Esterházy Pál Antal

Esterházy Pál Antal
Magyarország király személye körüli minisztere
Hivatali idő 1848. április 7. – 1848. szeptember 9.
Előd	nem volt
Utód	Batthyány Kázmér külügyminiszterként
Születési név	Herceg galántai Esterházy Pál Antal
Született	1786. március 11. Bécs
Elhunyt	1866. május 21.(80 évesen) Regensburg
Párt	Konzervatív Párt (1843-1848)
Szülei	Liechtenstein Mária Jozefa Esterházy II. Miklós
Házastársa	Maria Theresia Thurn-Taxis (1812. június 18. – nem ismert, 1866)
Gyermekei	Esterházy Miklós Mária Terezia Prinzessin Esterházy von Galántha Esterházy Terézia Róza
Foglalkozás	diplomata
Díjak	Knight of the Order of St. Alexander Nevsky Aranygyapjas rend lovagja (1830, 908)
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy Pál Antal témájú médiaállományokat.

Herceg galántai Esterházy Pál Antal (Bécs, 1786. március 11. – Regensburg, 1866. május 21.) diplomata, a király személye körüli miniszter, Sopron vármegye örökös főispánja, az Aranygyapjas rend lovagja, a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztese, valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás.

Élete

A gróf galánthai Esterházy család hercegi ágának a sarja. Apja, herceg galánthai Esterházy Miklós Ferdinand (1765–1833), anyja, herceg Maria Josepha von und zu Liechtenstein (1768–1845) volt. Apai nagyszülei herceg galánthai Esterházy Antal (1738–1794) és gróf monyorókereki és monoszlói Erdödy Mária Terézia (1745–1782) voltak. Anyai nagyszülei herceg Franz Joseph von und zu Liechtenstein (1726–1781) és gróf Marie Leopoldine von Sternberg (1733–1809) voltak.

Fiatalkorában származásának megfelelően alapos nevelésben részesült, tanulmányait 20 éves korában fejezte be. 1806-ban Londonban a nagykövetség titkára lett, majd a következő évben ugyanebben a minőségben Párizsba helyezték át. 1810 és 1813 között Drezdában folytatott tárgyalásokat a szász herceggel, igyekezve megnyerni Bécs számára Napóleonnal szemben. Bár próbálkozásai nem jártak sikerrel, mégis említésre méltóak, mert Esterházy jelentős tapasztalatokat szerzett ezek során és Ausztria szerte ismert, és elismert politikussá vált ezen évek alatt. 1813-ban visszarendelték Bécsbe és a továbbiakban szolgálatait a napóleoni háborúkat lezáró tárgyalásokon vették igénybe. Rendkívüli megbízottként ő képviselte a császárt a châtilloni békekonferencián. 1815-ben a bécsi kongresszus után angol kérésre őt nevezték ki londoni nagykövetnek.

Robert Theer metszete, 1850

I. Ferenc magyar király képviseletében ő vett részt X. Károly francia király koronázásán Reimsben 1825-ben, valamint IV. György angol király megkoronázásán is 1820-ban. 1830 és 1836 között ő vezette az osztrák küldöttséget a londoni konferencián, ahol a nagyhatalmak elismerték Belgium és Görögország függetlenségét. 1833-ban átvette a családi birtokok igazgatását és az Esterházy-hitbizomány haszonélvezője lett, ami elősegítette kilábalását anyagi problémáiból. 1842-ben hazatért és a konzervatív párthoz csatlakozott. 1848-ban az első felelős magyar kormányban elvállalta az őfelsége a király személye körüli miniszter-i címet, ami ma a külügyminiszteri tisztségnek felel meg. Így ő is tagja lett a Batthyány-kormánynak. Arisztokrata társai a konzervatív álláspont védelmét várták tőle, míg a liberálisok reformer főnemes lévén támogatták politikáját. Esterházy a családi hagyományoknak megfelelően szilárdan megmaradt a Habsburg-ház hívének és az udvarban mindig a magyar érdekek szószólója volt. Amikor 1848 nyarán Bécs és a Batthyány-kormány viszonya megromlott, Esterházy igyekezett elsimítani az ellentéteket, de békítőkísérletei kudarcba fulladtak. Látva a helyzet elmérgesedését 1848 szeptemberének elején lemondott a miniszterségről és visszavonult a politikától. A szabadságharcban nem vett részt, annak leverése után Magyarországon maradt, de kapcsolatban állt a londoni emigráció Kossuth-ellenes köreivel. 1856-ban ő képviselte a Monarchiát II. Sándor orosz cár koronázásán. Utolsó éveiben megromlott anyagi helyzetét igyekezett konszolidálni, azonban túlzott fényűzése miatt annyira eladósodott, hogy végül annak ellenére, hogy Ferenc József is közben járt érdekében, vagyonát mégis gondnokság alá helyezték 1860-ban. 1866. május 21-én halt meg Regensburgban.

Források

• Esterházy. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

További információk

• Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 498. o. ISBN 963-85773-5-5  
• Esterházy Paul Anton Fürst]. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL). Band 1, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 1957, S. 269.
• Constantin von Wurzbach: Eßterházy von Galántha, Paul Anton (III.) Fürst. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 4. Theil. Verlag der typogr.-literar.-artist. Anstalt (L. C. Zamarski, C. Dittmarsch & Comp.), Bécs 1858, 105. oldal ([http://www.literature.at/viewer.alo?objid=11808&page=107&scale=3.33&viewmode=fullscreen Digitalisat)).
• Johann Christoph Allmayer-Beck: [ Esterházy von Galántha, Paul Anton Fürst]. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 4. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 1959, ISBN 3-428-00185-0, 663. oldal (Digitalisat).
• Thomas Barth: Die Affaire Esterhazy. Fürst Paul von Esterhazy (1786–1866), ein österreichisch-ungarischer Aristokrat und Diplomat des 19. Jahrhunderts und sein Tod in Regensburg. In: Tobias Appl; Georg Köglmeier (Hrsg.): Regensburg, Bayern und das Reich. Festschrift für Peter Schmid zum 65. Geburtstag. Schnell und Steiner, Regensburg 2010, ISBN 978-3-7954-2284-4, 619–626. oldal