Ugrás a tartalomhoz

Windisch-Graetz Lajos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Windisch-Graetz Lajos
A Magyar Királyság közélelmezésügyi minisztere
Hivatali idő
1918. január 25. – október 25.
KormányfőWekerle Sándor
ElődHadik János
Született

Krakkó
Elhunyt1968. február 3. (85 évesen)[3][2][1]
Bécs
Párt
SzüleiDessewffy Valéria
Ludwig von Windisch-Graetz
Foglalkozás
IskoláiCsászári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia (–1904)

herceg Windisch-Graetz Lajos (más átírásban Windischgraetz, Windischgrätz vagy Windisch-Grätz) (Krakkó, 1882. október 10. – Bécs, 1968. február 3.) nagybirtokos, miniszter.

Élete

[szerkesztés]

Nagyapja az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt a magyarok ellen küzdő osztrák hadvezér, Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz.

Katonai műszaki akadémiát végzett.

1904–05-ben részt vett az orosz-japán háborúban, Port Arthur eleste után katonai attasé volt a szentpétervári osztrák–magyar követségen, majd 1912-ben, Szófiában a török–bolgár háború idején. 1916–1918 között országgyűlési képviselő volt. IV. Károly király bizalmasa, tanácsadója, az Országos Közélelmezési Hivatal vezetője, 1918. január 25-től október 25-ig közélelmezési miniszter lett a Harmadik Wekerle-kormányban. Hivatali ideje alatt sikkasztásos ügybe („krumplipanamába”) keveredett, ami miatt a „burgonyaherceg” lett a gúnyneve. A közös hadügyminisztérium osztályfőnöke volt, majd az utolsó közös külügyminiszter, ifj. Andrássy Gyula első beosztottja lett 1918. október 25-től november 5-ig.

Az őszirózsás forradalom és a proletárdiktatúra idején Svájcban élt emigrációban, ahol „Agence Centrale” néven royalista-antibolsevista beállítottságú hírügynökséget alapított. 1920-ban tért haza. Az Andrássy-párt programjával a sárospataki kerület legitimista képviselője a nemzetgyűlésben (1920–22), Károlyi Mihály perében a vád tanúja (1921).

A hírhedt frankhamisítási per fővádlottjaként 4 évi fogházra ítélték (1926), melynek felét elengedték. Ezután sárospataki birtokain élt. 1932-ben német állampolgárságot vett fel. 1933-tól V-99 fedőnéven a Gestapo ügynöke, Károlyi Mihálynét Berlinben sikertelenül próbálta lefogatni. A II. világháború alatt összekötő volt Berlin és Zágráb között.

A második világháború után Argentínába emigrált, ahonnan visszatérve előbb Franciaországban, majd Németországban, végül Ausztriában élt.

Művei

[szerkesztés]
  • Küzdelmeim. Windischgrätz Lajos naplójegyzetei; szerzői, Bp., 1920
  • Vom roten zum schwarzen Prinzen (Berlin, 1920)
  • Mémoires du prince (Paris, 1923)
  • My Memoirs (Boston, 1921)
  • Ein Kaiser kämpft für die Freiheit (Wien–München, 1957)
  • Helden und Halunken. Selbsterlebte Weltgeschichte 1899–1964 (Wien–München, 1965)
  • Küzdelmeim; jegyz., utószó Gali Máté; Szépmíves, Bp., 2018
  • Hősök és csirkefogók. Megélt világtörténelem, 1899–1964; ford., jegyz. Nyizsnyánszki Ferenc; Szépmíves, Bp., 2019
  • Egy császár harcol a szabadságért. Így kezdődött Magyarország kálváriája; ford., jegyz. Nyizsnyánszki Ferenc; Erdélyi Szalon Kiadó, Bp., 2021

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. január 27.)
  2. ↑ a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 31.)
  3. ↑ BnF-források (francia nyelven)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Windisch-Graetz_Lajos&oldid=27494228”