Kálvin téri református templom (Budapest)
Kálvin téri református templom | |
1041. sz. műemlék | |
Vallás | kereszténység |
Felekezet | református egyház |
Egyházközség | Budapest-Kálvin téri Református Egyházközség |
Lelkész | Páll László, Kun András Nándor, Benedeczki Attila, Papp Judit |
Építési adatok | |
Építése | 1816–1830 |
Stílus | klasszicizmus |
Tervezője | Hild Vince |
Elérhetőség | |
Település | Budapest IX. kerülete |
Hely | 1091 Budapest, Kálvin tér 7. |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 29′ 19″, k. h. 19° 03′ 40″47.488611°N 19.061111°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 19″, k. h. 19° 03′ 40″47.488611°N 19.061111°E | |
A Kálvin téri református templom weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálvin téri református templom témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A budapesti Kálvin téri református templom a református egyház legismertebb fővárosi temploma. Budapest legnagyobb református temploma. A Deák téri evangélikus templom után pedig a második legnagyobb protestáns templom a fővárosban. A IX. kerületben pedig a Bakáts téri templom után a második legnagyobb templom. A Kálvin tér és a környező utcák nevei a református egyház közel két évszázados jelenlétét tanúsítják. A templom épülete ma műemlék.
A templom leírása
[szerkesztés]A templom klasszicista stílusban, 1816-tól 1830-ig épült Hild Vince tervei alapján. Építészeti érdekessége, hogy eredetileg két toronnyal tervezték. A soha meg nem épült két torony két külön alapja ténylegesen el is készült, s a középen álló torony ennek a két külön alapnak a belső széleire támaszkodik. A templom egyébként alapozás nélkül épült.[1]
Az egy évvel később elkészült orgona a bécsi Deutschmann cég munkája, 1891-ben újította fel és nagyobbította meg a pécsi Angster cég. Az oszlopos timpanonnal zárt előcsarnokot az 1838-as árvíz utáni helyreállításokat követően, az oldalkarzatokat pedig 1854 és 1855 között, Hild József tervei szerint építették fel az angol születésű Zichy Emmanuelné Strachan Sarolta grófnő adományából. Ő ugyanis úgy végrendelkezett, hogy vagyona egy részét a karzatok felépítésére fordítsák. A templom a mai képét a toronysisak megépítésével nyerte 1859-ben. A déli oldalon levő Kálvin terem ablakain Róth Miksa üvegfestmény-sorozata keresztény szimbólumokat és neves, református egyháztörténeti személyeket – Kálvin Jánost, Bocskai Istvánt és Bethlen Gábort – ábrázol. A templom főhomlokzatából magasra emelkedik a buzogánydíszes sisakban végződő, vaskos torony. Az előcsarnokból két lépcsőház vezet fel a karzatokhoz. A monumentális hatású belső tér dongaboltozata közepében elliptikus kupola emelkedik. A földszinten korlát választja el a presbiterek helyét, melynek közepén az Úrasztal áll. A szószék fölötti hangvető Hild József műve. A templombelső fehér felületeit aranyozott stukkók díszítik.
Az épület teljeskörű felújítására 2013–14-ben került sor,[2] a budapesti 4-es metró építése kapcsán. Az orgona[3] rekonstrukciója 2013-ban készült el.[4]
Nagyharang
[szerkesztés]A templom eredeti nagyharangját Eberhardt Henrik öntötte 1833-ban. 1933 és 2006 között ez a harang szólt minden délben a Petőfi Rádióban. Sajnos ez 1980-ban megrepedt. A mai nagyharang még abban az évben, Gombos Lajos műhelyében készült el. Az új harang e1 hangú, a tömege 1050 kg, alsó átmérője 125 cm.[5] Bronzanyaga is elődjéből származik. A templomnak jelenleg ez az egyetlen harangja, két másik, kisebb harangját (kb. 500 és 250 kg) az első világháború idején elrekvirálták, újraöntésükre azóta sem került sor, a toronyban már nincs hely számukra, mivel a tornyot az M4-es metróvonal építésekor acélszerkezettel erősítették meg.
A síremlék
[szerkesztés]Az egyháztanács jóváhagyásával a Strachan Sarolta grófnő emlékére síremléket építettek, hamvait pedig a templom alatti kriptában helyezték el. Tekintettel az anglikán egyház – melyhez a grófnő is tartozott – temetkezési szokásaira, az egyháztanács megadta az építési engedélyt azzal a kikötéssel, hogy az elhunyt grófnőt ábrázoló, művészi kivitelezésű szobrot nem a templomtérben, hanem egy külön erre a célra épített fülkében helyezzék el. A sírhely gótizáló architektonikus kiképzését a Vigadó építésze, Feszl Frigyes (a portikusz oszlopait készítő Feszl József kőfaragó fia) tervezte. A szarkofágot – az elhunyt grófnő fekvő alakjával – Raymond Gayrard francia szobrászművész készítette el.
Galéria
[szerkesztés]-
A bejárat
-
A templom belső tere
-
Oldalsó ólomüveg-ablak
-
A szószék feletti ólomüvegablak
-
A szószék
-
Ökumernikus istentisztelet 2014-ben
-
A templom kupolája
-
Orgona a templom karzatán
-
Orgona a templom szentélyében
-
Gróf Zichy Manó feleségének síremléke
-
Gróf Zichy Manó feleségének síremléke
-
Kálvin János szobra a templom előtt (Búza Barna műve)
-
Ünnepi kivilágításban
Kapcsolódó szócikk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Parókia Portál. [2010. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 26.)
- ↑ https://www.parokia.hu/v/megujult-az-orszag-temploma/
- ↑ Archivált másolat. [2019. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
- ↑ https://www.youtube.com/watch?v=O282684EG2I
- ↑ Archivált másolat. [2018. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 5.)
Források
[szerkesztés]- A Kálvin téri Református Egyházközség honlapja Archiválva 2019. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
[szerkesztés]- Pruzsinszky Pál: A budapesti Kálvin-téri templom. Visszatekintés a pesti református egyház múltjára; Bethlen Ny., Budapest, 1921
- Patay Pál: A 100 éves Kálvin-téri templom. 1830–1930; előszó Ravasz László; Budapesti Református Egyházmegye, Budapest, 1930
- Schoen Arnold: A pesti Kálvin-téri református templom; Sylvester Ny., Budapest, 1939 (Kálvin könyvtár)
- Bottyán János: A budapesti Kálvin téri templom története. 1830–1980; Református Zsinati Iroda, Budapest, 1980
- Bibó István: Budapest, Kálvin téri református templom; TKM Egyesület, Budapest, 1999 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
- A Kálvin téri kripta titkai; szerk. Kő András, Susa Éva; Kortárs, Bp., 2014
- Nagy Gergely: A Kálvin téri református templom és kriptája; fotó Szelényi Károly; Magyar Képek, Veszprém–Budapest, 2014