Nagysándor József
| Nagysándor József | |
 | |
| Született | 1804. október 17. Nagyvárad |
| Meghalt | 1849. október 6. (44 évesen) Arad |
| Állampolgársága | magyar |
| Rendfokozata | vezérőrnagy |
| Halál oka | akasztás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagysándor József témájú médiaállományokat. | |
Nagysándor József (Nagy-Sándor József, Nagyvárad, 1804. október 17.[1] – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy,[2] az aradi vértanúk egyike.
Életrajza
[szerkesztés]A Nagyvárad-olaszi Római Katolikus Plébánia irattárában őrzött anyakönyvek tanúsága szerint 1803. augusztus 19-én született Sándor József János néven Nagyváradon, szülei Sándor József és Tatzel Jozefa. Összesen nyolcan voltak testvérek, akik közül Józsefen kívül csak Károly és Johanna érték meg a felnőttkort. A Sándor családnév Nagy-Sándorra történő megváltoztatására valamikor 1809 és 1816 között került sor, ennek pontos okát nem tudni.
Tanulmányait a nagyváradi premontrei gimnáziumban kezdte, majd a 4. grammatikai osztályt 1816/1817-ben Pesten, a piarista gimnáziumban végezte,[3] végül tanulmányait a budai egyetemi gimnáziumban fejezte be. Katonai szolgálatát a császári hadseregben kezdte, 1823-tól előbb az ötödik, majd a második huszárezredben szolgált. 1844-ben nyugállományba vonult. 1848-ban ismét szolgálatba állt a magyar hadseregben, őrnagyi kinevezést nyert a Pest vármegyei lovas nemzetőrségnél. Ezután Torontál vármegyébe vonult, ahol október–decemberben sikeresen akadályozta meg az aradi és a temesvári osztrák helyőrségek érintkezését. 1849 januárjában Kiss Ernővel részt vett Pancsova megtámadásában is. A déli harcokban való kiváló teljesítményéért előbb alezredessé majd ezredessé léptették elő. Damjanich Jánossal együtt Kiss Ernő lemondását sürgette.
Amikor Damjanich János átvette a bánsági hadtestet, a lovasdandár parancsnoka lett. Először az 1849. március 5-ei szolnoki csatában szétvert ellenség maradványait üldözte. Az ütközetben tanúsított hősiességéért 2. osztályú érdemjellel tüntették ki. Damjanich Duna–Tisza közti harmadik hadtestével együtt részt vett a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi és váci csatákban, ekkor (április 5-én) tábornokká léptették elő. Részt vett a nagysallói, majd április 26-án a komáromi csatában is. Görgei Artúr táborában harcolt Buda ostromában. Az ószőnyi csatában mint utóvéd játszott szerepet.
A tokaji átkelés után 1849. augusztus 2-án Debrecen mellett megütközött a hatszoros túlerőben lévő cári sereggel, amelytől vereséget szenvedett. Görgeyhez Nagyváradon csatlakozott, csapataival Schlik tábornokkal készült megütközni, de Görgei parancsa ebben megakadályozta[forrás?]. Amikor tisztjeivel Lugosnál Bem seregéhez akart csatlakozni, megjelent a Görgey diktátorságáról szóló proklamáció, így követte Görgeyt Világosra, ahol letette a fegyvert.
Nem tartozott a Görgeyt támogató tisztek közé, többször is felhívta Kossuth Lajos figyelmét a szemmel tartására. A hadtanácsban kijelentette: „hogyha valaki diktátorrá akarna lenni, ő Brutusává válnék”.
Aradon kötél általi halálra ítélték, kilencedikként végezték ki (ötödik volt a kötél által kivégzettek sorában).
Nagysándor Imre
tisztelt kedves Nagy bátyámnak
– Erseki orvos
Kalocsán
Arad, oktober 6-kan 849.
Mit a sors reám mért – nehány óra múlva tűrni fogom – de nyugott lelkiösmérettel s tiszta öntudattal – tsókolom kedves Bátyámnak atyai – kedves jó nénémnek anyai kezeit – köszöntöm tsókolom Emmit, Ninát – Kováts Rózát, Szabó Gyurit gyerekeivel együtt s Csernust – Isten áldása mindnyájokra – kivánja lelkeből Tisztelt kedves Bátyámnak alázatos ötse Józsi
Tisztelt kedves jó Bátyám!
Emlékezete
[szerkesztés]
Nevét több iskola is őrzi, köztük a budakeszi gimnázium. Vaján, Győrben, Debrecenben Zamárdiban és Tatán utcát neveztek el róla. Nevét viseli a Magyar Honvédség 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred Székesfehérváron. Szülővárosában, Nagyváradon a szülőházán lévő emléktábla tiszteleg előtte, ami az ottani október 6-ai megemlékezések egyik helyszíne, továbbá az utca, ahol a ház található, sokáig az ő nevét viselte, a nagyváradi magyarok ma is Nagysándor József (esetenként Nagy Sándor) utcának nevezik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nagyvárad-Olaszi Római Katolikus Plébániahivatal, Róm. kath. kereszteltek anyakönyve. I. köt. 334. o. és Merényi-Metzger Gábor cikke a Várad című folyóiratban, 2009. március
- ↑ Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2). [2011. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 5.)
- ↑ Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, III.9.a: Budapesti gimnázium levéltára, Régi korszak, Anyakönyvek, 42a-c. kötet (1816/1817). – „Cognoment et nomen: „N. Sándor Josephus”; „Locus, in quo anno superiore frequentavit: Varad.”)
- ↑ Nagysándor József tábornok búcsúlevele Archiválva 2014. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, mno.hu
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Hamvay Ödön: Az aradi tizenhárom (Budapest, 1904)
- Merényi-Metzger Gábor: „Nagysándor” József keresztelési anyakönyvi bejegyzése Várad, 2009/03
- Katona Tamás (szerk.). Az aradi vértanúk. Budapest: Európa (1983). ISBN 963-07-3048-0. Hozzáférés ideje: 2009. október 5.
- Nagysándor József tábornok búcsúlevele Archiválva 2014. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, mno.hu
További információk
[szerkesztés]
- Nagysándor József levele menyasszonyának, Schmidt Emmának
- Fleisz János: A leghazafiasabb érzelmű tábornok. Nagysándor József (1804-1849)[halott link]. Nagyvárad, 2004.
- Hermann Róbert: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúi – október 6.
.svg){kind=small}