Harmadik Wekerle-kormány
| Harmadik Wekerle-kormány (1917. augusztus 20. – 1918. október 31.) | |||||
| Időhossz | 1 év, 2 hónap | ||||
| Kormányfő | Wekerle Sándor (miniszterelnökként) | ||||
| Államfő | IV. Károly (magyar királyként) | ||||
| Államforma | királyság | ||||
| Pártok | 48-as Alkotmánypárt Országos Alkotmánypárt Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt Nemzeti Munkapárt Országos Alkotmánypárt Polgári Demokrata Párt (1900) Katolikus Néppárt | ||||
A harmadik Wekerle-kormány 1917. augusztus 23. és 1918. október 31. között volt hatalmon Wekerle Sándor vezetésével. A kabinet az Esterházy-kormány valamennyi tagját átvette.
A Wekerle-kormány végig kitartott a német szövetség fenntartása mellett és mindent megtett, hogy az ország mind anyagi, mind emberi téren eleget tegyen a „nagy háború” követelményeinek, mégis neki jutott a háború elvesztésének tudomásulvétele és ebből eredően az első tűzszüneti és egyéb egyezmények megkötése az antanttal és szövetségeseivel. Közben megpróbálta az előzőleg megindult reformfolyamatokat sikerre vinni, azonban a társadalmi reformokat egyáltalán nem, a politikai reformokat pedig csak korlátozott mértékben tudta sikerre vinni: a választójogot kiterjesztette, még ha nem is az eredetileg elképzelt módon, pl. nők nem kapták meg ezt a jogot.
Amikor IV. Károly magyar király 1918. október 16-án közzétette az ún. „Völkermanifest” kiáltványát, amelyben a wilsoni elveknek megfelelve bejelentette szándékát az osztrák birodalom átalakítására szövetségi köztársasággá a külön nemzeti állami közösségekből, akkor Wekerle Sándor miniszterelnök még aznap bejelentette a parlamentben, hogy Magyarországot Ausztriával ettől fogva csupán perszonálunió köti össze. (Wekerle a magyar korona jogainak sérelme nélküli átmenetet szorgalmazott, és még a magyar élelmiszer-ellátás leállítását is kilátásba helyezte korábban, így a kiáltvány eleve csak az osztrák birodalom átalakítására tért ki.) Az ellenzéki oldalon Károlyi Mihály feliratban kérte a királyt a független Magyarország megalakítására, valamint a demokratikus szabadságjogok kiterjesztését és földreform megvalósítását is. Másnap pedig Tisza István korábbi miniszterelnök tartott drámai beszédet, amelyben elismerte a háború elvesztését, és amelynek demoralizáló hatása mind a fronton harcoló alakulatok között, mind a hátországban kedvezett a forradalmi hangulatnak.
A kormány még foglalkozott a háborúból a békére való átmenet megvalósításával. Ennek keretében elfogadtak egy határozatot 1918. október 20-án „a Magyar Szent Korona Országainak függetlenségéről”, amellyel a régi rendet próbálták meg fenntartani a perszonálunióval, de a háború elvesztése a tömegeket a kormány ellen fordította, amely (mint a háborús nyomorúság fő felelőse) rövid úton távozni kényszerült a hatalomból. Wekerle az eseményekkel szembeni tehetetlenséggel szembesülve már október 23-án (a régi rend utolsó országgyűlésén) lemondott. Másnap az ellenzék ellenkormányt hozott létre Nemzeti Tanács néven, és 12 pontban foglalták össze demokratikus követeléseiket, amiket az újságok a cenzúra ellenére 26-án leközöltek, de ekkor még köztársaságról nem volt szó.
Habsburg József főherceg, magyar kormányzó (homo regius, a király teljhatalmú megbízottjaként), október 29-én a várakozásokkal ellentétben nem Károlyit, hanem Hadik Jánost nevezte ki miniszterelnöknek. Azonban hiába mondott le a kabinet és tette le Hadik az esküjét 30-án délelőtt, a Hadik-kormány már nem tudott megalakulni, mivel azt gyakorlatilag még aznap elmosta az őszirózsás forradalom (Hadik hajnalban beadta lemondását, és Károlyi kapta a kinevezést). Ennek egyik érdekes következménye, hogy míg a miniszterelnöki tisztségben Hadik váltotta Wekerlét, addig az egyes miniszteri tisztségek tekintetében a harmadik Wekerle-kormányt közvetlenül a Károlyi Mihály-kormány követi a sorban október 31-i dátummal (amely november 16-án kikiáltotta a népköztársaságot).
A kormány tagjai
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A magyar kormányok tagjai 1867-1939 közt, Országgyűlési Almanach 1939-1944
- Wekerle Sándor a válságmenedzser Archiválva 2016. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, Rubicon, 1996/10.
- IV. Károly „Völkermanifest” című kiáltványa (16.10.1918[halott link]), Österreichisches Staatsarchiv – osztrák állami levéltár (németül)
- Csonka Laura: Az 1918-as forradalmi átalakulás napjai, Magyar Nemzeti Levéltár, 2018. október 31.