Batthyány-kormány

Batthyány-kormány (1848. március 17. – október 2.)
Időhossz	6 hónap
Kormányfő	Batthyány Lajos
Államfő	V. Ferdinánd magyar király
Államforma	monarchia
Pártok	Ellenzéki Párt, Konzervatív Párt
Előző kormány Következő kormány nem volt Országos Honvédelmi Bizottmány

A Batthyány-kormány (1848. március 23. – október 2.) Magyarország első felelős „ministeriuma” (minisztériuma vagy kormánya). 1848. március 23-án az országgyűlés alsótábláján Batthyány Lajos, a március 17-én kinevezett miniszterelnök, kihirdette a kormány névsorát. A kormány szeptember 11-én mondott le, de különböző okokból végül október 2-án adta át szerepkörét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak.

A Batthyány-kormány névsora

Tyroler József: A Batthyány-kormány
(színezett metszet Weber Henrik rajza alapján)

Emléktábla Budapesten:
V. kerület, Kossuth Lajos utca 3.

Tisztség	Név	Párt
Miniszterelnök	gróf Batthyány Lajos	Ellenzéki Párt
Igazságügy-miniszter	Deák Ferenc	Ellenzéki Párt
Belügyminiszter	Szemere Bertalan	Ellenzéki Párt
Vallás- és közoktatási miniszter	báró Eötvös József	Ellenzéki Párt
A király személye körüli miniszter	herceg Esterházy Pál Antal	Konzervatív Párt
Pénzügyminiszter	Kossuth Lajos	Ellenzéki Párt
Földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter	Klauzál Gábor	Ellenzéki Párt
Hadügyminiszter	Mészáros Lázár	Párton kívüli
Közmunka- és közlekedésügyi miniszter	gróf Széchenyi István	Párton kívüli

1848 szeptemberében a kormánytagok névsora átalakult, hat miniszter helyett államtitkárok, illetve a közmunka- és közlekedésügyi tárca osztályfőnöke vette át az adott tárcák irányítását.

Bécs törekvése az alkotmánymódosításra 1848 szeptemberéig

A külpolitikai események hatására a sajátos magyarországi helyzet kezelése egyelőre politikai síkon történt, aminek alapját az áprilisi törvények adták. A törvénycsomag azonban nem rendelkezett a hatalom udvarral történő megosztásának kérdéseiről, ezért mindkét fél -főleg amíg a katonai rendezés lehetősége nem volt kilátásban- igyekezett kipróbálni az új törvények adta lehetőségeit.

Az udvar és a magyar kormány politikai küzdelme arra irányult, hogy mindkét fél számára egyértelművé váljon: milyen erők állnak a politikai csoportok mögött. Az ugyanis 1848 márciusából következett, hogy sem az udvar, sem a birodalmi érdekcsoportok nem fogadják el, nem fogadhatják el a fennálló körülményeket addig, míg be nem bizonyosodik, hogy el kell fogadniuk. Az udvar mindent elkövetett a pénzügyi és a hadügyi különállás megszüntetésére, s miközben beadványaival, tervezeteivel, tárgyalásaival "puhítgatta" a Batthyány-kormányt, azt várta, hogy az belebukjon a jobbágyfelszabadításba (és a hozzá kapcsolódó pénzügyi válságba) és a nemzetiségi mozgalmakba. A kormány azonban megállta a helyét: a népképviseleti országgyűlés szinte minden fontosabb döntését támogatta. Nemcsak a jobbágyfelszabadítás kérdését rendezték megnyugtatóan (akár statárium bevezetésével a földfoglalások ellen), hanem a pénzügyi önállóság alapja is kialakulóban volt – lásd Kossuth-bankjegyek –, sőt a déli területeken várható volt a belháborúval fenyegető szerb mozgalom elfojtása is, mely csak idő kérdésének látszott.

Batthyány erejét mutatja az is, hogy képes volt újabb kormányalakításával tárgyalóképes félként megjelenni – s csak akkor vonult vissza, s adta át a végrehajtói hatalmat a katonai jelleggel bíró Országos Honvédelmi Bizottmánynak, amikor mindent kipróbált.

Ezek a magyar sikerek vezették el az udvart ahhoz a döntéshez, hogy egyedül katonai eszközökkel lehet számára hasznos döntést elérni (ezt részben az ellenforradalom katonai sikerei – ausztriai, cseh és észak-itáliai győzelmek –, részben pedig az ellenőrzése alatt egyre növekedő területek katonai potenciáljának figyelembe vétele eredményezi). A döntés egyértelműsége azonban meglehetősen későn derült ki: ez tette lehetővé a felkészülést és a harc vállalását.