Halász Béla (orvos)

	Halász Béla
Született	1927. július 4.; Kalaznó
Elhunyt	2019. március 7. (91 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orvos; anatómus; neuroendokrinológus; egyetemi oktató; endokrinológus;
Tisztsége	rektorhelyettes (1973–1979, Semmelweis Egyetem); alelnök (1990. május 21. – 1996. május 9., Magyar Tudományos Akadémia);
Iskolái	Pécsi Orvostudományi Egyetem (1948–1954)
Kitüntetései	díszdoktor; Akadémiai Díj (1963); Széchenyi-díj (1990); a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1990); Akadémiai Aranyérem (1994); Akadémiai Aranyérem (2004); Szent-Györgyi Albert-díj (2008); a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2017);
	Tudományos pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	neuroendokrinológia; anatómia; orvostudomány;
Kutatási terület	belső elválasztású mirigyek szabályozása
Tudományos fokozat	az orvostudományok kandidátusa (1966); az MTA doktora (1972); professor emeritus;
Szakintézeti tagság	Magyar Tudományos Akadémia (1985 – 2019. március 7.); American Academy of Arts and Sciences (1988–); Európai Akadémia (1991–); American Physiological Society (2011. augusztus 26. – 2019. március 7.);
Tudományos publikációk száma	136 (2019. március 19.)
Akadémiai tagság	Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1985)
	MTMT; MTA;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az orvosról és kutatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Halász Béla (egyértelműsítő lap).

Halász Béla (Kalaznó, 1927. július 4.^[7] – Budapest, 2019. március 7.) Bolyai Nagydíjas és Széchenyi-díjas magyar orvos, anatómus, neuroendokrinológus, egyetemi tanár, professor emeritus,^[2] a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A belső elválasztású mirigyek szabályozásának neves kutatója, elsősorban az idegrendszer szerepét illetően. 1973 és 1979 a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese. 1990 és 1996 között az MTA egyik alelnöke.

Életpályája

1948-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Itt szerzett orvosdiplomát 1954-ben.^[7] Ennek megszerzése után az egyetem Anatómiai Intézete munkatársa lett.^[7] 1963-tól adjunktusként, 1968-tól egyetemi docensként dolgozott. 1964-ben egy évig a Ford-ösztöndíjjal a Kaliforniai Egyetem agykutató intézetében tanult.^[7] Itt Szentágothai János egyik legközelebbi munkatársa volt. 1971-ben vette át egyetemi tanári kinevezését, immár a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetében. Ezzel együtt az intézet mellett működő tanszék vezetését is átvette. Eközben 1973 és 1979 között az egyetem oktatási rektorhelyettese volt. 1982-ben (tanszékvezetői állása mellett) az MTA és a SOTE Egyesített Kutatószervezetének elnöke lett. A tanszéket és a kutatószervezetet 1995-ig irányította. 1997-ben nyugdíjba vonult, majd kutatóprofesszori megbízást, illetve professor emeritusi címet kapott. 2005-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal kutatott.

1966-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1972-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Elméleti Orvostudományi Tudományos Bizottságának lett tagja. 1979-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. 1985-ben átvette az Orvosi Tudományok Osztálya elnöki tisztségét, ebből kifolyólag az akadémia elnökségében is részt vett. 1990-ben az MTA egyik alelnökévé választották, amely tisztségét 1996-ig töltötte be. Emellett több éven át az Akadémiai Kutatóhelyek Hálózati Tanácsa, az Arany János Közalapítvány, illetve a Bolyai János Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. 1988-ban az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, illetve a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea), 1997-ben a Belga Királyi Orvosi Akadémia is felvette tagjai sorába. Számos jelentős tisztséget töltött be tudományos egyesületeknél, többek között 1975–1980-ban a Nemzetközi Endokrinológiai Társaság alelnöke, 1987–1993-ban az Európai Endokrin Társaságok Szövetsége végrehajtó bizottságának alelnöke, 1982 és 1990 között a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság elnöke volt. 1992–2000-ben a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagjaként is tevékenykedett.

Munkássága

Fő kutatási területe a belső elválasztású mirigyek szabályozása, kiemelten ebből az idegrendszer szerepe.

Nevéhez fűződik az agyfüggelékmirigy mellsőlebeny-hormonok közvetlen visszahatási lehetőségének felvetése. Az ebben a kérdéskörben végzett első kísérletei szolgáltattak adatokat a mellékvesekéreg és a köztiagy közötti idegi kapcsolatokról. Új, sztereotaktikus eljárást dolgozott ki agyi, ezen belül hipotalamikus szerkezetek idegi kapcsolatainak megszakítására. Neuroendokrinológiával foglalkozó kutatócsoportjában megfigyeléseket tett a hipotalamusz és a csatlakozó régiók szerkezeti szerveződéseiről, illetve különböző agyterületek szerepéről az agyfüggelékmirigy mellső lebenyének működése szabályozásában, valamint ennek mechanizmusáról. Ehhez kapcsolódik legismertebb eredménye, az általa kifejlesztett, illetve róla elnevezett Halász-féle kés, amellyel sikerült az agyalapon a szabályozó és a szabályozott terület idegi kapcsolatait megszüntetnie. Ennek segítségével sikerült a szabályozás mechanizmusát felderítenie. Munkáit elsősorban magyar, angol és kezdetben német nyelven adta közre.

Díjai, elismerései

Akadémiai Díj (1963)^[2]
Ulf von Euler-díj (1976)^[2]
Munka Érdemrend arany fokozata (1981)^[7]
Semmelweis-emlékérem (1985)^[2]
Széchenyi-díj (1990) – A belső elválasztású mirigyműködés szabályozásának kutatása terén elért nemzetközileg kiemelkedő eredményeiért és több évtizedes igen értékes oktató-nevelő munkájáért.^[2]
Akadémiai Aranyérem (1994)^[7]
Szabó György-díj (1998, Hemingway Alapítvány)^[2]
Pázmány Péter felsőoktatási díj (2000)^[7]^[2]
Magyar Endokrinológiáért érem (200)^[2]
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2003)^[7]^[2]
Akadémiai Aranyérem (2004)^[2]
Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2004, OTKA)^[2]
Szilárd Leó professzori ösztöndíj (2005)^[2]
Genersich Antal-díj (2007)^[7]
Szent-Györgyi Albert-díj (2008)^[7]
A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2017)^[2]
Bolyai Nagydíj (2017)^[8]

Főbb publikációi

Histologischer Beweis einer nervösen Signalübermittelung von der Nebenrinde zum Hypothalamus (Szentágothai Jánossal, 1959)
Hypophysiotrophic Area in the Hypothalamus (társszerző, 1962)
Hypothalamic Control of the Anterior Pituitary, Monograph (társszerző, 1962, 1965, 1968)
Hormone Secretion of the Anterior Pititary Gland After Physical Interruption of All Nervous Pathways to the Hypophysiotrophic Area (társszerző, 1965)
The Endocrine Effects of Isolation of the Hypothalamus from the Rest of the Brain (könyvfejezet, 1969)
Serotoninergic Endings on VIP-neurons in the Suprachiasmatic Nucleus and on ACTH-neurons in the Arcuate Nucleus of the Rat Hypothalamus (társszerző, 1984)
Circadian Corticosterone Rhythm did not Develop in Rats Seven Weeks After Destruction with 5,7-DHT of the Serotoninergic Nerve Terminals in the Suprachiasmatic Nucleus at the Age of 16 days (1986)
Hypophysis mellső lebeny hormonok és elválasztásuk idegi szabályozása : akadémiai székfoglaló : 1986. április 22. (1988)
Analysis of Pituitary Prolactin and Adrenocortical Response ot Ether, Formalin or Restraint of Lactating Rats (társszerző, 1994)
Neuronal Labeling in the Rat Brain and Spinal Cord from the Ovary using Viral Transneuronal Tacing Technique (társszerző, 1998)

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2022. november 7.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m ⁿ Halász Béla adatlapja az MTA oldalán. Magyar Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2019. március 28.)
↑ https://www.amacad.org/multimedia/pdfs/publications/bookofmembers/ChapterH.pdf, 2018. december 24.
↑ https://www.ae-info.org/ae/Member/Hal%C3%A1sz_B%C3%A9la, 2018. december 24.
↑ https://www.ae-info.org/ae/User/Halász_Béla
↑ Halász Béla publikációs listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2019. március 19. (Hozzáférés: 2019. március 28.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 284. o. ISBN 978-963-06-7919-0
↑ Semmelweis Hírek, 2017. július 6.

Források

A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 470–471. o.
MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest 2008, 424. old., ISSN 1787-288X
Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán
Elhunyt Halász Béla, az MTA rendes tagja, mta.hu., 2019. március 8.

Orvostudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[368ac03e897bb9d7dcc46f04f9f36aa305b674d3-1] Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2022. november 7.)

[:0-2] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m ⁿ Halász Béla adatlapja az MTA oldalán. Magyar Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2019. március 28.)

[9447c76442fbcd3a0815c306b7710347a3ea8a2e-3] ttps://www.amacad.org/multimedia/pdfs/publications/bookofmembers/ChapterH.pdf, 2018. december 24.

[1ac881d332d9e5689bf482f577e21d685e41a5bc-4] ttps://www.ae-info.org/ae/Member/Hal%C3%A1sz_B%C3%A9la, 2018. december 24.

[346581b80ca966b6e40c1a11bfa9676372d5d6e5-5] ttps://www.ae-info.org/ae/User/Halász_Béla

[6] Halász Béla publikációs listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2019. március 19. (Hozzáférés: 2019. március 28.)

[plex-7] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 284. o. ISBN 978-963-06-7919-0

[8] Semmelweis Hírek, 2017. július 6.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

Halász Béla
Született	1927. július 4. Kalaznó
Elhunyt	2019. március 7. (91 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orvos anatómus neuroendokrinológus egyetemi oktató endokrinológus
Tisztsége	rektorhelyettes (1973–1979, Semmelweis Egyetem) alelnök (1990. május 21. – 1996. május 9., Magyar Tudományos Akadémia)
Iskolái	Pécsi Orvostudományi Egyetem (1948–1954)
Kitüntetései	díszdoktor Akadémiai Díj (1963) Széchenyi-díj (1990) a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1990) Akadémiai Aranyérem (1994) Akadémiai Aranyérem (2004) Szent-Györgyi Albert-díj (2008) a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2017)
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	neuroendokrinológia^[1] anatómia^[1] orvostudomány^[1]
Kutatási terület	belső elválasztású mirigyek szabályozása
Tudományos fokozat	az orvostudományok kandidátusa (1966) az MTA doktora (1972) professor emeritus^[2]
Szakintézeti tagság	Magyar Tudományos Akadémia (1985 – 2019. március 7.) American Academy of Arts and Sciences (1988–)^[3] Európai Akadémia (1991–)^[4]^[5] American Physiological Society (2011. augusztus 26. – 2019. március 7.)
Tudományos publikációk száma	136 (2019. március 19.)^[6]
Akadémiai tagság	Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1985)

MTMT MTA
Sablon • Wikidata • Segítség

m v sz A Magyar Tudományos Akadémia alelnökei
Másodelölülők (1830–1858)	Széchenyi István (1830–1850) Eötvös József (1850–1858)
Alelnökök (1858–1869)	Eötvös József (1858–1866) Lónyay Menyhért (1866–1869)
Másodelnökök (1869–1949)	Lónyay Menyhért (1869–1871) Csengery Antal (1871–1880) Pauler Tivadar (1880–1886) Stoczek József (1886–1889) Fraknói Vilmos (1889–1892) Szász Károly (1892–1895) Pulszky Ferenc (1895–1897) Wlassics Gyula (1898–1901) Kuun Géza (1901–1904) Kautz Gyula (1904–1907) Than Károly (1907–1908) Wartha Vince (1908–1910) Beöthy Zsolt (1910–1913) Plósz Sándor (1913–1916) Ilosvay Lajos (1916–1919) Herczeg Ferenc (1919–1922) Concha Győző (1922–1925) Ilosvay Lajos (1925–1928) Vargha Gyula (1928–1929) Herczeg Ferenc (1929–1931) Csánki Dezső (1931–1933) Popovics Sándor (1933–1934) Lenhossék Mihály (1934–1937) Ravasz László (1937–1940) Balogh Jenő (1940–1943) Vendl Aladár (1943–1945) Szent-Györgyi Albert (1946–1948) Gombás Pál (1948–1949)
Alelnökök (1949–)	Gombás Pál (1949–1958) Ligeti Lajos (1949–1970) Fogarasi Béla (1955–1959) Novobátzky Károly (1958–1967) Hevesi Gyula (1960–1967) Manninger Rezső (1960–1967) Jánossy Lajos (1961–1973) Erdei Ferenc (1964–1970) Straub F. Brunó (1967–1973) Szabó Imre (1970–1976) Bognár Géza (1973–1976) Szentágothai János (1973–1977) Csáki Frigyes (1976–1977) Pach Zsigmond Pál (1976–1985) Somos András (1977–1985) Fülöp József (1978–1980) Polinszky Károly (1980–1985) Márta Ferenc (1985–1990) Straub F. Brunó (1985–1988) Ujfalussy József (1985–1993) Tigyi József (1988–1990) Berényi Dénes (1990–1993) Halász Béla (1990–1996) Michelberger Pál (1993–1999) Pataki Ferenc (1993–1996) Harmathy Attila (1996–1999) Vizi E. Szilveszter (1996–2002) Enyedi György (1999–2002) Keviczky László (1999–2005) Hámori József (2002–2008) Marosi Ernő (2002–2008) Kroó Norbert (2005–2011) Dudits Dénes (2008–2014) Maróth Miklós (2008–2014) Szász Domokos (2011–2017) Freund Tamás (2014–2020) Vékás Lajos (2014–2020) Bokor József (2017–2020) Lamm Vanda (2020–) Hudecz Ferenc (2020–) Kosztolányi György (2020–)