Ravasz László

	Ravasz László
	a Dunamelléki református egyházkerület püspöke
	az 1920-as években
Született	1882. szeptember 29.; Bánffyhunyad
Elhunyt	1975. augusztus 6. (92 évesen); Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Nemzetiség	magyar
Felekezet	kálvinizmus
	Püspökségi ideje; 1921 – 1948
Előző püspök	Következő püspök
Petri Elek	Bereczky Albert
Díjak	Magyar Örökség díj (1997)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ravasz László témájú médiaállományokat.

Ravasz László (Bánffyhunyad, 1882. szeptember 29. – Budapest, 1975. augusztus 6.)^[1] református lelkész, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke 1921-től 1948-ig. Az MTA tagja. Ordass Lajos és Pap László mellett a pártállami időszakban a magyar protestantizmus egyik példaadó egyénisége volt.

Életpályája

Szülei Ravasz György és Gönczi Róza.^[1] Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, 1896-ban Székelyudvarhelyre került a kollégiumba. Kolozsvárt a teológiára iratkozott be és az egyetemi előadásokat is látogatta. Még teológus korában szerkesztette az Egyetemi Lapokat. 1903-1905 között Bartók György püspök mellett volt titkár, ebben az időben a romániai (regáti) misszió vezető lelkésze. 1905 őszén a Berlini Egyetemen hallgatott előadásokat. 1906-ban Bánffyhunyadon volt segédlelkész, itt készült a doktori értekezése is. Sárospatakon szerzett magántanári képesítést, majd Kolozsvári Teológiai Akadémia tanára volt 1907–1921 között. Az első világháború idején missziós munkát végzett a kolozsvári hadikórházban. Az Unió szabadkőműves páholy tagja volt 1910-től 1917-ig.^[2] 1918-ban az Erdélyi református egyházkerület főjegyzőjévé választották, majd 1921 őszén püspökké, a Dunamelléki Egyházkerületben. Ettől kezdve Budapesten élt, de irodalmi munkásságával továbbra is számtalan szállal kötődött Erdélyhez. Cikkei jelentek meg az Ellenzékben, Kálvinista Világban, rendszeres munkatársa volt a Református Szemlének, 1918-21 között főszerkesztője is.

1908-ban feleségül vette Bartók püspök leányát, Bartók Margitot akitől öt gyermeke született. (Felesége 1947. június 13-án hunyt el Budapesten.)^[3] Boriska lánya a későbbi államminiszter és politikai gondolkodó, Bibó István felesége volt.

1921-ben, miután családjával Budapestre költözött, megválasztották a dunamelléki egyházkerület püspökévé. Ettől az évtől a Kálvin téri református templom lelkésze is volt. Fiatalabb korában több cikkben is kikelt a zsidóság ellen. A Felsőház automatikus tagjaként (1927–44) az első és második zsidótörvényt megszavazta, de fellépett a harmadik zsidótörvény ellen. 1944-ben szembesült a holokauszt ijesztő valóságával, és próbált tenni a magyar zsidók, különösen a megkeresztelkedettek fizikai megsemmisítése ellen. A deportálások megindulása után számos püspöki körlevelet fogalmazott meg az üldözések ellen, és hozzájárult a Jó Pásztor Bizottság megalakításához. Nem sikerült elérnie, hogy az egyházak közös körlevélben fejezzék ki tiltakozásukat a népirtással kapcsolatban.

A Magyar Tudományos Akadémia tagja (1925–1949), az Akadémia másodelnöke (1937–1940). Akadémiai tagságát 1989-ben posztumusz visszaállították. (MOL SZT XIX. A-21-s.3.d.)^[4]

Szerkesztője volt a Protestáns Szemle, Egyetemi Lapok, Református Szemle és Az Út című lapoknak, ez utóbbit ő is alapította. Élénk közéleti szerepet töltött be, szinte minden abban a korban született protestáns mozgalom és szövetség alapításánál bábáskodott, számos irodalmi és kulturális szervezet tagja volt, munkásságát több külföldi egyetem is díszdoktori címmel ismerte el.

1948. április 30-án, Rákosi nyomására, minden tisztségéről lemondott és visszavonult a közélettől. 1953-ban lelkészként is nyugdíjba vonult, és Leányfalura költözött, ahol mesterséges elzártságban töltötte hátralévő éveit.

1956. október 31-én pár fiatal lelkész kiment érte Leányfalura, és bevitték Budapestre. Az összegyűlt lelkészek az újonnan alakult református Országos Intézőbizottság vezetőjévé választották, és őt ismerték el legitim püspöknek. November 1-jén rádiószózatban szólt a magyarokhoz. A forradalom leverése után az egyházi ébredést szorgalmazó Megújulási Mozgalmat szervezte, amely azonban az állami elnyomás következtében elhalt.

1956-tól újra a Kálvin-téri szószéken szolgált, egészen 1957 húsvétjáig, amikor a püspökségről is lemondatták. Az állambiztonsági hivatal előkészített egy koncepciós eljárást ellene, melyet az 1960-as évekig fenntartottak, ám végül nem indítottak el.^[forrás?]

Budapesten hunyt el tüdőgyulladás következtében.^[1]

Főbb művei

Schopenhauer aesthetikája; Kolozsvár, Gombos Ny., 1907
A gyülekezeti igehirdetés elmélete (1910-es évek, Református Egyházi Könyvtár-sorozat)
Gondolatok; Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai R.t., Budapest, 1922
Orgonazúgás (beszédek, előadások), Budapest, 1923
"Az emberélet útjának felén". Beszédek, cikkek, előadások; „Az Út”, Kolozsvár, 1924
Látások könyve. Beszédek, elmélkedések; Studium, Budapest, 1924
Hazafelé… Elmélkedések és imádságok nők számára; Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai R.t., Budapest, 1925
Ünnepnapok (elmélkedések és imádságok házi istentiszteletekre), Budapest, 1925
A halál árnyékában. Temetési beszédek; Sylvester, Tahitótfalu, 1927
Tudom, kinek hittem (beszédek, cikkek, prédikációk), Budapest, Studium, 1927
A Tháborhegy ormán. Beszédek, cikkek, előadások; szerzői, Kolozsvár, 1928
Pál Athénben : székfoglaló. Budapest, 1928
Alfa és Ómega, Budapest, Franklin, 1933
Érdekből való keresztyénség; Kálvin-téri Egyházközség, Budapest, 1935 (Rádió-prédikációk)
Lélekben és igazságban. Ravasz László, Poling Dániel prédikációi; Kálvin-téri Egyházközség, Budapest, 1935 (Kálvin könyvtár)
Hit és engedelmesség. Prédikációk, beszédek, cikkek, előadások; Minerva Ny., Cluj, 1936
Az időfeletti Széchenyi. 1937
Legyen világosság , 1-3. Budapest, Franklin, 1938
Ravasz László: 1940. április hó 6-án, a fővárosi Vigadó termeiben tartott Tormay Cecile országos emlékünnepély ünnepi beszéde; Stephaneum Ny., Budapest, 1940
Isten rostájában, 1-3.; Franklin, Budapest, 1941
Kezdetben vala az ige; az előszót írta Harsányi Zsolt; Franklin Ny., Budapest, 1941
Korbán. Beszédek, írások, 1-2.; Franklin, Budapest, 1943
Hazafelé... Elmélkedések és imádságok; YMCA, Tuttlingen, 1945
Magamról; Nagy Ny., Debrecen, 1944 (Theológia önéletrajzokban)
Krisztussal a viharban (igehirdetések), Budapest, Kálvin, 1977
Válogatott írások, 1945–1968; szerk., bev., jegyz. Bárczay Gyula, szöveggond. Szabó Julianna; EPMSZ, Bern, 1988
Kis dogmatika. Hitünk igazságai; Református Zsinati Iroda, Budapest, 1990
Az Újszövetség magyarázata, 1-2.; Református Zsinati Iroda, Budapest, 1991
- 1. Máté, Márk és Lukács evangéliumának együttes magyarázata, János evangéliuma, Apostolok cselekedetei
- 2. Pál apostol levelei, A Zsidókhoz írt levél, A „közönséges levelek”, Jelenések könyve
Emlékezéseim, Budapest, Református Zsinati Iroda, 1992
Ószövetségi magyarázatok. Zsoltárok könyve, Ézsaiás (1-12. rész), Zakariás könyve; Kálvin, Budapest, 1993
Én vagyok a te Istened! A Tízparancsolat magyarázata, Budapest, Kálvin, 1995
Krisztussal a viharban. Igehirdetések; Kálvin, Budapest, 1997
Orgonazúgás; tan. Takács Péter; Lucidus, Budapest, 2005 (Kisebbségkutatás könyvek)
„Te csak Hang vagy…”. Ravasz László kéziratos prédikációi, 1949–1963; sajtó alá rend., bev. Szacsvay Éva; Dunamelléki Református Egyházkerület–Pócsmegyer-leányfalui Református Egyházközség, Budapest/Pócsmegyer, 2007
Ravasz 100. Püspöki jelentések. Előadások Ravasz László püspöki beiktatásának 100 éves évfordulója alkalmából. Ravasz László püspöki jelentései, 1922–1948; szerk. Kiss Réka, Lányi Gábor, sajtó alá rend. Lányi Gábor; Dunamelléki Református Egyházkerület–KRE HTK Egyháztörténeti Kutatóintézet–Kálvin, Budapest, 2023 (Reformáció öröksége)

Díja

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Budapest XIII. kerületi állami halotti anyakönyv 1688/1975.
↑ Ravasz László: Emlékezéseim, Kálvin, Budapest, 1992, ISBN 9633004799, 200–201. o. (Részlet – visszaemlékezése a szabadkőművességre, Szabadkőműves wiki / szk.mirahaze.org)
↑ Bp. XIV. ker. állami halotti akv. 487/1947. folyószám.
↑ Vallásüldözés Magyarországon^{[halott link]}
↑ Ferencváros díszpolgárai

Források

K. Farkas Claudia: Zsidótörvények – egy egyházi ember szemével. In Fiatal egyháztörténészek írásai. Szerk. Fazekas Csaba. Miskolc: ME BTK Újkori M. Tört. Tanszék. 1999. ISBN 963 661 348 6
Kiss Réka: A diktatúra szorításában: Ravasz László egyházpolitikai útkeresése a második világháborút követő esztendőkben (1945–1948). Századvég, 29. sz. (2003) arch Hozzáférés: 2011. január 2.
Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés – VIII. kötet: A magyar irodalom a XX. század első harmadában; A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Kiadása, Budapest, 1931; Ravasz László.
Kozák Péter: Ravasz László (pályakép)
Hatos Pál: Ravaszról azt hallom, szabadkőműves, jó lesz vigyázni!: Református püspökválasztás a Dunamelléken 1921-ben. Kommentár, 3. sz. (2012) 49–65. o. arch Hozzáférés: 2016. július 31.
Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök - Ravasz László élete. Budapest: Jaffa Kiadó. 2016. ISBN 9786155609183
↑ Ferencváros díszpolgárai: Ferencváros díszpolgárai. Ferencvárosi Önkormányzat. [2019. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 11.)

További információk

Fényképe
Sírja a farkasréti temetőben
Emléklapok Dr. Ravasz Lászlónak a kolozsvári Ref. Theológiai Fakultáson a gyakorlati theológia nyilvános, rendes tanárának 1907. évi szeptember 15-én tartott székfoglalójáról; közrem. Nagy Károly, Kenessey Béla, Bartók György; Ellenzék Ny., Kolozsvár, 1907
Dr. Ravasz László dunamelléki püspök beiktatása alkalmával elhangzott beszédek és imák; összeáll. B. Major János; Dunamelléki Református Egyházkerület., Budapest, 1921
Dr. Ravasz László püspök életrajza; Bethlen Ny., Budapest, 1921
Máthé Elek: Ravasz László az író és igehírdető; Új Magyarország, Budapest, 1933
És lőn világosság. Emlékkönyv Ravasz László hatvanadik életéve és a Dunamelléki püspökségnek huszadik évfordulója alkalmából. Írták tanítványai és munkatársai; Franklin Ny., Budapest, 1941
Vasady Béla: A theológus Ravasz László; Franklin Ny., Budapest, 1941
Málnási Bartók György: Ravasz László és a magyar szellemi élet; Franklin Ny., Budapest, 1941
Makkai Sándor: Ravasz László igehirdetői útja; Franklin Ny., Budapest, 1941
Vasady Béla: A lelkipásztori tiszt és hivatás Ravasz László gondolatvilágának tükrében; Városi Ny., Debrecen, 1942 (Az Igazság és Élet füzetei)
Kónya István: A magyar református egyház felső vezetésének politikai ideológiája a Horthy-korszakban; Akadémiai, Budapest, 1967
Buzás Pál: Csillagzatok; Kalotaszeg Kft., Bánffyhunyad, 1993 (Kalotaszegi füzetek)
Ravasz László és a Baár-Madas; Baár-Madas Református Gimnázium, Budapest, 2000 (Millenniumi füzetek)
Tóth-Matolcsi László: Műhely a lehetetlenséghez. Kapcsolódási pontok Bibó István és Ravasz László életművében; Argumentum–Bibó István Szellemi Műhely, Budapest, 2005 (Eszmetörténeti könyvtár)
Ravasz László emlékezete. Emlékülés Ravasz László születésének 125. évfordulóján. A Dunamelléki Református Egyházkerület székházában rendezett konferencián 2007. szeptember 29-én elhangzott előadások; szerk. Kósa László; Dunamelléki Református Egyházkerület, Budapest, 2008
Hegedűs Loránt–Mihály Zoltán: Református Ravasz relikviák; Hegedűs Loránt, Budapest, 2011
Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök. Ravasz László élete; Jaffa, Budapest, 2016
- Szabadkőművesből konzervatív főpap – Hatos Pál a 100 éve megválasztott Ravasz Lászlóról, Válasz Online (magyar)
Száz év után Ravasz László homiletikájáról; szerk. Literáty Zoltán; KRE–L'Harmattan, Budapest, 2020 (Károli könyvek. Tanulmánykötet)
Kulcsár Árpád: Ravasz László erdélyi évei és gyakorlati teológiai munkásságának kezdetei; DRHE, Debrecen, 2023 (Acta. Debreceni teológiai tanulmányok)

Kapcsolódó szócikkek

Bibó István

[Halotti-1] Budapest XIII. kerületi állami halotti anyakönyv 1688/1975.

[2] Ravasz László: Emlékezéseim, Kálvin, Budapest, 1992, ISBN 9633004799, 200–201. o. (Részlet – visszaemlékezése a szabadkőművességre, Szabadkőműves wiki / szk.mirahaze.org)

[3] Bp. XIV. ker. állami halotti akv. 487/1947. folyószám.

[4] Vallásüldözés Magyarországon^{[halott link]}

[Ferencváros_díszpolgárai_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--5] Ferencváros díszpolgárai

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

m v sz A Magyar Tudományos Akadémia alelnökei
Másodelölülők (1830–1858)	Széchenyi István (1830–1850) Eötvös József (1850–1858)
Alelnökök (1858–1869)	Eötvös József (1858–1866) Lónyay Menyhért (1866–1869)
Másodelnökök (1869–1949)	Lónyay Menyhért (1869–1871) Csengery Antal (1871–1880) Pauler Tivadar (1880–1886) Stoczek József (1886–1889) Fraknói Vilmos (1889–1892) Szász Károly (1892–1895) Pulszky Ferenc (1895–1897) Wlassics Gyula (1898–1901) Kuun Géza (1901–1904) Kautz Gyula (1904–1907) Than Károly (1907–1908) Wartha Vince (1908–1910) Beöthy Zsolt (1910–1913) Plósz Sándor (1913–1916) Ilosvay Lajos (1916–1919) Herczeg Ferenc (1919–1922) Concha Győző (1922–1925) Ilosvay Lajos (1925–1928) Vargha Gyula (1928–1929) Herczeg Ferenc (1929–1931) Csánki Dezső (1931–1933) Popovics Sándor (1933–1934) Lenhossék Mihály (1934–1937) Ravasz László (1937–1940) Balogh Jenő (1940–1943) Vendl Aladár (1943–1945) Szent-Györgyi Albert (1946–1948) Gombás Pál (1948–1949)
Alelnökök (1949–)	Gombás Pál (1949–1958) Ligeti Lajos (1949–1970) Fogarasi Béla (1955–1959) Novobátzky Károly (1958–1967) Hevesi Gyula (1960–1967) Manninger Rezső (1960–1967) Jánossy Lajos (1961–1973) Erdei Ferenc (1964–1970) Straub F. Brunó (1967–1973) Szabó Imre (1970–1976) Bognár Géza (1973–1976) Szentágothai János (1973–1977) Csáki Frigyes (1976–1977) Pach Zsigmond Pál (1976–1985) Somos András (1977–1985) Fülöp József (1978–1980) Polinszky Károly (1980–1985) Márta Ferenc (1985–1990) Straub F. Brunó (1985–1988) Ujfalussy József (1985–1993) Tigyi József (1988–1990) Berényi Dénes (1990–1993) Halász Béla (1990–1996) Michelberger Pál (1993–1999) Pataki Ferenc (1993–1996) Harmathy Attila (1996–1999) Vizi E. Szilveszter (1996–2002) Enyedi György (1999–2002) Keviczky László (1999–2005) Hámori József (2002–2008) Marosi Ernő (2002–2008) Kroó Norbert (2005–2011) Dudits Dénes (2008–2014) Maróth Miklós (2008–2014) Szász Domokos (2011–2017) Freund Tamás (2014–2020) Vékás Lajos (2014–2020) Bokor József (2017–2020) Lamm Vanda (2020–) Hudecz Ferenc (2020–) Kosztolányi György (2020–)