Magyar Népköztársaság (1918–1919)
Magyar Népköztársaság | |||
1918. november 16. – 1919. március 21. | |||
| |||
Magyar Népköztársaság 1918 novemberében | |||
Nemzeti himnusz: Hymnus | |||
Általános adatok | |||
Fővárosa | Budapest | ||
Terület | 282 870 km² (1918) | ||
Beszélt nyelvek | magyar, német, szlovák, horvát, ruszin, román | ||
Pénznem | korona | ||
Történelem | Őszirózsás forradalom 1918. október 30. Magyar–román háború 1918. november 13. Vix-jegyzék 1919. február 26. | ||
Kormányzat | |||
Államforma | köztársaság | ||
Köztársasági elnök ● 1918–1919 | Károlyi Mihály | ||
Miniszterelnök ● 1918–1919 ● 1919 | Károlyi Mihály Berinkey Dénes | ||
Törvényhozás | |||
Kormány | Magyar Nemzeti Tanács | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Népköztársaság témájú médiaállományokat. |
A Magyar Népköztársaság egy rövid életű köztársaság volt (az első a magyar történelemben), amit az Őszirózsás forradalom következtében 1918. november 16-án néphatározattal kiáltottak ki a Parlament épületénél összegyűlt tömeg előtt. A néphatározatot a forradalom szervei alkotmányos súlyúnak tekintették[1]. A népköztársaság 1919. március 21-ig, a Magyarországi Tanácsköztársaság létrejöttéig állt fenn. Első miniszterelnöke, egyben első és egyetlen köztársasági elnöke Károlyi Mihály volt.
Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával a Magyar Királyságot hivatott felváltani az első világháború után. Legfőbb döntéshozó szerve a Magyar Nemzeti Tanács volt. A Népköztársaság bukását az 1919. március 20-án átadott úgynevezett „Vix-jegyzék” után kialakult politikai válság okozta, melynek következtében március 21-én lemondott a Berinkey-kormány és a hatalmat átvette a Forradalmi Kormányzótanács, amely Magyarországot Szovjet-Oroszország mintájára Tanácsköztársaságnak nyilvánította. A Tanácsköztársaság bukása után a román megszállás miatt az államforma kérdése háttérbe szorult, de az ellenforradalmi politikusok inkább a királyság, mint államforma helyreállítását kívánták, és érték el az 1920 évi I. törvénycikkel.[2]
Története
[szerkesztés]Károlyi-kormány (1918–1919)
[szerkesztés]A Magyar Népköztársaság létrejötte az 1918. október 31-én kezdődött őszirózsás forradalommal indult, és november 16-án kikiáltották a népköztársaságot,[3][4] melynek Károlyi Mihály lett az első miniszterelnöke. Ez az esemény is jellemezte a 400 év után való függetlenedést az osztrák uniótól és a Habsburg-háztól.
A Károlyi-kormány intézkedései nem tudták csökkenteni a nagy elégedetlenséget. Miután 1918-ban befejeződött az első világháború, világossá vált, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia a vesztesek oldalára került. A szenvedő hátország a háború befejezését követelte, ezért megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, melynek elnöke Károlyi Mihály volt. Ez egy ellenzéki politikusokból álló csoport volt. 1918. október 31-én zajló tüntetésekből forradalom kerekedett. A frontról visszaérkező katonák letépték sapkájukról a Monarchia jelvényét és őszirózsát tűztek a helyébe, ezért nevezték el ezt a forradalmat „őszirózsás forradalom”-nak. A forradalom egyetlen áldozata gróf Tisza István miniszterelnök volt. Őt saját házában lőtte le néhány felbőszült katona, mert Tiszát okolták a háborúba való sodródásért. Károlyi Mihályt azonnal kinevezték miniszterelnökké. Röviddel ezután, 1918 novemberében IV. Károly lemondott a trónról. Kikiáltották a népköztársaságot, így 400 év után Magyarország újra szuverén állam lett.
1919 januárjában a miniszterelnököt, Károlyi Mihályt köztársasági elnökké választották. Ekkor a kormány cselekvésre szánta el magát: földet osztottak, hadsereget szerveztek. Március 20-án Magyarország megkapta a Vix-jegyzéket, amit a kormány elutasított. Károlyit elárulták a szociáldemokraták és a börtönbe zárt kommunista vezetővel, Kun Bélával szövetkeztek. Másnap megalakult a Tanácskormány és kikiáltották a Tanácsköztársaságot.
A Tanácsköztársaság után
[szerkesztés]A Tanácsköztársaság bukását követően új országgyűlés 1920-ig nem ült össze. A Peidl-kormány rendelettel visszaállította a kommunizmus előtt használt "Magyar Népköztársaság" államformát augusztus 2-án,[5] de ezt a kormányt puccsal megdöntötte Friedrich István augusztus 6-án.[6] Friedrich kormánya a legtöbb rendeletében tartózkodott az államformára tett utalástól, és többnyire a "magyar kormány ... számú rendelete..." formulát használta, de a bíróságoknak a magyar kormány 1919. évi 4.038. M. E. számú rendelete a törvénykezés ideiglenes szabályozásáról augusztus 19-én előírta, hogy "az alkotmányosság teljes helyreállításáig" a "Magyar Köztársaság nevében" ítélkezzenek (I. 1.§.[7]). Ennyiben Magyarország 1920-ig köztársaság maradt. 1920 márciusában Horthy Miklós altengernagyot kormányzóvá választották, Magyarország államformája pedig király nélküli királyság lett.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Százéves az első magyar köztársaság « Mérce (magyar nyelven). Mérce, 2018. november 16. (Hozzáférés: 2024. október 20.)
- ↑ Kft, Wolters Kluwer Hungary: 1920. évi I. törvénycikk - 1.oldal - Ezer év törvényei (angol nyelven). net.jogtar.hu. (Hozzáférés: 2024. október 20.)
- ↑ 1918. évi néphatározat (magyar nyelven). hu.wikisource.org. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
- ↑ Minisztertanácsi jegyzőkönyvek: 1918. november 16. (magyar nyelven). DigitArchiv. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
- ↑ A Magyar Népköztársaság Kormányának 1. számu rendelete Magyarország államformája tárgyában (magyar nyelven). hu.wikisource.org. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
- ↑ Balogh, Eva S. (1976. június 1.). „István Friedrich and the Hungarian Coup d'État of 1919: A Reevaluation” (angol nyelven). Slavic Review 35 (2), 269–286. o. DOI:10.2307/2494593. ISSN 0037-6779.
- ↑ Rendeletek tára, 1919 | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2024. október 20.)