Ugrás a tartalomhoz

Berzeviczy Albert (politikus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a politikusról, történetíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Berzeviczy Albert (egyértelműsítő lap).
Berzeviczy Albert
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1903. szeptember 3. – 1905. június 18.
ElődWlassics Gyula
UtódLukács György
A képviselőház elnöke
Hivatali idő
1910. június 30. – 1911. november 7.
ElődGál Sándor
UtódNávay Lajos
A Magyar Tudományos Akadémia 7. elnöke
Hivatali idő
1905. november 27. – 1936. március 22.
ElődEötvös Loránd
UtódHabsburg József főherceg
Születési névBerzeviczy Albert
Született1853. június 7.
Berzevice
Elhunyt1936. március 22. (82 évesen)
Budapest
PártSzabadelvű Párt (1881-1906), Nemzeti Társaskör (1906-1910), Nemzeti Munkapárt (1910-1918)
SzüleiBerzeviczy Tivadar, Szinyey-Merse Amália
HázastársaKuzmik Zsófia (1858–1948)
Gyermekeibaró kéméndi Szalay Gáborné Berzeviczy Edit
báró Schell-Bauschlott Ernőné Berzeviczy Lilian
Foglalkozástörténész, politikus
IskoláiEperjesi Jogakadémia Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Berzeviczy Albert témájú médiaállományokat.

Berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7. – Budapest, 1936. március 22.) magyar politikus, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1905-től 1936-ig, 1923-tól 1936-ig a Kisfaludy Társaság hatodik elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság első elnöke.

Élete

[szerkesztés]

Származása

[szerkesztés]

Az ősrégi nemesi származású berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy család sarja. Édesapja berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Tivadar (1817–1889),[1] királyi tanácsos, királyi tanfelügyelő, édesanyja Szinyey-Merse Amália (1821–1888).[2] Az apai nagyszülei berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy József (1780–1819), sárosi főszolgabíró, földbirtokos, és kolosi és cseljei Kolosy Johanna (1787–1844) voltak.[3] Az anyai nagyszülei Szinyei Merse László (1789–1850), királyi udvari tanácsos, Sáros vármegye alispánja, követe, földbirtokos,[4] és liptószentiváni Szent-Ivány Anna (1790–1831) voltak.[5]

Házassága és gyermekei

[szerkesztés]

Berzeviczy Albert 1877. november 8-án Eperjesen feleségül vette a polgári származású Kuzmik Zsófia (Eperjes, 1858. december 22.–Bodorkisfalud, 1948. július 4.) kisasszonyt,[6] akinek a szülei Kuzmik Sámuel(1823–1869), Sáros vármegye főorvosa,[7] és Ludovika Kósch Kamilla (1835–1899) voltak.[8] Fivére eperjesi Kuzmik Pál (1864–1925), a II. számú sebészeti klinika igazgatója, a Pázmány Egyetem orvoskara nyilvános rendes tanára,[9] aki 1913. szeptember 26-án magyar nemességet, illetve az "eperjesi" nemesi előnevet szerezte adományban I. Ferenc József magyar királytól.[10] Berzeviczy Albert és Kuzmik Zsófia frigyéből született:

Életpályája

[szerkesztés]

A gimnázium első osztályát 1862/1863-ban magántanulóként az eperjesi állami gimnáziumban, majd 1863-tól a 2. osztálytól a kisszebeni piaristáknál, 1866/1867-ben Lőcsén, végül 1867/1868-ban a budapesti piarista gimnáziumban végezte.[13] Jogi tanulmányait Kassán és Budapesten folytatta. A bírói államvizsgát 1874-ben tette le. 1877-ben államtudományi doktorátust szerzett. 1924-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktor lett.

1876-ban Sáros vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották, 1877-ben első aljegyzője, 1878-ban tiszteletbeli főjegyzője, 1880-ban pedig főjegyzője. 1878-tól 1881-ig az eperjesi jogakadémián a politikatudomány, a közgazdaságtan és a jogtörténet tanára volt.

1881-ben Eperjes országgyűlési képviselőjévé választották; a Ház és a delegáció jegyzőjeként működött, majd 1884-ben újraválasztották. 1884 októberétől a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott mint miniszteri tanácsos, a felsőoktatást irányítva. 1885-ben Norvégiába utazott, ahol az egyetemi viszonyokat tanulmányozta. 1886 májusától címzetes államtitkár, 1887. június 10-e és 1894. június 9-e között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban közigazgatási államtitkárként működött, 1887 és 1892 között Lőcse város országgyűlési képviselője volt. 1892-től 1905-ig Budapest VIII. kerületét képviselte, majd 1894. június 1-jével megvált államtitkári rangjától a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban.

1895. január 21-e és 1895. június 2-a között a képviselőház második alelnöke, 1895. június 2-a és 1898. október 7-e között a képviselőház első alelnöke, 1903. november 3-a és 1905. június 18-a között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt az első Tisza-kormányban. 1910 és 1916 között Budapest II. kerületének volt országgyűlési képviselője.

1910. június 30-án a képviselőház elnökévé választották, ezt a tisztségét 1911. november 7-éig viselte, ekkor az obstrukció miatt lemondott. Pártja, a Szabadelvű Párt szétesése után ő is csatlakozott a Nemzeti Társaskörhöz, mely 1910-es párttá alakulását követően az ő javaslatára vette fel a Nemzeti Munkapárt nevet. 1917-ben bekerült a főrendiházba, ekkor képviselőségéről lemondott, majd 1927-ben az átalakult felsőházba került.

Politikai pályafutásán kívül jelentős a kultúra és a tudomány terén kifejtett működése. 1923 és 1936 között a Kisfaludy Társaság elnöke, 1932-től haláláig pedig a Magyar Pen Club elnöke volt. 1904. május 13-án a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává, 1904. december 11-én igazgatósági tagjává, majd 1905. november 27-én pedig elnökévé választották, mely tisztségét haláláig betöltötte. A bécsi és a berlini tudományos akadémia, valamint a nápolyi Accademia Pontaniana levelező tagja volt. Alapító elnöke volt az olasz-magyar kulturális kapcsolatokat ápoló Corvin Mátyás Tudományos Akadémiának, továbbá a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző, elsősorban irodalommal foglalkozó Magyar Mickiewicz Társaságnak.[14] Összesen 48 kiadvány szerzője és 3 társszerzője volt. Több mint 70 magyar, német, angol, olasz lapba írt. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesült.

Művei

[szerkesztés]

Folyóiratcikkek

[szerkesztés]

Irodalmi működését a Felvidék és Eperjesi Lapokban kezdte és a Fővárosi Lapokban és Magyar Bazárban (beszélyek) folytatta. Doktori értekezése: Rend és szabadság az igazgatásban (1877). Amikor a fővárosba tette át lakását, az Ellenőrbe és Nemzetbe irt vezércikkeket saját neve vagy B. A. jegyek alatt, amelyek közt különösen ismertté vált a köznemességről (gentryről) írott értekezései és cikkei: Képzőművészet, költészet és zene (Figyelő 1874.), A menguszfalvi völgy (Magyarországi Kárpátegylet Évkönyvei V. 1878.), Irók és műveik (Magyarország és Nagyvilág 1880.), A politika és a moral (Eperjesi evangélikus Gymnasium Értesítője 1880. külön füzetben is megjelent), Pulszky Fer. Életem és korom ismertetése (Nemzet 1882, 104.). Nyilvános felolvasásokról és közművelődési egyletekről (Uo. 1883. 59. sz.), A nyilvános előadások és felolvasások történetéből (Uo. 1884. 61. 62. sz.), Egy német diplomata a forradalom alatt: Vitzthum gróf emlékiratai (Bud. Szemle 1886.), Uti naplómból (Orsz.-Világ 1888.); egyes utirajzok és közoktatásügyi kérdéseket tárgyazó czikkek a Nemzet különböző évfolyamaiban.

Országgyűlési beszédei a naplókban és politikai napilapokban jelentek meg.

Önállóan megjelent művek

[szerkesztés]

Nyomtatásban megjelent egyes beszédei

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Berzeviczky Tivadar
  2. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Berzeviczky Tivadarné Szinyey-Merse Amália gyászjelentése
  3. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Berzeviczy Józsefné Kolosy Johanna
  4. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Szinyei Merse László
  5. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Szinyei Merse Lászlóné Szent-Iványi Anna
  6. ↑ Magyar Nemzet, 1948. július (4. évfolyam, 148-174. szám)1948-07-07 / 153. szám
  7. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Kuzmik Sámuel
  8. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Kuzmik Sámuelné Kósch Kamilla
  9. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - dr. Kuzmik Pál
  10. ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 72. kötet - 835. oldal
  11. ↑ Kézikönyvtár - Magyar életrajzi lexikon - SZ - Szalay Gábor, báró
  12. ↑ Napi Hírek, 1935. augusztus/21935-08-26 [0353]
  13. ↑ Csiffáry Gabriella, Magyar politikusok az iskolapadban, Budapest, 2021, 185.
  14. ↑ Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 214. o. ISBN 963-05-6805-5  
  • Slovenský biografický slovník. I. 236.
  • Encyklopédia Slovenska. I. 186.
  • Prágai Magyar Hírlap 15/70, 3 (1936. március 24.)
  • Gali Máté 2017: Berzeviczy Albert - A márványarcú miniszter

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Berzeviczy_Albert_(politikus)&oldid=27566224”