Révai József (politikus)

Révai József
1950-ben a parlamentben
Magyarország népművelési minisztere
Hivatali idő 1949. június 11. – 1953. július 4.
Előd	Ortutay Gyula
Utód	Darvas József
Születési név	Lederer József
Született	1898. október 12. Budapest
Elhunyt	1959. augusztus 4. (60 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt Magyar Kommunista Párt
Foglalkozás	újságíró politikus író
Díjak	Kossuth-díj (1949)
A Wikimédia Commons tartalmaz Révai József témájú médiaállományokat.

Révai József, születési és 1916-ig használt nevén Lederer József (Budapest, 1898. október 12. – Balatonaliga, 1959. augusztus 4.) kommunista politikus, író, a Rákosi-korszak meghatározó kultúrpolitikusa és ideológusa, a teljhatalmú „négyesfogat” tagja volt. Révai Gábor apja.

Élete

Ifjúsága

Kispolgári zsidó családból származott. Apja Lederer Izsák, cservenkai születésű üveg- és porcelánkereskedő, anyja a bécsi származású Si(e)dwers Laura végzett tanítónő, testvére Révai Dezső fényképész volt. A fővárosban az Alkotmány utcai Kereskedelmi Akadémia felsőkereskedelmi iskolájában tanult, a PMKB-ban hivatalnoki munkát vállalt, majd Bécsben és Berlinben járt egyetemre, de nem diplomázott. Diákkorában kapcsolódott be a háborúellenes mozgalomba, részt vett a Galilei Kör és a forradalmi szocialisták munkájában. 1917-ben a Kassák Lajos vezette Ma és a A Tett munkatársa. 1917 novemberében György Mátyással, Komját Aladárral és Lengyel Józseffel együtt kivált a Kassák-csoportból. Miután Sallai Imre és Korvin Ottó mellett forradalmi szervezkedést folytatott, 1918 őszén alapító tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának, és kezdettől fogva munkatársa volt a Vörös Ujságnak. A Kun Béla, Lukács György és Szabó Ervin hatása alatt álló Révai a Tanácsköztársaság idején elméleti munkákat jelentetett meg, melyekben a munkáshatalom és diktatúra problémáit elemezte. Tagja volt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak.

Az illegalitás és emigráció évei

A Tanácsköztársaság leverése után elhagyta Magyarországot. A bécsi emigrációban a Lukács György oldalán a Landler Jenő fémjelezte csoportosuláshoz csatlakozott, közben továbbra is a pártsajtóban tevékenykedett: 1920-ban a Proletár című hetilap, 1921-ben a Bécsi Vörös Újság, 1925-ben az Új Március munkatársa lett. Tevékenységének köszönhetően részt vehetett a Kommunisták Magyarországi Pártjának első kongresszusán a kongresszus titkárságának tagjaként. 1926-ban Lukáccsal együtt a párt Központi Bizottságának póttagjává lépett elő, ettől kezdve több ízben illegálisan visszatért Magyarországra. 1928-ban megszervezte a Budapesten megjelenő illegális pártlapot, a Kommunistát. Év végén a KMP KB teljes jogú tagjává vált. Álnéven megjelentek írásai a Szocialista Munkásban, a 100%-ban. 1930 elején részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja II. kongresszusán, ahol ő tartotta a párt parasztpolitikájáról szóló beszámolót, és mivel frakciózással vádolták meg, elvesztette helyét a KB-ban.

1930 végén ismét Magyarországra ment, ahol december 31-én letartóztatták és 3 évi börtönre ítélték. A börtönben írta két nagy tanulmányát: Szabó Ervin helye a magyar munkásmozgalomban (1931) és Marx és a magyar forradalom (1932). Kiszabadulása után, 1934 májusában Prágába, majd a Szovjetunióba ment, 1937 elejéig a Kominternben dolgozott a Végrehajtó Bizottság tagjaként. Részt vett a Komintern által ekkoriban támogatott népfrontpolitika elméleti és gyakorlati kérdéseinek kidolgozásában. Még Moszkvában házasodott össze az illegális mozgalomban 1934-ben megismert Grünwald Líviával. 1937–39 között ismét Csehszlovákiában élt, ahol a Dolgozók Lapja és a Magyar Nap munkatársa volt. Csehszlovákia német megszállása után Lengyelországon és Svédországon keresztül a Szovjetunióba menekült, és élt. A második világháború alatt a Kossuth Rádió irányítója volt. Részt vett a magyar hadifoglyok között folytatott antifasiszta agitációban, többek között az Igaz Szó című antifasiszta hadifogolylap szerkesztőjeként 1942–1944 között. Gerő Ernővel ő véglegesítette 1944 őszén az új pártprogramot.

Vezető pozíciókban

1944 novemberében tért haza. A „moszkoviták” egyikeként Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály mellett az ún. „négyesfogat” tagja volt, bár a legszűkebb vezetői körbe még ő sem tartozott bele (kihagyták a titkos Honvédelmi Bizottságból, ráadásul folyamatos megfigyelés alatt tartották). 1945 áprilisától 1956-ig az MKP – 1948-tól Magyar Dolgozók Pártja (MDP) – Központi Vezetőségének (KV), 1953-ig pedig Politikai Bizottságának (PB) is tagja volt. Közben 1945-től 1950-ig a párt lapja, a Szabad Nép főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1947-ben ő és Farkas Mihály képviselte Magyarországot a Kominform megalakulásánál, ahol önkritikára kényszerült, amiért az elfogadott szovjet állásponttal szemben a többpártrendszer fennmaradásával számolt, és nem fogadta el a népfront proletárdiktatúrával történő azonosítását. 1950–1951 során az MDP főtitkár-helyettesévé lépett elő.

Pártbéli tisztségei mellett fontos állami tisztségeket is viselt. Kezdetben Szegeden dolgozott, részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megszervezésében és 1945 áprilisáig szerkesztette a Dél-Magyarország című lapot. Szegedi képviselőként tagja volt a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd 1945. január 26-tól az államfői jogokat gyakorló 3 tagú Nemzeti Főtanács póttagja, május 11-től szeptember 27-ig pedig rendes tagja volt. 1945 novemberében és 1947 augusztusában Csongrád és Csanád vármegyében szerzett országgyűlési mandátumot, és mindkét ciklusban aktív parlamenti munkát végzett az MKP-MDP frakcióvezetőjeként és az országgyűlés politikai bizottságának tagjaként. 1947 októberében a parlament külügyi bizottságának elnökségét is megszerezte. 1949 májusában a Magyar Függetlenségi Népfront Csongrád megyei listájáról szerzett mandátumot, és júniusban népművelési miniszterré nevezték ki. Tárcáját 1953-ig viselte, a Dobi- és a Rákosi-kormányban.

1948-tól 1953-ig ő volt a magyar kulturális élet teljhatalmú irányítója. Nevéhez fűződik a szocialista realizmus elveinek kidolgozása, primátusának meghirdetése és könyörtelen érvényre juttatása, az 1948-as iskolaállamosítás és a Magyar Tudományos Akadémia átszervezése, amiért 1949-ben Gerő Ernővel együtt a testület tiszteleti tagjává választották. Hatalmával élve döntő szerepet vállalt a Lukács-vita (1949–1950) és a Felelet-vita (1952) lezárásában.

A csúcson túl

Röviddel a Rákosi-kormány bukása előtt, 1953 júniusában párthatározatban marasztalták el a kultúra terén gyakorolt egyeduralmáért, ezért kizárták a PB-ből és a KV Titkárságából, valamint tárcáját is elvesztette. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának súlytalan elnökhelyettesi tisztségével kárpótolták, továbbá a Társadalmi Szemle című, elméleti pártfolyóirat főszerkesztőjévé fokozták le. 1956 júliusában, miután a XX. SZKP-kongresszuson elítélték a sztálinizmust és ő maga kemény bírálatot fogalmazott meg Rákosi Mátyással szemben, ismét a PB tagja lett a rehabilitált Kádár Jánossal és Marosán Györggyel együtt. Az 1956-os forradalom során, október 25-én ismét kizárták a PB-ből, és a szovjet nagykövetség segítségével a Szovjetunióba menekült, ahonnan csak 1957 áprilisában tért vissza.

A forradalmat követően Révai a minél könyörtelenebb megtorlásért szállt síkra, elutasította az ideológiai megújulást, valamint mentegette a régi pártvezetést és irányvonalat, reménykedve Rákosi és Gerő visszatérésében. Miután a Kádár János mögött álló többség visszautasította, elfogadta a többségi álláspontot, ezért a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB) tagjává válhatott, és megmaradt a NET alelnökének is. 1958 novemberében NET-alelnökségét elvesztette, bár haláláig a testület tagja maradt. Évek óta tartó szívbetegsége következtében halt meg 1959-ben.

Díjai, elismerései

• A Magyar Szabadság érdemrend ezüst fokozata (1946)
• Kossuth-érdemrend (második osztály) (1948)
• A Köztársasági Elnök Elismerésének Koszorúja, arany fokozat (1948)
• Kossuth-díj (1949)
• A Magyar Népköztársasági Érdemrend, I. fokozat (1950)
• A Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1953)
• A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1958)

Főbb művei

• Tizenegyedik ige című verse (in: Vörös Újság, Bp., 1919)
• Polgári forradalom – proletárforradalom; Közoktatásügyi Népbiztosság, Bp., 1919
• Kállai Gyula–Révai József: Népiség, demokrácia, szocializmus; Téka, Bp., 1943 (Társadalmi könyvtár)
• Kossuth Lajos; Szikra, Szeged, 1944
• Az ország újjáépítésének politikai előfeltételei. 1945. június 12.; Szikra Ny., Bp., 1945 (M. K. P. Szeminárium)
• Mit tett pártunk a magyar népért? Révai József beszéde a választási agitátorokhoz 1945. aug. 20-án; Tiszántúl Ny., Debrecen 1945
• Kommunisták a Nemzetgyűlésen. Gerő Ernő, Keresztes Mihály, Révai József beszéde; Szikra, Bp., 1945
• Ady; Szikra, Bp., 1945
• A magyar demokrácia nemzeti jellege. Beszéd a közalkalmazottak nagygyűlésén 1945. szeptember 13.; Szikra, Bp., 1945
• Választási agitációnk és programmunk főbb szempontjai Révai József előadása az agitátorok részére 1945. aug. 30-án; Tiszántúli Lapkiadó, Szolnok, 1945
• Révai József beszéde az ideiglenes nemzetgyűlés 7. ülésén 1945. október 12.; Szikra, Bp., 1945
• Miért harcol a kommunista párt. A független, szabad, demokratikus Magyarországért? 1945. február 8.; Szikra Ny., Bp., 1945 (M. K. P. Szeminárium)
• A nemzeti összefogás politikája; Szikra, Bp., 1946 (Szemináriumi füzetek)
• Marxizmus és magyarság. Tanulmányok, cikkek; Szikra, Bp., 1946
• Marxizmus és népiesség; Szikra, Bp., 1946
• Kommunisták a nemzetgyűlésen. Rajk László beszéde 1945. dec. 1-én, Révai József beszéde 1945. dec. 4-én; Szikra Ny., Bp., 1946
• A demokrácia önkritikája; Szikra Ny., Bp., 1946
• Ady Endre. Révai József előadása; Szikra, Bp., 1946
• A nemzeti felemelkedés útja. Rákosi Mátyás beszámolója, Révai József etc. felszólalásai a Magyar Kommunista Párt 3. kongresszusán; Szikra, Bp., 1946
• A parasztságért! Rákosi Mátyás beszéde a Magyar Kommunista Párt kecskeméti parasztnapján 1946. aug. 20-án. Révai József vezércikke a Szabad Nép 1946. aug. 25-i számában; Szikra, Bp., 1946
• A népi demokrácia kérdései. Gerő Ernő, Rajk László, stb. felszólalásai a Magyar Kommunista Párt 3. kongresszusán; Szikra, Bp., 1946
• Munkásegység; Szikra, Bp., 1946 (A Magyar Kommunista Párt politikai akadémiája)
• Petőfi Sándor; Szikra, Bp., 1946 (A Magyar Kommunista Párt politikai akadémiája)
• A demokratikus nevelés szelleme; Szikra, Bp., 1947
• A magyar értelmiség útja. 1947. aug. 12-én a Zeneakadémián tartott előadás; Szikra, Bp., 1947
• Az összeesküvés tanulságai; Szikra, Bp., 1947
• A válság tanulságai; Szikra, Bp., 1947
• A NÉKOSz helyzete és jeladatai. Révai József előadása a NÉKOSz kommunista nagyaktíváján; MINSZ, Bp., 1948 (Magyar Ifjúság Népi Szövetsége)
• A párt: élcsapat / Farkas Mihály beszéde a Nagybudapesti Pártfunkcionáriusok Értekezletén 1948. szeptember 17-én / A MDP Politikai Bizottságának 1948. szeptember 2-i határozata a tagfelvételi és tagjelöltfelvételi zárlatról. Révai József vezércikke a Szabad Nép 1948. szeptember 5-i számából; Szikra, Bp., 1948
• Az egyház és demokrácia kérdéséhez. Négy különlenyomat. Révai József, Orbán László, Losonczy Géza cikkei; MKP Országos Oktatási Osztálya, Bp., 1948
• Rákosi Mátyás, Révai József beszédei 1948. márc. 15-én. Kossuth, Petőfi, Táncsics szellemében; Szikra, Bp., 1948
• Marxizmus, népiesség, magyarság; Szikra, Bp., 1948
• A szociáldemokrata két irányzata; hozzászólás Horváth Zoltán; Szikra, Bp., 1948
• 48 útján; Szikra, Bp., 1948
• Rákosi Mátyás, Révai József centenáris beszéde. Kossuth, Petőfi, Táncsics szellemében; Hungária Ny., Bp., 1948
• Harcba a népi demokrácia egyeteméért – öntudatos, szakképzett értelmiségért! Révai József beszéde, Lukács György előadása, Szalai Béla zárószava; MEFESZ, Bp., 1948
• A népi demokrácia kérdései. Révai József előadása alapján; MKP Országos Oktatási Osztálya, Bp., 1948 (Oktatási füzetek Városi tanfolyam Politikai ismeretek)
• Rákosi Mátyás, Révai József, Horváth Márton: 30 éves a magyar kommunista mozgalom; Szikra Ny., Bp., 1948
• Ady-tanulmányok; Szikra, Bp., 1949
• Lenin útján; Szikra, Bp., 1949
• A reformkorszak. A pesti nép a 48-as forradalomban. Táncsics, Petőfi, Kossuth. 1948 időszerű tanulságai; MDP Központi Vezetősége Oktatási Osztálya, Bp., 1949
• Megvédjük a békét: Révai József beszéde. Jóboru Magda megnyitója és zárszava, Mekis József, Bereczky Albert, stb. hozzászólásai. 1949. márc. 25-én; Magyar Értelmiség Nemzeti Bizottsága, Bp., 1949
• Mit értünk el négy év alatt?; MDP., Bp., 1949
• Rákosi Mátyás a MDP Központi Vezetősége 1949. márc. 5-6-iki ülésén elhangzott zárszava. Révai József hozzászólása népi demokráciánk fejlődése és a proletárdiktatúra kérdéséről; Szikra Ny., Bp., 1949
• Élni tudtunk a szabadsággal. Válogatott cikkek és beszédek. 1945–1949; Szikra, Bp., 1949
• Lenin útján; Szikra, Bp., 1949
• Petőfi; Szikra, Bp., 1949
• Megvédjük a békét! Révai József beszéde 1949. márc. 23-án; Magyar Értelmiség Nemzeti Bizottsága, Bp., 1949
• Rákosi Mátyás a MDP Központi Vezetősége 1949. márc. 5-6-iki ülésén elhangzott zárszava / Révai József hozzászólása népi demokráciánk fejlődése és a proletárdiktatúra kérdéséről; Szikra Ny., Bp., 1949
• A Magyar népi demokrácia jellege és fejlődése; Szikra, Bp., 1950 (A Magyar Dolgozók Pártja Pártfőiskolájának előadásai)
• Molotov V. M.–Jacques Duclos–Révai József: A béke védelméről; Szikra, Bp., 1950 (Nemzetközi kérdések)
• A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a magyar népgazdaság fejlesztésének legközelebbi feladatairól / A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a klerikális reakció elleni harcról. Gerő Ernő és Révai József elvtárs beszámolója; MDP, Bp., 1950
• Irodalmi tanulmányok; Szikra, Bp., 1950
• Harc a béke megvédéséért! Révai József 1950. szept. 15-én tartott előadása; Athenaeum, Bp., 1950
• Révai József felszólalása a Magyar Dolgozók Pártja 2. kongresszusán; MDP, Bp., 1951
• A Rákosi-per; Szabad Győr Ny., Győr, 1952
• Kulturális forradalmunk kérdései; Szikra, Bp., 1952
• Marx és az 1848-as magyar forradalom; Szikra, Bp., 1953
• Válogatott irodalmi tanulmányok; jegyz. Bóka László et al.; Kossuth, Bp., 1960 (Pártmunkások könyvtára)
• Válogatott történelmi írások, 1-2.; vál., jegyz. F. Majlát Auguszta; Kossuth, Bp., 1966
• A Magyar Kommunista Párt Központi vezetőségének tevékenysége; MSZMP Politikai Főiskola, Nemzetközi Munkásmozgalom Története tanszék, Bp., 1968
• Petőfi; szerk., bev. Bodnár György; Kossuth, Bp., 1973 (Esztétikai kiskönyvtár)
• József Attila; szerk., bev., jegyz. Erki Edit; Kossuth, Bp., 1974 (Esztétikai kiskönyvtár)
• Ifjúkori írások 1917–1919; sajtó alá rend. F. Majlát Auguszta, Agárdi Péter, közrem. Gábor Sándorné, Rusznyák Péter; Akadémiai, Bp., 1981 (Irodalom, szocializmus)

Idézetek

A mi követelésünk a magyar kultúra munkásai felé: hogy tanuljanak a szovjet kultúrától, hogy immár ne Párizsra, hanem Moszkvára vessék vigyázó szemüket, tulajdonképpen azt jelenti: tanuld meg a szovjet kultúrától, a szovjet művészettől, hogyan kell a magyar dolgozó nép számára alkotni.

– Révai József

Források

• Magyar életrajzi lexikon 1000–1990. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.  
• Officina egyetemes lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-87-2
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  
• Az 1947. szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József, Vida István. Budapest: Magyar Országgyűlés. 2005. arch Hozzáférés: 2012. január 10.  
• Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest: Osiris. 2005.  
• Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Budapest: ÁBTL-Rubicon. 2011.  
• Révai József. Kommunista hatalombirtokosok – 1956. neb.hu (Hozzáférés ideje: 2016. március 6.)

További információk

• Révai József. Kommunista hatalombirtokosok – 1956. neb.hu (Hozzáférés ideje: 2016. március 6.)
• László Ferenc: Révai József pályaképe – Egy veszedelmes elme (Magyar Narancs) Archiválva 2019. november 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987–1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992
• R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965
• Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001. Személyi adattár 649-719. o.
• Kortárs magyar írók 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000
• Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. Thousand Oak, Malomfalvi Kiadó, 1994
• A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona. Főszerk. Antalffy György. Szeged, MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, 1987
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó–Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
• Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8–). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993–
• Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938–1948. Bp., Európa, 1997
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003
• Don Péter: Magyar zsidó históriák. Anekdota lexikon. Szerk. és életrajzi lexikonnal kieg. Raj Tamás. Bp., Makkabi, 1997
• Óvári József: Kaposvár 1956. A Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács (1956. október 30.) emlékére. Bp., Szerző, 2005
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–
• Politikuspályák. Szerk. Sánta Ilona. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1984
• T. Kiss Tamás: Kulturális miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867–1993), Bp., Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994