Julius Jacob von Haynau
Julius Jacob von Haynau | |
Haynau táborszernagy, Josef Kriehuber litográfiája, 1849 | |
Beceneve | Bresciai hiéna |
Született | 1786. október 14. Kassel |
Meghalt | 1853. március 14. (66 évesen) Bécs |
Sírhely | Friedhof St. Leonhard |
Állampolgársága | osztrák |
Szolgálati ideje | 1801–1850 |
Rendfokozata | cs. kir. táborszernagy (k.k. Feldzeugmeister) |
Csatái | napóleoni háborúk |
Kitüntetései |
|
Halál oka | szívelégtelenség |
Házastársa | Theresia Weber von Treuenfels (1808 – nem ismert)[1][2] |
Gyermekei | Clotilde von Haynau |
Szülei | Rosa Dorothea Ritter I. Vilmos hesseni választófejedelem |
Julius Jacob von Haynau aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Julius Jacob von Haynau témájú médiaállományokat. |
Báró Julius Jacob von Haynau (Kassel, Hessen-Kassel Tartománygrófság , 1786. október 14. – Bécs, 1853. március 14.) császári-királyi táborszernagy (k.k. Feldzeugmeister), Szatmár vármegyében gazdálkodó földbirtokos. Neve Európa-szerte hírhedtté vált, miután 1849. március 31-én a lombardiai Bresciában osztrák seregek háta mögött kitört felkelést kíméletlenül vérbe fojtotta,[3][4] ekkor ragadt rá a „Bresciai hiéna” gúnynév.[5] Később a magyarországi forradalom és szabadságharc megtorlásában játszott szerepéért „véreskezű hóhérként” tekint rá a magyar történelem.[6][7]
1849-ben a bécsi kormány teljhatalmú megbízottjaként végzett „rendcsinálása” során több mint száz embert végeztek ki, köztük Batthyány Lajost, az aradi vértanúkat, Csány Lászlót és Kazinczy Lajost.[8] A megtorlásokat követő nemzetközi tiltakozások eredményeként az uralkodó 1850. július 8-án visszavonta megbízatását és a szolgálataiért kapott fizetségből földbirtokot vásárolt magának Magyarországon.
Élete
[szerkesztés]Származása
[szerkesztés]Haynau anyja, Rosa (Rebecca) Wilhelmine Dorothea Ritter (1759–1833)[9][10] 1759-ben vagy 1764-ben Johann Georg Ritter gyógyszerész és Maria Magdalena Witz gyermekeként, a svájci Bielben látta meg a napvilágot. Rebecca nem tudni pontosan, mikor találkozott először IX. Vilmos hessen-kasseli tartománygróffal (1743–1821), de 1779–1786 között hét gyermeke született tőle, öt fiú és két leány. A gyermekek közül a legfiatalabb a kis Julius Jacob volt.[11]
Vilmos tartománygróf – 1803-tól Hessen választófejedelme – 1764 óta törvényes házasságban élt Vilma Karolina dán királyi hercegnővel (1747–1820), V. Frigyes dán király leányával, de mellette több házasságon kívüli kapcsolatot is fenntartott. A Rosa Dorothea Ritterrel folytatott viszonyból született hét gyermeket apjuk törvényesnek ismerte el, és rájuk hagyományozta a von Haynau bárói rangot.[12] Az apa kérelmére II. József császár az anyát Lindenthal bárónőjévé (Freifrau von Lindenthal) emelte.:[13]
Házassága
[szerkesztés]Julius Jacob von Haynau 1808. október 11-én feleségül vette Theresia Weber von Treuenfels nemes kisasszonyt (1787–1851),[14] az 1809-es asperni csatában elesett Franz Johann Weber von Treuenfels altábornagy leányát,[15] akitől egy leánygyermeke született, Clotilde von Haynau (1809–1897).[16]
Katonai pályája 1848-ig
[szerkesztés]Tapasztalt katonatiszt volt, akinek katonai pályafutása 1801-ben kezdődött a Habsburg császári hadseregben. Itt kitűnt kiváló képességeivel és lenyűgöző harci képességeivel. Részt vett a napóleoni háborúkban. Elter Tamás történész szerint féktelen gyűlöletet érzett a forradalmárok iránt, de tetteinek oka nem tudható. Korán elhíresült kegyetlenségéről, erőszakosságát meg sem kísérelte irányítani.[17]
Az itáliai forradalmak ellen
[szerkesztés]1848-ban a temesvári helyőrség parancsnokaként többször kikelt a Batthyány-kormány ellen. Ezért áthelyezték Itáliába, ahol az olasz szabadságharcosok elleni kegyetlenkedéseiről nevezték el „bresciai hiénának”. 1849 áprilisában leverte az osztrák önkényuralom ellen föllázadt Bresciát. A város elfoglalása után brutálisan üldözte a felkelés résztvevőit. Azokat a férfiakat, akik a kórházakban fekvő sebesült osztrák katonákat lemészárolták vagy feladták a forradalmároknak, Haynau kivégeztette, a nők egy részét pedig nyilvánosan megvesszőztette. Mintegy 1000 polgárt öltek meg a csata során. A hősies ellenállás miatt Brescia városa a Leonessa d'Italia nevet kapta.[18] A nemzetközi közvélemény felháborodott, Joseph Wenzel Radetzky, az itáliai császári-királyi haderő főparancsnoka természetesen ismételten levélben köszönte meg a határozott fellépést.
A magyar szabadságharc ellen
[szerkesztés]Itáliai működése után rábízták a magyarországi felkelés leverését és a megtorlást is. 1849. május 30-án őt nevezték ki Ludwig von Welden császári és királyi táborszernagy helyére az Itálián kívüli császári haderők főparancsnokává. Amikor Welden megtudta, hogy Schwarzenberg utasította Radetzkyt, rendelje Pozsonyba Haynaut azért, hogy az ő segédtisztjévé nevezzék ki, május 30-án inkább lemondott.
Miután a cári intervenciós hadsereg elleni harc lekötötte a magyar honvédsereg erejének jelentős részét, Haynau több nagy csatában győzött a magyar Honvédség főerői felett, döntő győzelmét az 1849. augusztus 9-i temesvári csatában, a szabadságharc legnagyobb ütközetében aratta, mely a magyar főerők megsemmisítő vereségével végződött. A temesvári vereség következtében a Honvédség a szabadságharc továbbfolytatására alkalmatlanná vált. Görgei Artúr világosi fegyverletételének helyét és idejét is az indokolta, hogy nem Haynaunak akarta magát megadni.[19]
Az ellenforradalmi megtorlás és megfélemlítés főalakja
[szerkesztés]Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után Haynau mint Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka vezette a lázadó magyar forradalmárok elleni megtorlást. 1849. október 6-án kivégeztette az aradi vértanúkat és ugyanezen a napon a pesti Újépület udvarán Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány elnökét. Az 1849. évben végrehajtott halálos ítéletek egy aradi kivégzéssel értek véget. Október 25-én reggel 7 órakor lőtték főbe Kazinczy Lajos ezredest, aki egy északkelet-magyarországi hadosztály és az észak-erdélyi csapatok maradványainak parancsnokaként augusztus 24-25-én Zsibónál feltétel nélkül megadta magát Magnus Johann von Grotenhjelm tábornok orosz csapatainak. A későbbiekben is sok más forradalmár esett Haynau áldozatául. Százakat küldött Kufstein, Munkács, Olmütz stb. várbörtöneibe. Ezrével soroztatta be a magyar honvédeket a Habsburgok olasz és német tartományaiban állomásozó seregeibe. Haynau 1849. július 1-jén, Győr elfoglalása után kiáltványt adott ki, ebben teljhatalmú osztrák fővezérként elrendelte, hogy minden, 1848. október 3-a után elkövetett és a magyarok szabadságharcával összefüggésben álló cselekményt ki kell vizsgálnia a haditörvényszéknek.[20]
Ő Cs. és K. Felsége folyó évi Május 30-áról szóló legfelsőbb Manifestuma által, a had– és ostromállapotban lévő Magyar és Erdély koronatartományra nézve reám ruházott kormányhatalomnál fogva, rendelem, mint következik:[…] 4. §. Fegyver vagy lőszer eltitkolása a környülállások szerint hadtörvényi vagy rögtönitéleti biróság által tárgyaltatik. […] 7. §. Olly zsidóközségek, mellyek tagjai a pártütő kormány által elkobzott valamelly jószágot magokévá tesznek, a jószág visszaszolgáltatásán kívül, érzékeny pénzbeli büntetés alá esnek. Illyetén büntetéssel fenyittetik a zsidóközség azon esetben is, ha tagjai a pártütőknek kémekül szolgáltak, vagy azok ügyét bármi módon előmozditották.
Főhadiszállásomon Győrött Julius 1-jén 1849.
táborszernagy és hadsereg főparancsnokja
Báró Haynau,
A harcok befejezése után a pest-budai Lánchíd sérüléseit is kijavították, szeptember-októberben megépítették a végleges pályát, majd 1849. november 20-án Haynau, a bresciai hiéna, az olasz és a magyar szabadságmozgalmak vérbefojtója avatta fel.[21]
Visszahívása
[szerkesztés]Haynau különös kegyetlensége[22] lassanként az osztrák udvar számára is kényelmetlenné vált. 1850. július 8-án Ferenc József császár visszahívta őt a Magyarországon állomásozó császári csapatok éléről, jelentős mennyiségű államkötvénnyel méltányolva véres szolgálatait.[23] Leváltásakor parancsnoka Joseph Radetzky császári tábornagy, ekkor ezt mondta róla: „Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni”.[24]
Nyugállományban
[szerkesztés]Ezután Nagygécen és Kisszekeresen 200 ezer pengő forint jutalompénzén szerzett birtokán élte a békés földbirtokos életét.[25][26]
Személyét Európa-szerte általános közutálat (The Hyena of Brescia, La Hyène de Brescia) övezte.[27] Az immár végleg nyugállományba vonult hóhér és obsitos katonatiszt hírhedtségére jellemző, hogy angliai utazása során, Londonban egy munkásgyűlés két magyar résztvevője felismerte és megverte, a híradások szerint az „Ezt Aradért kapod!” felkiáltások közben.
Legelőször egy zsupp szalmát, vagy egy kötés szénát ejtettek reá a padlásról s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta, megdobálták árpával, mindenféle szeméttel, lim-lommal és kezdték páholni söprűkkel, stb. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy «Down with the Austrian butcher!» (Le az osztrák mészárossal) Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen s kiszaladtak a gyárból, de ismét vesztökre, mert odakünn már mintegy 500 főnyire becsült csőcselék várt reá, többnyire munkások, kőszénhordók (coal-heavers), utczai gyerkőczök és még asszonyok is, kik szitkolódva káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszánál fogva hurczolták még végig a Bankside nevű úton, mely a Themse partján húzódik végig. A tábornok esze-veszetten futott, míg végre eljutott egy korcsmához, a George public house-hoz, melynek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a korcsmárosné, Mrs. Benfield, nagy ámulatára és itt elrejtőzött egy ágy alatt. Legnagyobb szerencséjére a ház ódon szerkezetű volt sok ajtóval s ezért, midőn a tömeg utána nyomult s egymásután föltörte az ajtókat, nem akadtak reá. Meg is ölték volna talán, ha a megrémült korcsmárosné nem küldött volna gyorsfutárt a rendőrségért a közeli southwarki állomáshoz, honnan rövid idő múlva Inspector Squires több rendőrrel megjelent a kik kiszabadították Haynaut kényes helyzetéből.
Valószínűleg német vagy osztrák munkások ismerték fel Haynaut, akit ezután a jelenlevő munkásokkal és helybéliekkel inzultáltak. Haynau már korábban is gyűlölt alakja volt az angol élclapoknak, azonban az esemény után napi szinten hoztak róla gunyoros karikatúrákat.[31][32]
Haynau a botrány után azonnal elhagyta az angol fővárost, de elutazása előtt még köszönetet mondott a helyi hatóságoknak a neki nyújtott oltalomért. Állítólag Giuseppe Garibaldi egy londoni látogatása során meg akarta keresni a két elkövetőt, hogy megköszönje nekik Haynau összeverését.[33] Éppen így járt Brüsszelben is, ahol a nők korbácsolását vetették szemére. Párizsban a kormánynak mindent el kellett követnie biztonsága megóvására, Berlinben ellenben megünnepelték. Hazatérése után Bécs császárhű vezetősége a város díszpolgárává választotta.
Halála és annak legendája
[szerkesztés]1853. március 14-én az 1848-as vér nélküli pesti forradalom évfordulójának előestéjén hunyt el Bécsben, ahol barátaival éppen az észak-itáliai felkelés leverését ünnepelte és a halálának okát a jelenlévők agyvérzésnek vélték, hisz nem tudhatták, hogy egy fejsérülése utóhatásaként Haynau rendszeresen elveszti eszméletét. Később a halál pontos okának kiderítéséért elrendelték a holttest felboncolását, amit a koponyatető lefűrészelésével kezdtek el. Egy bécsi történet szerint az elborzadt orvosok akkor vették észre, hogy Haynau valójában él, mert a felnyitott koponyában az agyvelő még lüktetett.[34] A történet szerint az egyik orvos elájult, míg egy másik kollégája kést vágott a boncasztalon fekvő Haynau agyába. A valóságban azonban a kiérkező orvos meg tudta állapítani a halál beálltát, és élve boncolására nem került sor.[35][36]
Egy másik legenda szerint halálakor „gyorsfutárt küldtek a lányához Szatmárba, aki négy nap múlva megérkezett Bécsbe, ám addigra katonai pompával apját már eltemették. Az asszony exhumáltatta apja holttestét. S valóban neki lett igaza, a táborszernagy csak rosszul lett, és nem halt meg a bécsi vendéglőben. Nagy megdöbbenésre hason feküdt a koporsóban, körmeire rászáradt a vér.” /Tóth Béla: Mendemondák – A világtörténelem furcsaságai/[J 1] A legenda valószínűleg Antoine François Prévost abbé, francia író esetén alapul. Az abbét a Chantilly-erdőben, 1763. november 23-án, séta közben, gutaütés érte, és élettelenül találták egy fa alatt. A bíróság bűntettet sejtett, s elrendelte a holttest felboncolását. Mikor azonban a kirurgus belevágott a testbe, Prévost feljajdult, és rögtön meg is halt: a bonckés ölte meg.
1853. március 17-én temették el a grazi Szent Lénárd-temetőben (St. Leonhard)[37] a 111-010-014 számú sírhelyen.[38][39]
Emlékezete Ausztriában
[szerkesztés]Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban.
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Tóth Béla is megemlíti 1900-ban megjelent könyvében, hogy a történet Antoine François Prévost abbé esetén alapul, akit 1763-ban boncoltak fel élve – Hahner Péter: Újabb 100..., 225. old.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ p6559.htm#i65587, 2020. augusztus 7.
- ↑ inferred from timeline of events
- ↑ Le Dieci Giornate di Brescia, la Leonessa d’Italia Archiválva 2017. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, unicoffee.it
- ↑ Egyetemes történet - Az olasz forradalmak, mek.niif.hu
- ↑ Museo del risorgimento, Lucca,
- ↑ 1850. július 8. | Haynau leváltása, rubicon.hu
- ↑ Kurcz Béla: 160 éve: hányan estek áldozatul Haynau megtorlásának?. hvg.hu, 2009. október 6. (Hozzáférés: 2017. december 20.)
- ↑ Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet története. X. fejezet. A kivégzések. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2023. november 6.)
- ↑ Rosa Dorothea RITTER, Freiin von Lindenthal. gw.geneanet.org. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
- ↑ Haynau - egy eszme megszállottja? Archiválva 2015. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, 48.sulinet.hu
- ↑ geni genealogic site
- ↑ Ancestry of Julius Jacob Heinrich Friedrich Ludwig von HAYNAU. gw.geneanet.org. (Hozzáférés: 2020. január 6.)[halott link]
- ↑ my heritage site
- ↑ Theresia Weber von Treuenfelst (sic!). geni.com. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
- ↑ Weber von Treuenfels, Franz. Deutsche Biographie .de. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
- ↑ Clotilde von Haynau. geni.com. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
- ↑ Elter Tamás: Ezt Aradért kapod! - A londoni munkások amint felismerték, jól megverték az osztrák hóhért. ORIGO.HU, 2021. október 6. (Hozzáférés: 2022. február 9.)
- ↑ Ten Days of Brescia. [2019. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 9.)
- ↑ 1849. augusztus 15. Haynau levele Joseph Radetzky császári királyi tábornagynak, mek.oszk.hu
- ↑ 1849. július 1. Haynau kiáltványa PROCLAMATIO, mek.oszk.hu
- ↑ Haynau felavatja a Lánchidat
- ↑ Hermann Róbert: Az 1849–1850. évi kivégzések, http://epa.oszk.hu/
- ↑ Tarján M. Tamás: 1850. július 8. Haynau leváltása, rubicon.hu
- ↑ Czupy György: Adatok a magyar nemzet kultúrájához, realzoldek.hu
- ↑ Palágyi Lajos: Egy Haynau-birtok Szatmár vármegyében Archiválva 2014. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, fehergyarmat.hu
- ↑ Mogyorósi Sándor: Rémalkotó néphagyomány? , epa.oszk.hu
- ↑ Haynau megalázta a magyar főtiszteket, origo.hu
- ↑ Haynau és a londoni serfőző legények
- ↑ Vasárnapi Ujság 1903. 50. szám Haynau kalandja Londonban, epa.oszk.hu
- ↑ The attack of Haynau “Down with the Austrian butcher!” Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, hopbot.co
- ↑ László Kürti, "The woman-flogger, General Hyena: Images of Julius Jacob von Haynau (1786-1853), Enforcer of Imperial Austria". International Journal of Comic Arts, Fall/Winter, 2014, 65-90.
- ↑ Londoni munkások inzultálják Haynaut , mek.oszk.hu
- ↑ The humbling of “General Hyena” 1850 - dawlish chronicles, dawlishchronicles.com
- ↑ A fanatikus 'rendteremtő', hirmagazin.sulinet.hu
- ↑ Hahner Péter: Újabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, 2011, ISBN 9789633240298, 229. old.
- ↑ Egy pillantás a hóhérra: Haynau
- ↑ Egy forradalom, négy temetés - 5. rész: Egy koponya, fekete hajfürtökkel
- ↑ Viele berühmte Menschen sind am Leonhardfriedhof begraben. [2019. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 18.)
- ↑ The grave of Julius, freiherr von Haynau at the St. Leonhard-Friedhof, Graz
További információk
[szerkesztés]- Hermann Róbert: Haynau táborszernagy Archiválva 2015. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, multesjovo.hu
- Tuza Csilla: Haynau, a fejgörcsök embere, mnl.gov.hu
- Tarján Tamás: Haynau leváltása, rubicon.hu
- Dávid Lajos: Egy Haynau-birtok Szatmár vármegyében, fehergyarmat.hu
- A sörrel koccintás legendája, urbanlegends.hu
- Magyar Történelmi arcképcsarnok Julius Haynau 1786-1853, youtube.com
Kapcsolódó szócikk
[szerkesztés]
Elődje: Ludwig von Welden |
Utódja: – |