Kisdevecser
Kisdevecser (Diviciorii Mci, Klein-Däwätsch) | |
Ortodox templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Szépkenyerűszentmárton |
Rang | falu |
Irányítószám | 407524 |
SIRUTA-kód | 59540 |
Népesség | |
Népesség | 48 fő (2021. dec. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 339 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 58′ 24″, k. h. 24° 06′ 02″46.973275°N 24.100548°EKoordináták: é. sz. 46° 58′ 24″, k. h. 24° 06′ 02″46.973275°N 24.100548°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kisdevecser (románul Diviciorii Mici, németül Klein-Däwätsch) település Romániában, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A megye északkeleti részén, Kolozsvártól 61 km-re északkeletre, Szamosújvártól 19 km-re keletre, Noszoly, Mohaly, Nagydevecser és Szamosszentmiklós közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]1173-ban említik először Deuecher inferior néven.[1]
1414-ből okleveles adat van Jakab nevű plébánosáról, aki arról számol be, hogy egy kisdevecseri Ferenc nevű lakos végrendeletében szászencsi földterületét (egy szőlőst) a kisdevecseri Corpus Christi kápolnának hagyományozza. 1503-ban a falunak nagyméretű temploma is volt, mely később elpusztult, 1757-ben már csak a helyét ismerték.
A falu lakossága a reformáció idején felvette a református vallást.
1603-ban Giorgio Basta katonái felégették a falut, csak 6 fő élte túl a pusztítást. Ezt követően románok költöztek be a faluba, de jelentősebb magyar lakossága is lett, mert 1745-ben a nagydevecseri református papot arra kötelezik, hogy Kisdevecserre is átjárjon istentiszteletet tartani, mégpedig hét magyar földbirtokos gondoskodása folytán. 1831-ben azonban már egy református sincs a faluban, a magyar lakosság vagy elköltözött, vagy beolvadt a románok közé.
A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 270 lakosából 264 román és 6 magyar volt.
2002-ben 89 lakosa volt, mind románok.
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Gloria Könyvkiadó, Kolozsvár, 1996
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6