Szelecske
Szelecske (Sălișca) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Kackó |
Rang | falu |
Községközpont | Kackó |
Irányítószám | 407182 |
SIRUTA-kód | 57341 |
Népesség | |
Népesség | 545 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 37 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 13′ 16″, k. h. 23° 49′ 26″47.221130°N 23.823796°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 16″, k. h. 23° 49′ 26″47.221130°N 23.823796°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szelecske témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szelecske (románul: Sălișca) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Déstől északnyugatra, a Szamos jobb parti úttól északra, a rajta keresztül folyó Szelecskepataka két partján fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]A román "seliska és seliscsa" változata, melynek jelentése magyarul szállás, falu.
Története
[szerkesztés]Szelecske nevét 1405-ben említette először oklevél v. olachalis Zelechke néven. Későbbi névválozatai: 1467-ben Zerechke, 1553-ban Zelecske, 1576-ban Zelechey, 1593-ban Zeletska, 1615-ben Szeliczke, 1642-ben Zelechyke (Kádár VI. 97), 1733-ban Szeletske, 1750-ben Szeleska, 1808-ban Szelecske, Szelicska, 1913-ban Szelecske.
Szelecske kezdettől fogva Csicsóvár tartozéka volt, és azután is, hogy 1405-ben Zsigmond király új adomány cimén a losonczi Bánffyaknak adományozta. 1467-ben Bánffy István, fia László és Bánffy Dezső fiai László és Zsigmond a király ellen fellázadtak, hűtlenségük miatt Mátyás király birtokaiktól megfosztotta őket és Szerdahelyi Kiss Jánosnak és testvérének Mihálynak adományozta. 1553-ban Csicsóvár tartozéka, vajdája Petrikán János, de volt kenéze is. 1576-ban tanúk vallomása szerint e falu a dési sókamarához tartozott Kristóf deák idejében, a szolgálatot itt rótta le. 1607-ben a Sárközyeké, 1658-ban a Szalárdy és Sárközy családoké, 1744-ben birtokosai szelecskei Vasas József, Csikos Pál, Salánki Gábor, néhai Salánki József özvegye Makrai Zsuzsánna és gyermekeik: Salánki Gábor, József és Sára mind a Sárközy család női ágán lévők.
1848 november havában az itteni Urban által fellázított románok a Katona Miklós táborából Désről kivert és elmaradozott honvédeket több szomszédos községbeliekkel együtt kegyetlenül legyilkolták, ezen kivül raboltak Bem bejöveteléig; számos barmot s rablott javakat találtak meg náluk 1849-ben. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott. 1910-ben 612 lakosából 133 magyar, 20 német, 453 románromán volt. Ebből 403 görögkatolikus, 109 református, 63 görögkeleti ortodox volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Református temploma
- Görögkeleti ortodox temploma
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források
[szerkesztés]- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája