Ugrás a tartalomhoz

Pulszky Ferenc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pulszky Ferenc
Horovitz Lipót festménye
Horovitz Lipót festménye
Született1814. szeptember 17.
Eperjes
Elhunyt1897. szeptember 9. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaWalter Terézia (1819–1866)
Geszner Róza Terézia (1850–1939)
Gyermekei
Foglalkozásapolitikus, régész
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 5. – 1849. augusztus 13.)
  • Magyarország király személye körüli minisztere (1848. szeptember 9. – 1848. október)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1867. május 7. – 1868. december 9.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1872. április 15.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1875. május 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1887. május 25.)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója
Hivatali idő
1869 – 1894
ElődKubinyi Ágoston
UtódSzalay Imre
A Wikimédia Commons tartalmaz Pulszky Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Pulszky Ferenc 1837-ben (Kozina Sándor rajza)
Pulszky Ferenc sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 30. Szobrász: Donáth Gyula

Cselfalvi és lubóczi Pulszky Ferenc Aurél Emánuel (Eperjes, 1814. szeptember 17. – Budapest, 1897. szeptember 9.) magyar politikus, régész és műgyűjtő, az MTA tagja.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

A jómódú köznemesi származású cselfalvi Pulszky család sarja. Édesapja cselfalvi és lubóczi Pulszky Károly Emmanuel (1756-1841), Sáros vármegyei táblabíró,[1] édesanyja komlóskeresztesi Fejérváry Apollónia.[2] Édesapja 1800. február 5.-én I. Ferenc magyar királytól szerzett birtokadományt és a "lubóczi" nemesi előnév adományozásában részesült, amelyet onnantól a "cselfalvi" mögé használt.[3] Pulszky Ferenc, a tanulmányait Miskolcon, majd Eperjesen kezdte, diplomáját a Pesti Egyetem jogi karán szerezte. Még Eperjesen, életre szóló barátságot kötött Eötvös Józseffel, a későbbi vallás- és közoktatási miniszterrel. Fiatalkorában nagy hatással volt rá anyai nagybátyja Fejérváry Gábor (1780–1851), akivel többször beutazta Európát. A nagybácsi vonzódása a régiségek, műgyűjtés iránt átragadt a fiatal Pulszkyra is.

Az utazások után joggyakornok volt a pozsonyi országgyűlés mellett, ahol megismerkedett a reformkor jelentős alakjaival így Deákkal, Kölcseyvel. Pesten kapcsolatba került olyan irodalmi nagyságokkal, mint Vörösmarty, Bajza vagy Czuczor. 1834-ben Az ügyvédi vizsga letétele után Sáros vármegye aljegyzője volt. 1837-ben újabb utazást tett nagybátyjával Nyugat-Európában. 1839-től Sáros vármegye követe az országgyűlésben.

1844-ben feleségül vette egy bécsi bankár lányát, Walter Teréziát [1819–1866], akitől több gyermeke is született (így Ágost [1846–1901], Gábor Károly [1847–1866], Gyula/Giulio Sándor [1849–1863], Harriet/Henrietta [1850-1866], Károly [1853–1899], Polixénia [1857–1921] és Garibaldi [1861–1926]). 1886-ban feleségül vette Geszner Róza Teréziát [?–1939], aki Pulszky haláláig házastársa volt.

Mielőtt államtitkár lett, 1848. március 24-től április 20-ig az ideiglenes rendőri bizottmány tagja volt. Az első felelős kormányban előbb Kossuth mellett pénzügyi (1848. április 29 – május 3), majd Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter mellett államtitkár volt Bécsben 1848 október közepéig, egyúttal államtitkárként szeptember 9-ig a király személye körüli minisztérium adminisztratív vezetője is. Szeptember 9-től október közepéig a király személye körüli minisztérium vezetője volt. Felmentése után visszatért Pestre, ahol a Honvédelmi Bizottmány földmívelés-, ipar és kereskedelmi ügyekkel megbízott tagja volt december 31-ig.[4] 1849-ben Kossuth Londonba küldte, hogy próbáljon támogatókat szerezni a magyar függetlenségnek. Ez a küldetése ugyan sikertelen volt, de fontos szerepet játszott az emigráns magyarok támogatásában. 1851-1852-ben, miután Kossuth elhagyta Törökországot, csatlakozott hozzá és elkísérte európai, illetve amerikai körútján. Kapcsolatuk az 1860-as években romlott meg, miután Pulszky egyre inkább hajlott a magyarországi kiegyezés támogatására.

Az 1861-es választásokon Sáros vármegyében képviselőnek választották, de ekkor még nem léphetett magyar földre. Eötvös közbenjárására végül 1866-ban Pulszky is hazatérhetett Magyarországra, azzal a feltétellel, hogy nem akadályozza a kiegyezés folyamatát. A feltételt megtartotta, sőt támogatta is Deák politikáját az országgyűlésben, előbb Szentes, majd Szécsény követeként.

Tevékenyen részt vett az Esterházy-képtár és több más külföldi gyűjtemény állami megvásárlásának előmozdításában. Ezen gyűjteményekből jött létre az 1870-es években (Pulszky egyik barátjának, Ráth Györgynek a vezetése alatt álló) Iparművészeti, majd az 1880-as években a Szépművészeti Múzeum jogelődje, az Országos Képtár (melynek igazgatója Pulszky fia, Károly volt).

Maga Pulszky Ferenc, akit a dualizmus kultúrpápájának is neveznek, 1869-től 25 éven át a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Nyugdíjazása után, 1872-től a magyarországi múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője lett. Emellett számos egyéb társaságnál volt vezető (Régészeti Társaság, Országos Magyar Képzőművészeti Társulat) vagy tag (Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság). A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező (1838), majd rendes (1840), illetve tiszteleti tagja (1841), később igazgató tagja (1873-tól), 1886–1895 között osztályelnöke, végül pedig másodelnöke volt (1895-től haláláig).

Szabadkőműves pályafutása

[szerkesztés]
Szabadkőműves nagymesterkénti ábrázolása - Jankó János karikatúrája
Kossuth és Pulszky Ferenc 1852-ben Bostonban, dagerrotípia, egészlemez, egy sztereopár egyik fele[5]

Feltehetőleg nagybátyjától és pártfogójától, a szabadgondolkozó Fejérváry Gábortól nyerte az első indíttatást a szabadkőművesség felé vezető útján. Az olasz „Dante Alighieri” nevű páholy vette fel emigrációja alatt 1862-63 körül Torinóban és páholytagsága is segítette széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítést, többek között Garibaldival és Bakunyinnal. Hamarosan elérte a skót rítus 33. fokát, hazatérése után itthon részt vett a szabadkőművesség újjáélesztésében.

1868-ban az „Einigkeit in Vaterland” (Egység a hazában) angol orientációjú páholy főmestere lett, később megválasztották a „Szent István” páholy örökös tiszteletbeli főmesterének. Az 1870. január 30-án létrejött „Magyarországi Jánosrendi Nagy-páholy” első nagymestere lett, majd az 1886-ban a két nagypáholy (a jánosrendi és Magyarország Nagy-Oriense) egyesülésével létrejött „Magyarországi Symbolikus Nagypáholy” első nagymesterévé vált.[6].

A magyarországi szabadkőművességen belül primátusa és tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, valóságos kultusz alakult ki körülötte, 15 jánosrendi páholynak volt tiszteleti tagja, a „3 világgolyóhoz” címzett nagy német anyapáholynak a képviselője, s a Bayreuthi Nagypáholynak is tiszteleti tagja[7] volt.

1875-ben támogatta Hadik-Barkóczy Ilona felvételét az ungvári Egyenlőség páholyba (Magyarország Nagy-Oriense), ezért egy évig nem lehetett nagymester a Jánosrendi Nagypáholyban[8].

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Aus dem Tagebuche eines in Grossbritannien reisenden Ungarn (Pest, 1837) – Nagy-Britanniai útleírás
  • Töredékes észrevételek a Dunaszbályozás s keleti kérdés iránt; Schid Ny., Pozsony, 1840
  • Actenstücke zur Geschichte des ungarischen Schutzvereines; Brockhaus, Leipzig, 1847
  • The Jacobins in Hungary; or The Conspiracy of the Abbot. A Tale of Austrian Opression, 1-2.; Colburn, London, 1851
  • Die Jacobiner in Ungarn oder Die Verschwörung des Abts. Originalroman, 1-3.; Verlags–Comptoir, Grimma–Leipzig, 1851 (Europäische Bibliothek der neuen belletristischen Literatur VI.)
  • Francis Pulszky–Theresa Pulszky: White, red, black. Sketches of American society in the United States during the visit of their guests, 1-3.; Trübner et Co., London, 1853 – feleségével közösen kiadott naplójegyzetek az amerikai utazásról
  • Francis Pulszky–Theresa Pulszky: Weiss, roth, schwarz. Skizzen aus der amerikanischen Gesellschaft in den Vereinigten Staaten; Fischer, Kassel, 1853
  • The tricolor on the atlas; or Algeria and the French conquest; németről angolra ford. Moritz Wagner; Nelson, London–Edinburgh–New York, 1854
  • A magyar jacobinusok. Történeti regény, 1-2.; németről ford. Beniczky Emil; Engel-Mandello, Pest, 1862
  • Francis Pulski: Un drame en Hongrie; franciára ford. Amédée Pichot; Michel Lévy Freéres, Paris, 1862
  • Pulszky Teréz–Pulszky Ágost–Pulszky Ferenc: Regék Olaszföldről; Emich, Pest, 1866
  • A magyarországi avar leletekről (Bp., 1874)
  • Franz Deák. Ein Charakterskizze; németről ford. Neugebauer László; Wigand, Leipzig, 1876
  • Die Krise; Rautmann, Bp., 1878
  • A polgárdi ezüst triposz 1879
  • A kelta uralom emlékei Magyarországban 1879
  • Eszmék Magyarország története philosophiájához (Bp., 1880) Online
  • Életem és korom, 1-4.; Ráth, Bp., 1880-1882
  • Meine Zeit, mein Leben, 1-4.; Druck Wigand, Stampfel, Pressburg–Leipzig, 1880-1883
  • Martinovics és társai (Bp., 1882)
  • Felsülés. Vígjáték; Athenaeum, Bp., 1882
  • A rézkor Magyarországban (Bp., 1883)
  • Számkivetés alatt Olaszországban; Ráth, Bp., 1887
  • Publicistikai dolgozatok; Gross, Győr 1888 (Egyetemes könyvtár)
  • Ábránd és valóság, 1-3.; Aigner, Bp., 1888
    • 1. Mese a csillagfiról és a királyfiról
    • 2. Jellemrajzok Eötvös, Széchenyi, Deák, Dessewffy Aurél
    • 3. Úti-vázlatok / Visszaemlékezések
  • Tanulmányok a népvándorlás korának emlékeiről. I-II. (Bp., 1888-89)
  • A magyar pogány sirleletek (Bp., 1891)
  • Magyarország archeológiája (I-II., Bp., 1897-98)
  • Pulszky Ferencz kisebb dolgozatai (Bp., 1914) (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata)
  • Életem és korom, 1-2.; sajtó alá rend., bev., jegyz. Oltványi Ambrus; Szépirodalmi, Bp., 1958 (Magyar századok)

Regénye

[szerkesztés]

A forradalom és szabadságharc leverése után Angliában írt és adott ki egy regényt a magyar jakobinusokról, amely először 1862-ben jelent meg Magyarországon Beniczky Emil fordításában. Később a Franklin Társulat is kiadta a történeti regényt (1909-ben), melyhez Mikszáth Kálmán írt a szerzőről bevezetőt, s ebben szellemesen ezt írja: "Pulszky Ferencz nem volt regényíró, vagy ha volt, csak annyira volt, amennyire poéta például a hold. A hold ugyanis nem írt egyetlen verset se, hanem annyi versnek a megírására hangolta a költőket, hogy egy kis jóakarattal ő is költőnek vehető, mint ahogy tudóssá vált a bagoly, ott lévén folyton a Minerva lábainál."[9]

Festmények Pulszkyról

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ familysearch.org Pulszky Károly gyászjelentése
  2. ↑ familysearch.org Pulszky Ferenc keresztelődésének az adatlapja
  3. ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 60. kötet - 201 - 206. oldal
  4. ↑ Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1992. 370. p.
  5. ↑ Kossuth Lajos portréjának története (1852) - Mai Manó Ház Archiválva 2017. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, maimanohaz.blog.hu
  6. ↑ Vári 2014
  7. ↑ Jászberényi 2004
  8. ↑ Vári 2012
  9. ↑ http://mek.oszk.hu/07600/07624/07624.htm

Irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Elődje:
Esterházy Pál Antal
(A király személye körüli miniszter)
Magyarország külügyminisztere
1848. szeptember 9. – 1849. május 8.
 Utódja:
Batthyány Kázmér
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pulszky_Ferenc&oldid=27550522”