1849
Megjelenés
1849 más naptárakban | |
Gergely-naptár | 1849 |
Ab urbe condita | 2602 |
Bahái naptár | 5 – 6 |
Berber naptár | 2799 |
Bizánci naptár | 7357 – 7358 |
Buddhista naptár | 2393 |
Burmai naptár | 1211 |
Dzsucse-naptár | N/A |
Etióp naptár | 1841 – 1842 |
Hindu naptárak | |
Vikram Samvat | 1904 – 1905 |
Shaka Samvat | 1771 – 1772 |
Holocén naptár | 11849 |
Iráni naptár | 1227 – 1228 |
Japán naptár | 2509 (Jimmu-korszak) |
Kínai naptár | 4545–4546 |
Kopt naptár | 1565 – 1566 |
Koreai naptár | 4182 |
Muszlim naptár | 1265 – 1266 |
Szeleukida naptár | 2160–2161 |
Örmény naptár | 1298 ԹՎ ՌՄՂԸ |
Thai szoláris naptár | 2392 |
Zsidó naptár | 5609 – 5610 |
Évszázadok: 18. század – 19. század – 20. század
Évtizedek: 1790-es évek – 1800-as évek – 1810-es évek – 1820-as évek – 1830-as évek – 1840-es évek – 1850-es évek – 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek
Évek: 1844 – 1845 – 1846 – 1847 – 1848 – 1849 – 1850 – 1851 – 1852 – 1853 – 1854
Események
[szerkesztés]- január 2. – Kossuth Lajos kormánya Pestről Debrecenbe költözik.
- január 3. – Windisch-Grätz bicskei táborában érkezik Batthyány Lajos gróf béketárgyalásra. A császári fővezér, mint magánszemélyeket elfogatja Batthyány Lajost és küldöttségének többi tagját.
- január 8. – A román felkelők elpusztítják Nagyenyedet, mintegy 1000 magyar lakost mészárolnak le.[1]
- január 13. – A császári hadak megszállják Szolnok városát.
- január 15. – Pápán az osztrák hatóságok rögtönítélettel kivégzik a Mednyánszky Sándor őrnagy vezette gerillacsapat két, foglyul ejtett tagját, Rédl Antalt és Szalay Gábort.[2]
- január 18. – Hivatalosan megalapították Tampát 185 lakossal.
- február 5. – Guyon Richárd a branyiszkói ütközetben legyőzi Franz Deym csapatait.
- február 26–27. – A kápolnai ütközet.[3]
- március 4. – Ferenc József császár kiadja az olmützi manifesztumot,[4] amelyben egyebek közt megszünteti a Magyar Királyság alkotmányát, továbbá elkülöníti az országtól Erdélyt és Horvátországot, valamint a Délvidéken egy új szerb Vajdaságot állít fel. Szóba került többször is ez az olmützi manifesztum később, az első világháborút lezáró béketárgyalások során, a területi felosztások kérdésénél.
- március 21–23. – Az osztrák hadak élén álló Joseph Wenzel Radetzky döntő győzelmet arat Károly Albert szárd–piemonti király egyesített olasz hadai felett, a mortarai, majd a novara ütközetben. A vereség miatt Károly Albert lemond trónjáról fiának, II. Viktor Emánuel trónörökösnek javára. Ő maga külföldre emigrál.
- április 6. – A tavaszi hadjárat legnagyobb magyar győzelme, az isaszegi csata.
- április 14. – Debrecenben az országgyűlés határozatot fogad el a függetlenségi nyilatkozat kiadásáról és a Habsburg-ház trónfosztásáról. Ezután Kossuth Lajost kormányzó-elnökké választják.[4]
- április 19. – A nagysallói ütközetben Görgey Artúr csapataival győzelmet arat Ludwig von Wohlgemuth altábornagy császári csapatai felett.
- május 21. – A honvédsereg visszafoglalja Budát.
- május 26. – Dzsombe Szudi királynőt (szultánát) Mohéli (Comore-szigetek) székhelyén, Fomboniban megkoronázzák.
- május 30. – Julius Jacob von Haynaut nevezik ki a Magyarországon harcoló osztrák haderők főparancsnokává, Ludwig von Welden helyére.[2]
- június 5. – Kossuth Lajos és a kormány Debrecenből Pestre helyezi vissza székhelyét.[4]
- június 11. – Újra létrejön egy egészségügyi igazgatást koordináló minisztériumi osztály (a kolerajárvány elleni védekezés jegyében), azzal a különbséggel, hogy ezt ezúttal a belügyminisztérium alá rendelték, Bugát Pál osztályigazgató vezetésével.[5]
- június 15–18. – Az orosz cári fősereg bevonul Magyarországra.[5]
- június 16. – Zsigárdnál ütközetet vív a honvédsereg a császáriakkal.
- június 22. – Haynau elrendeli a csendőrség felállítását Magyarországon.
- július 2. – Az osztrák császári-királyi seregek támadást indítanak a Komáromban állomásozó magyar főerők ellen.[6]
- július 14. – Kossuth Lajos és Nicolae Bălcescu aláírja a magyar-román kibékülési tervezetet.[7]
- július 15. – A Görgei vezette I., III. és VII. magyar hadtest Vác mellett sikeresen veszi fel a harcot az orosz Paszkevics elővédjével.[6]
- augusztus 13. – A Görgei Artúr vezette magyar honvéd hadsereg Világosnál leteszi a fegyvert az orosz cári erők előtt.[4]
- augusztus 15. – A Dyck vezérőrnagy vezette orosz csapatok elfoglalják Tordát.[8]
- augusztus 20. – Osztrák csapatok szállják meg – az öt nappal korábban oroszok által elfoglalt – Torda városát.[8]
- augusztus 22. – Aradon, a rögtönítélő eljárást követően kivégzik Ormai Norbert ezredest, a honvéd vadászezredek szervezőjét és főfelügyelőjét.[2]
- augusztus 24. – Az osztrák csapatok beveszik a Velencei Ideiglenes Kormány székhelyét, Velencét.[9]
- augusztus 30. – Batthyány Lajost a császári-királyi hadbíróság – egyhangú döntéssel – teljes vagyonelkobzásra és kötél általi halálra ítéli. (A hadbíró viszont még ezen a napon egy jól megindokolt kegyelmi kérvényt terjesztett elő, amelyet a hadbíróság – hasonlóan a halálos ítélethez – egyöntetűen támogatott.)[2]
- szeptember 29. – Megjelenik az első sztenderd sakk-készlet, a máig használt Staunton sakk-készlet.
- október 6.
- Pesten kivégzik gróf Batthyány Lajost, az első független, felelős magyar kormány miniszterelnökét.[2]
- Aradon kivégzik a honvéd sereg tizenkét tábornokát és egy ezredesét, az aradi vértanúkat.[2]
- október 10. – Pesten kivégzik Csány László és Jeszenák János kormánybiztosokat.[2]
- október 20. – Az osztrák hatóságok Pesten felakasztják a lengyel Mieczysław Woroniecki alezredest, honfitársát, Karol d’Abancourt századost, valamint a német légió parancsnokát, Peter Giron alezredest.[2]
- október 24. – Perényi Zsigmondot, a felsőház elnökét, illetve Szacsvay Imrét, a képviselőház jegyzőjét Pesten kivégzik. (Vesztüket alapvetően az okozta, hogy mindkettejük aláírása szerepelt a függetlenségi nyilatkozaton.)[2]
- október 25. – Aradon kivégzik Kazinczy Lajos honvéd ezredest, az író és nyelvújító Kazinczy Ferenc fiát. (Az ezredes egy északkelet-magyarországi hadosztály és az észak-erdélyi csapatok maradványainak parancsnokaként augusztus 24–25-én, Zsibónál adta meg magát az oroszoknak.)[2]
- november 15. – Megjelenik a szabadságharc bukása utáni első irodalmi lap, a „Hölgyfutár”.
- november 21. – Átadják a Széchenyi lánchidat.[4]
Az év témái
[szerkesztés]- Ettől az évtől a Füvészkert a korábban a Festetics család józsefvárosi birtokát képező területen kezdi meg a mai napig is tartó működését.
Születések
[szerkesztés]- január 12. – Jean Béraud francia impresszionista festő († 1935)
- január 15. – Darányi Ignác, jogász, agrárpolitikus, nagybirtokos, miniszter († 1927)
- január 22. – August Strindberg, svéd író († 1912)
- február 2. – Hviezdoslav, szlovák költő († 1921)
- március 19. – Baditz Ottó festőművész († 1936)
- április 24. – Joseph Gallieni francia tábornok, 1914-ben a Párizst védelmező francia seregek parancsnoka († 1916)
- május 23. – Khuen-Héderváry Károly, politikus, miniszterelnök, horvát bán († 1918)
- május 30. – Fabinyi Rudolf magyar vegyész, tudományszervező († 1920)
- július 19. – Ferdinand Brunetière francia író, kritikus, irodalomtörténész († 1906)
- július 23. – Zicsi és vásonkői gróf Zichy Géza, magyar író, drámaíró, zeneszerző, zongoraművész, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag († 1924)
- július 25. – Richard Lydekker, angol zoológus, geológus és természetről író († 1915)
- szeptember 2. – Alexander von Krobatin Fiai is a katonai pályára léptek († 1881)
- szeptember 14. – Ivan Petrovics Pavlov Nobel-díjas orosz orvos, fiziológus († 1936)
- október 9. – Jekelfalussy József statisztikus, közgazdász, az MTA tagja († 1901)
- november 4. – Lóczy Lajos geográfus, földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja († 1920)
- november 28. – Gozsdu Elek (Emanuel Gojdu) magyar író, ügyvéd, királyi főügyész († 1919)
- november 29. – Sir John Ambrose Fleming brit fizikus († 1945)
- december 16. – Kőnig Gyula magyar matematikus, az MTA tagja († 1913)
Halálozások
[szerkesztés]- január 21. – Zabolai Mikes Kelemen, honvéd ezredes (* 1820)
- január 25. – Elias Parish Alvars angol zeneszerző, hárfaművész (* 1808)
- március 5. – Giuseppe Paganini honvéd tüzérszázados, a kaponyai ütközet hőse (* 1804)
- április 11. – Bárány Ágoston, ügyvéd, levéltáros, az MTA levelező tagja (* 1798)
- április 11. – Christian Götz, császári és királyi vezérőrnagy (* 1783)
- május 11. – Juliette Récamier, a "Direktórium szellemének és csodájának asszonya" (* 1777)
- június 5. – Mednyánszky László, honvéd őrnagy, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja (* 1819)
- június 5. – Bay György királyi tanácsos, hétszemélynök és alnádor (* 1792)
- június 13. – Franz Wyss, császári és királyi vezérőrnagy (* 1796)
- július 2. – Gábor Áron, ágyúöntő és tüzértiszt (* 1814)
- július 6. – Szórád Márton magyar csizmadia, dunapentelei parasztfelkelő (* 1797)
- július 13. – Vasvári Pál, A „márciusi ifjak” egyike (* 1827)
- július 30. – Répásy Mihály, honvéd tábornok (* 1800)
- július 31. – Petőfi Sándor, magyar költő, forradalmár, nemzeti hős eltünt (* 1823)
- július 31. – Zeyk Domokos, honvéd százados (* 1816)
- augusztus 3. – Vidos József, nemzetőr parancsnok, kormánybiztos (* 1805)
- augusztus 22. – Ormai Norbert, honvéd ezredes, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja (* 1813)
- augusztus 23. – Maderspach Károly, kohómérnök (* 1791)
- augusztus 25. – Murmann Sámuel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc soproni mártírja, a líceumi zászlóalj parancsnoka (* 1817)
- szeptember 5. – Streith Miklós plébános, 1848–49-es vértanú (* 1800 k.)
- szeptember 9. – Georg Rukavina, császári és királyi táborszernagy (* 1777)
- szeptember 10. – Lederer Ignác, császári és királyi tábornagy (* 1769)
- október 6. – Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke (* 1807)
- október 6. – Aulich Lajos, honvéd tábornok, hadügyminiszter, az aradi vértanúk egyike (* 1793)
- október 6. – Damjanich János, honvéd tábornok (* 1804)
- október 6. – Kiss Ernő, honvéd altábornagy, az aradi vértanúk egyike (* 1799)
- október 6. – Lahner György, honvéd tábornok, az aradi vértanúk egyike (* 1795)
- október 6. – Leiningen-Westerburg Károly, honvéd tábornok, az aradi vértanúk egyike (* 1819)
- október 6. – Lázár Vilmos, honvéd ezredes, az aradi vértanúk egyike (* 1817)
- október 6. – Schweidel József, honvéd tábornok, az aradi vértanúk egyike (* 1796)
- október 6. – Dessewffy Arisztid, honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike (* 1802)
- október 6. – Knezić Károly honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike (* 1808)
- október 6. – Nagysándor József honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike (* 1804)
- október 6. – Poeltenberg Ernő honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike (* 1813)
- október 6. – Török Ignác honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike (* 1795)
- október 6. – Vécsey Károly honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike (* 1807)
- október 8. – Gonzeczky János tábori lelkész, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja
- október 10. – Csány László, politikus, miniszter (* 1790)
- október 10. – Jeszenák János politikus, kormánybiztos az 1848–49-es szabadságharc vértanúja (* 1800)
- október 17. – Frédéric Chopin, lengyel zeneszerző (* 1810)
- október 20. – Peter Giron, honvéd ezredes, a magyarországi német légió parancsnoka, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja (* 1809) (* 1798)
- október 20. – Mieczysław Woroniecki lengyel herceg, katona, a magyarok oldalán az 1848–49-es szabadságharc vértanúja (* 1825)
- október 24. – Csernus Menyhért, minisztériumi tisztviselő, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja (* 1808)
- október 24. – Perényi Zsigmond a főrendiház másodelnöke, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja (* 1783)
- október 24. – Szacsvay Imre, ügyvéd, politikus, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja (* 1818)
- október 25. – Kazinczy Lajos, honvéd ezredes, aradi vértanú (* 1820)
- november 26. – Julius Eduard Hitzig, német kriminalista, jogász, író (* 1780)
- december 20. – William Miller adventista prédikátor (* 1782)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi fõkormánybiztos. (1848. december 19.–1849. január 31.). Századok, 3. sz. (2013) 558. o. ISSN 0039-8098
- ↑ a b c d e f g h i j Feith László: Bosszúhadjárat. Elfeledett vértanúk. In.: Magyar Honvéd. XXVI. évf., 2015/10. sz., 49-51. oldal, ISSN 0865-6932
- ↑ Kronológia. In Magyarország története. Főszerk. Romsics Ignác. Budapest: Akadémiai. 2010. 993. o. ISBN 978 963 05 8543 9
- ↑ a b c d e Kronológia. In Magyarország története. Főszerk. Romsics Ignác. Budapest: Akadémiai. 2010. 994. o. ISBN 978 963 05 8543 9
- ↑ a b Fazekas Csaba: Nagy év, nagy járvány. A kolera Magyarországon 1848–1849-ben. In.: Rubicon. XXXI. évf., 348. (2020/5.) sz., 59. oldal, ISSN 0865-6347
- ↑ a b Feith László: Hadseregszervezés a szabadságharc idején (12). Nehéz idők. In.: Magyar Honvéd. XX. évf., 2009. 8. sz., 16. p.
- ↑ Balkán-kronológia I. : Birodalmak szorításában (1700-1878). Szerk.Demeter, Gábor. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet; Szófia: Institut za Istoricheski Izsledvaniya, BAN. 2020. 137. o. = Publications of the Bulgarian–Hungarian History Commission, 6. ISBN 978-963-416-234-6
- ↑ a b Süli Attila: Erdély nemzetőrségének újjászervezése és működése 1849-ben. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 2014/2. sz., 403. oldal, ISSN 0017-6540
- ↑ Pete László: Magyarország és a velencei Köztársaság kapcsolatai 1848–1849-ben. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 2014/2. sz., 432. oldal, ISSN 0017-6540
A Wikimédia Commons tartalmaz 1849 témájú médiaállományokat.