Ugrás a tartalomhoz

Hadtörténeti Múzeum (Bécs)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hadtörténeti Múzeum
A múzeum adatai
Teljes neveHeeresgeschichtliches Museum – Militärhistorisches Institut
Elhelyezkedés

Ausztria
Alapítva1869
Megnyílt1869
Látogatók száma244 638 (2015)[1]
IgazgatóChristian Ortner
TulajdonosSzövetségi Honvédelmi és Sportminisztérium
FenntartóSzövetségi Honvédelmi és Sportügyi Minisztérium
Építész(ek)Theophil Hansen
Elhelyezkedése
Hadtörténeti Múzeum (Bécs)
Hadtörténeti Múzeum
Hadtörténeti Múzeum
Pozíció Bécs térképén
é. sz. 48° 11′ 07″, k. h. 16° 23′ 15″48.185361°N 16.387389°EKoordináták: é. sz. 48° 11′ 07″, k. h. 16° 23′ 15″48.185361°N 16.387389°E
Térkép
A Hadtörténeti Múzeum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hadtörténeti Múzeum témájú médiaállományokat.
A kép előterében keresztben a HGM hosszú épülete, hátulról. Mögötte az Arzenál bejáratát is magába foglaló 1. objektum
A Hadvezérek csarnokának részlete

A bécsi Hadtörténeti Múzeum (Heeresgeschichtliches Museum – Militärhistorisches Institut, gyakori rövidítéssel HGM) az Osztrák Szövetségi Hadsereg vezető hadtudományi intézete, és a szövetségi honvédelmi és sportminisztérium alárendeltségébe tartozik. Kiállításai révén dokumentálja az osztrák haderők történetét az állandó hadsereg kialakulásától kezdve a 20. század derekáig. Gyűjteményeiben megtalálhatók a fegyverek és páncélok, harckocsik, katonai repülőgépek, egyenruhák, szobrok, festmények és tervrajzok, zászlók, kitüntetések; sorhajók, monitorok és más hadihajók modelljei, alkatrészek, írásos dokumentumok és más múzeumi tárgyak. A múzeumi gyűjtemény alapját az évszázadok során a császár kincstárában, a hadsereg fegyverraktáraiban és az uralkodó tágabb környezetében összegyűlt hadi trófeák, fegyverek, műtárgyak, dokumentumok és más tárgyi emlékek képezik. A 19. század derekán, a látogatók számára nyitott múzeum létrehozásakor nagyszabású társadalmi összefogás, érdekes adományok tömege is gazdagította az anyagot, így jött létre a témájában az egyik világelső kiállítóhely, és Ausztriában az első olyan gyűjtemény, amit kifejezetten múzeumi célra emelt épületben helyeztek el.

A gyűjtemények és maguk az épületek is súlyos károkat szenvedtek mindkét, de különösen a második világháború és az azt követő megszállás során. A múzeumot 1955-ben sikerült újra megnyitni a nagyközönség előtt, és 1965 után került sor az anyag tematikus átrendezésére, a modern elveknek megfelelő tudományos feldolgozására és bemutatására. 2014-ben az első világháború kitörésének, illetve a szarajevói merényletnek a 100 éves évfordulójára időzítve megnyitották az első világháború tematikáját feldolgozó modern kiállítórészt. 2016-ban ünnepelte a múzeum fennállásának 125. évfordulóját. Tárgyi állománya ez alatt az idő alatt 8000 darabról körülbelül 1 200 000 darabra gyarapodott, látogatóinak évi száma pedig 5307-ről 220 000-re nőtt.

A múzeum épülete

[szerkesztés]

A múzeum épülete a bécsi Arzenál(wd) katonai épületkomplexumának egyik fő része, „18. objektum” elnevezéssel. Az Arzenál eredetileg egy 72 objektumból álló hatalmas katonai épületcsoport volt, amit az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után, részben a forradalmi hajlamúnak tartott Bécs sakkban tartására emeltek. A múzeum épülete az Arzenálban az rögtön annak a bejáratát is magában foglaló 1. objektum után keresztben fekszik, 235 méter hosszú homlokzattal.[2]

A múzeum mai épületét eredetileg is ilyen célra tervezte és építette Ludwig Förster osztrák és Theophil Hansen dán építész, így ez a legrégebbi, eredetileg is múzeumnak szánt épület Ausztriában. Az építkezés 1850. április 15-én kezdődött és 1856. május 8-án fejeződött be.[2]

Az építkezés kezdetekor a terület még kívül esett a város akkori határait jelző Linienwall falon, de még abban az évben Bécshez csatolták 4. kerület néven, majd 1874-től a 10. kerület része lett, végül 1938-tól a 3. kerülethez tartozik. Az épületcsoport ma a régi Wien Südbahnhof helyén épült új bécsi főpályaudvar közelében található.

Homlokzata

[szerkesztés]

Az épület 235 méteres homlokzatának két végét keresztszárnyak zárják le. Az előreugró, négyzetes alaprajzú központi része 43 méteres kupolájával, tornyaival az 1104-ben építeni kezdett velencei Arzenálra emlékeztet. Theophil Hansen csakúgy, mint a kor historizáló építészetének sok más alkotója, klasszikus példát keresett művéhez, és azt a velencei Arzenálban találta meg. Átvette annak egyes bizánci stílusú és mór stílusú jellegzetességeit, és kiegészítette azokat saját korának neogótikus elemeivel. Különösen jellegzetes a tégla szerepe a homlokzaton. A két különböző színű téglából emelt falat terrakotta és kovácsolt vas díszítmények egészítik ki. Erős hangsúlyt kap a középső rizalit a gazdagon díszített attikával. A homlokzaton elhelyezett, a katonai erényeket ábrázoló szobrokat a kor egyik legjelentősebb osztrák szobrásza, Hanns Gasser alkotta homokkőből. A három rózsaablak alatti négy női figura (balról jobbra) az erőt, az éberséget, a kegyességet és a bölcsességet jelképezi, a három bejárati nyílás mellett álló négy férfialak a bátorságot, a zászlóhoz való hűséget, az önfeláldozást és a katonai intelligenciát személyesíti meg.[2]

Belső tér

[szerkesztés]

A Hadvezérek csarnoka

[szerkesztés]

A Hadvezérek csarnokában 56 egész alakos szobor állít emléket Ausztria legnevesebb hadvezéreinek Ferenc József császár rendeletének megfelelően.[3] A szobrok carrarai márványból készültek, magasságuk egyformán 186 centiméter. A hadvezérek nevein és évszámain kívül fel van tüntetve a 32 különböző alkotó szobrász neve, a felállítás ideje, valamint a mecénás neve is, aki a szobor költségeit fedezte. A szobrok felének költségeit maga a császár vállalta, a többit magánszemélyek finanszírozták, gyakran az illető hadvezér leszármazottai.

A Hadvezérek csarnokában felállított szobrok listája
[szerkesztés]

Lépcsőház

[szerkesztés]
A lépcsőház
A Dicsőség csarnoka

A rendkívül díszes, reprezentatív lépcsőházban helyezték el a Habsburg-birodalom 1848-49-es felkeléseit leverő, további négy kiemelkedő hadvezér (Radetzky, Haynau, Windisch-Grätz és Jelasics) életnagyságnál nagyobb szobrát. A lépcsőház művészi kialakítása Carl Rahl munkája, aki azt tanítványaival, Christian Griepenkerllel és Eduard Bitterlichhel együtt végezte el 1864-ben. Az arannyal gazdagon díszített freskók mellett a fő helyet Johannes Benk 1969-ben márványból készült szoborcsoportja, Ausztria allegorikus ábrázolása foglalja el.

A Dicsőség csarnoka

[szerkesztés]

A múzeum épületének legreprezentatívabb csarnoka az első emelet központi része, a Dicsőség csarnoka (Ruhmeshalle). Ennek fő díszei Karl von Blaas freskói, amelyek az osztrák hadtörténet legdicsőbb győzelmeit ábrázolják.[4] A csarnok négy falának felső ívében az 1634-es nördlingeni csata, a szentgotthárdi csata (1664) haditanácsa, az 1697-es zentai csata és az 1706-os torinói csata egy-egy jelenete látható. A bal oldali mellékteremben Mária Terézia és II. József uralkodásának hadi eseményeit jelenítették meg 1789-ig; a jobb oldali mellékterem pedig a napóleoni koalíciós háborúk eseményeinek, a würzburgi csatától (1796) a tiroli népfelkelésen át (1809), valamint a Radetzky marsall és II. Viktor Emánuel olasz király által a novarai csata után folytatott fegyverszüneti tárgyalásoknak (1849) állít emléket.

A Dicsőség csarnokának tulajdonképpeni fő rendeltetése csak második pillantásra tűnik fel: a falakon elhelyezett márványtáblákon több mint 500 osztrák tiszt és tábornok neve olvasható, haláluk idejének és helyének feltüntetésével, akik a harmincéves háború kezdetétől az első világháború végéig a csatákban vesztették életüket.

Története

[szerkesztés]
Az épület 1857-ben, akvarell
Az északi szárny 1945-ben

A múzeum épülete 1856-ban elkészült, de belső kialakítása, berendezése még 1872-ig elhúzódott.[2] A gyűjtemény alapját az egykori császári udvari fegyvergyűjtemény, valamint a Laxenburg-kastély császári magángyűjteményének, és a Bécsi Kincstár egyes részei alkották, és eredetileg csak fegyverek, páncélok és trófeák kollekciója volt. Ennek a gyűjteménynek a reprezentatív elrendezése után az épületet 1869-ben „Császári és királyi udvari fegyvermúzeum” néven megnyitották a látogatók előtt.[4] Ez volt az első bécsi múzeumi megnyitó.[5] Csak ezután, 1871-ben kezdődött a Kunsthistorisches Museum építése a bécsi Ringen, ami majd csak 1891-ben nyílt meg. A 80-as években azonban sokáig bizonytalan volt, hogy az itteni gyűjteményekből mely részek kerülnek át esetleg majd az új múzeumba.

1885-ben létrehoztak egy kuratóriumot Rudolf trónörökös vezetésével, ami hozzáfogott a hadtörténeti múzeum koncepciójának kidolgozásához azzal, hogy az intézmény tevékenységének súlypontja a császári hadsereg dicső történetének bemutatása legyen.[6] A kuratórium tagjai voltak:

A kuratórium különböző katonai intézmények mellett magánszemélyekhez is fordult azzal a felhívással, hogy adják át az új múzeum számára történelmi értékű tárgyaikat.[7] A vezérelv az volt, hogy csak osztrák eredetű, az osztrák hadtörténelem számára jelentős tárgyakat gyűjtöttek, elsősorban eredeti formájukban, modelleket csak különleges esetekben. A felhívás rendkívül sikeres volt, és a császár és családja nagyvonalú ajándékai mellett a nemesség és a polgárság tagjai is nagy mennyiségben adták át emlékeiket a múzeum számára.[8] 1891. május 25-én aztán Ferenc József császár és király ünnepélyesen megnyitotta az új, k.u.k. Heeresmuseum intézményt az Arsenal területén.

Az első világháború kitörésekor a múzeumot, mint katonai területen lévő intézményt, bezárták a közönség előtt.[2] A hadszínterekről egyébként is olyan mennyiségben érkeztek be kiállításra szánt tárgyak, hogy tömegük kezelhetetlenné vált. A háborús vereség aztán a múzeum számára is a végveszélyt jelentette. Volt olyan javaslat is, hogy a gyűjtemények értékesíthető részét el kell adni a gazdasági szükséghelyzet enyhítése érdekében. Ezt azonban elvetették, és 1921 szeptemberében újra megnyitott az intézmény Österreichisches Heeresmuseum (Osztrák Hadimúzeum) néven.[2] Megindult az első világháború katonai történetének tudományos feldolgozása is. A katonai tárgyú alkotások galériájának megnyitásával 1923-tól a képzőművészet szintén helyet kapott a gyűjteményben. A hadvezérek és a csaták mellett nagyobb figyelmet szenteltek a katonai mindennapok bemutatásának is.

Az Anschluss után az intézményt a katonai múzeumok berlini vezetése alá rendelték és Heeresmuseum Wien lett a neve.[2] A második világháború alatt az épületet újra bezárták a látogatók előtt, illetve 1943-tól hétvégenként volt nyitva, és elsődlegesen a goebbelsi katonai propaganda céljait szolgálta. Kiállításokat rendeztek a Wehrmacht sikeres hadjáratairól: „Sieg im Westen“ (Győzelem Nyugaton, 1940 nyara), „Griechenland und Kreta 1941 – Bild und Beute“ (Görögország és Kréta 1941 – Kép és zsákmány, 1942 tavasza) és „Kampfraum Südost“ (Délkeleti hadszíntér, 1944).

A szövetséges légitámadások megindulása után, 1943 őszétől a múzeum legértékesebb gyűjteményeit biztonságba kellett helyezni. 1944 őszén, majd 1945 januárjában súlyos légitámadások érték a közeli bécsi déli pályaudvart. Ezek következtében a múzeum épületeit, raktárait is sok találat érte.[9] A háború legvégén, különösen az 1945 áprilisi bécsi csata idején újabb súlyos károk érték az Arsenal épületeit.

Ausztria szövetséges megszállásának időszakában a megszállók sok olyan múzeumi tárgyat lefoglaltak, amik a háborút túlélték. A hivatalos rekvirálás mellett a szovjet katonák fosztogatásainak is sok műkincs esett áldozatul, de a bécsi polgári lakosság is részt vett ilyen cselekményekben. A múzeumot a teljes pusztulás fenyegette; a háborús és a fosztogatási veszteségek arányát a teljes gyűjtemény 40%-ára becsülték.[10]

A nehézségek ellenére Alfred Mell vezetésével már 1946-ban megindult a múzeum újjáépítése, ami ekkor kapta ma is használatos nevét: Heeresgeschichtliches Museum.[11] A múzeum különösen nagy segítséget kapott a Belvedere Osztrák Galéria és a Bécsi Szépművészeti Múzeum szakembereitől. A Bécsi Technikai Múzeum pedig átadta azt a hajómodell-gyűjteményét, amely ma is a HGM tengerészeti termének egyik fő látványossága. Hosszú előkészületek után a múzeumot 1955. június 24-én nyitotta meg ünnepélyesen újra a nagyközönség előtt Heinrich Drimmel oktatási és kulturális miniszter.

A megnyitás után a múzeum termei a hagyományos módon, egyfajta kultuszhelyként funkcionálva mutatták be a trófeákat, hadi eseményeket. Csak 1965 és 1983 között, Johann Christoph Allmayer-Beck vezetése alatt került sor a kiállítótermek modern koncepció szerinti átrendezésére. Ekkor alakították ki a 16. és a 17. század, valamint az 1866-tól 1914-ig terjedő időszak hadtörténetét bemutató termek kiállításait. A cél az volt, hogy a tárgyak egyszerű bemutatása helyett a különböző témákat tudományosan feldolgozzák, az egyes termek kiállításai egységes kompozíció alapján alkotott művekként jelenjenek meg a közönség előtt, ahogy ez illik a témájában a világ egyik legjelentősebb múzeumához. Allmayer-Beck célja nem pusztán a tradíciók ápolása volt, hanem az osztrák haderők történetének láthatóvá tétele, beleértve az addig sokáig elhanyagolt kulturális és szociális vonatkozásokat is.[12]

1998 szeptemberében nyílt meg a Köztársaság és diktatúra terme, ami az 1918 és 1945 közötti időszakkal foglalkozik.[13] Ez a kiállítás dolgozta fel először hadtörténeti–muzeológiai szempontból a két háború közötti, valamint a náci korszakot.[14]

2008 decemberében a Heeresgeschichtliches Museum megkapta a kiemelkedő munkásságot végző osztrák múzeumoknak járó Österreichische Museumsgütesiegel, öt évre érvényes elismerést, amit 2013-ban újabb öt évre meghosszabbítottak.[15]

2014. június 28-án – pontosan a szarajevói merénylet 100 éves évfordulóján – nyíltak meg kétéves előkészítő munka és építkezés után az első világháború hadtörténetét bemutató modernizált, újjáalakított kiállítás-rész termei.[16] A múzeum 2016. május 25-én ünnepelte saját fennállásának 125 éves jubileumát egy külön-kiállítással és új katalógus kiadásával. Ebben a katalógusban szerepel, hogy a 125 év alatt az intézmény gyűjteményeiben őrzött tárgyak száma 8000-ről 1,2 millióra nőtt, a látogatók évi száma pedig 5307-ről körülbelül 220 000-re. Egyidejűleg a múzeum gyűjtési és tevékenysége köre nagy mértékben kiszélesedett, bár az alapvetően hadtörténelmi jellegét megőrizte.[14]

A minisztérium gyűjteményei osztrák állami tulajdonban vannak, kezelőjük hagyományosan a védelmi tárca, aminek a neve 2009-ben a sportügyek odacsatolásával Bundesministerium für Landesverteidigung und Sport lett.[17]

A múzeum vezetői

[szerkesztés]
Év Az intézmény korabeli neve Név
1869–1885 k.k. Hofwaffenmuseum Quirin von Leitner (1834–1893) mint a múzeum „elöljárója” (Vorstand)
1885–1889 k.k. Heeresmuseum Bizottság Habsburg–Lotaringiai Rudolf főherceg trónörökös elnökletével (1858–1889)
1889–1909 k.u.k. Heeresmuseum Bizottság Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg elnökletével (1856–1936)
1909–1918 k.u.k. Heeresmuseum Wilhelm John (1877–1934), 1909-től a vezető hivatalos rangja „igazgató“ (Direktor)
1918–1934 Österreichisches Heeresmuseum Wilhelm John (1877–1934)
1934–1938 Österreichisches Heeresmuseum Alfred Mell (1880–1962)
1938–1945 Heeresmuseum Wien (a berlini katonai múzeumok főnökének alárendeltségében) Alfred Mell (1880–1962)
1945–1949 Heeresgeschichtliches Museum Alfred Mell (1880–1962)
1950 Heeresgeschichtliches Museum Kövess Géza (1896–1977), megbízottként(wd)
1950–1956 Heeresgeschichtliches Museum Rudolf Pühringer (1891–1969)
1957–1965 Heeresgeschichtliches Museum Heinz Zatschek (1901–1965)
1965–1983 Heeresgeschichtliches Museum Johann Christoph Allmayer-Beck (* 1918)
1983–1992 Heeresgeschichtliches Museum Franz Kaindl (* 1931)
1992–2005 Heeresgeschichtliches Museum Manfried Rauchensteiner (* 1942)
2005–2007 Heeresgeschichtliches Museum M. Christian Ortner (* 1969), megbízottként
2007-től Heeresgeschichtliches Museum M. Christian Ortner (* 1969)

A látogatók számának alakulása

[szerkesztés]

A 2000-es évektől a múzeum látogatóinak száma dinamikusan nőtt. A 2005-ös 62 984 látogatóhoz képest[18] 2007-ben már 93 637 fő kereste fel az intézményt.[19][20] A 2008-as szám 126 006 volt,[21] 2009-ben 139 792,[22][23] 2010-ben pedig 172 007.[24] 2012-ben már 174 146 látogatót számláltak.[25] E siker eredményeképpen az igazgató elnyerte az osztrák védelmi és sportminisztérium díját (Civil Servant of the Year 2012).[26] 2013-ban a múzeum történetében első ízben sikerült átlépni 200 000-es látogatószámot,[27] 2014-ben pedig újabb rekord következett 224 267 fővel,[28] amit 2015-ben 244 638 látogató követett.[1]

Kiállítótermek

[szerkesztés]

I. terem – A harmincéves háborútól Savoyai Jenő hercegig (16. század)

[szerkesztés]

A múzeum első terme Európa 16. és 17. századi hadtörténelmével foglalkozik. Bécs 1588-ban I. Ferdinánd német-római császár megkoronázásával a Német-római Birodalom székesfővárosává vált, de egyúttal hatalmi vallási és fegyveres konfliktusok középpontja is lett. A múzeum gyűjteményei időben addig nyúlnak vissza, amikor a hadtörténelem is fordulóponthoz érkezett, és az addigi népfelkelői haderők helyébe az állandó hadseregek léptek. A császári hadak, amiket a harmincéves háborúig csak egy-egy hadjáratra toboroztak, és változatosan, egyenlőtlenül voltak felszerelve, egyre inkább állandó zsoldot húzó, mindig harcra kész seregekké váltak. E hadakat túlnyomórészt maguk a hadvezérek, mint Albrecht von Wallenstein, finanszírozták. Gyorsan fejlődtek a tűzfegyverek, ugyanakkor számos addigi kézifegyver elavulttá vált.

A terem érdekességei közé tartozik Wallenstein levele Gottfried Heinrich zu Pappenheim marsallnak, amit 1632. november 15-én, a lützeni csata előestéjén írt. Pappenheim a csatában, amikor a levelet még magánál hordta, halálosan megsebesült, vérnyomai máig a levélen láthatók. Látható itt még egy tüzérségi fegyver 1678-ból, amit tervezője sorozatlövésre igyekezett alkalmassá tenni.[29][30]

A terem nagy részét foglalják el a török háborúk emlékei, különösen Bécs második török ostroma idejéből. Látható itt az oszmán hadsereg számos fegyvere, köztük a szpáhik összetett reflexíjai. Különlegesek a törökök láncingei a szentgotthárdi csatából, Raimondo Montecuccoli hagyatékából, és sok más, a törököktől zsákmányolt tárgy, mint II. Musztafa oszmán szultán pecsétje, amit Savoyai Jenő szerzett meg a zentai csatában. A terem utolsó szakaszát teljes egészében e nagyszerű hadvezér és mecénás emlékének szentelték.

II. terem – A spanyol örökösödési háború és Mária Terézia (1701–1789)

[szerkesztés]

A 18. századnak szentelt termet gyakran Mária Terézia-teremnek is nevezik, pedig az első részét még mindig Savoyai Jenő személye és sikerei uralják, hiszen ez a gyakran „nemes lovagnak” nevezett hadvezér nem csak a törökök ellen, hanem a spanyol örökösödési háborúban is nagy sikereket aratott.

A törökök ellen a 17. század végén, a 18. század elején vívott nagy háborúk után, amiket a péterváradi csata (1716) és Nándorfehérvár ostroma (1717) nyomán a pozsareváci béke koronázott meg 1718-ban, a Habsburg-monarchia elérte legnagyobb területi kiterjedését és európai nagyhatalommá vált. Ebből a korszakból származnak a II. terem érdekességei, mindenekelőtt egy török díszsátor és a tízfontos belgrádi mozsárágyú, ami 1717-ben egy török lőporraktár elleni telitalálatával Belgrád egyik városrészét teljesen lerombolta.

Savoyai Jenő halála 1736-ban és az utolsó férfi Habsburg uralkodó, VI. Károly császár elhunyta 1740-ben nagy történelmi határvonalat jelentett, amit aztán Mária Terézia uralkodása követett. A női uralkodó trónra lépésének jogosságát számos szomszéd hatalom kétségbe vonta, és megindult az osztrák örökösödési háború. A támadók élén II. Frigyes porosz király állt. Bár az úgynevezett sziléziai háborúkban Ausztria néhány csatát megnyert, egészében nem tudott győzelmet aratni.

Az ebben a teremben kiállított tárgyak, fegyverek, zászlók és egyenruhák részletes képet adnak a kor osztrák és porosz hadseregéről. Ernst Gideon von Laudon marsall személyes tárgyai, köztük a Katonai Mária Terézia-rend, Ausztria legmagasabb katonai kitüntetése külön vitrinben láthatók. Itt láthatók a világ legrégebben ugyanazon a helyen működő katonai akadémiája, a Theresianum Katonai Akadémia alapításának dokumentumai is 1751-ből.

III. terem – A forradalmak (1789–1848)

[szerkesztés]

Az Ausztria által megvívott utolsó török háború, az 1987–1792-es orosz-osztrák-török háború vége már egybeesett a nagy francia forradalom első éveivel. Megindult Napoleon Bonaparte felemelkedése, aki aztán 1815-ig drámaian megváltoztatta Európa politikai térképét. Ez a terem bemutatja a kor osztrák szempontból legjelentősebb csatáit, így az austerlitzi, würzburgi, asperni, wagrami és a lipcsei csatát csakúgy, mint az Andreas Hofer vezette 1809-es tiroli népfelkelést.

Különlegesen pontos képet nyújtanak a kor osztrák és francia egyenruháiról, rendjeleiről és fegyvereiről a részben magyar származású Helmut Krauhs (1912–1995) egész alakos modelljei. Itt látható Pavel Andrejevics Suvalov orosz tábornok köpenye is, amit Napóleon az elbai száműzetésébe utazva viselt. A terem kiemelt érdekessége a legrégebbi fennmaradt katonai repülő szerkezet, az Intrépide(wd) francia hadi léggömb. amit az osztrákok a würzburgi csatában ejtettek zsákmányul.

A kiállítás részletesen dokumentálja a bécsi kongresszust, bemutatja Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg személyét és szerepét. A látogatókat érintőképernyős információs pontok tájékoztatják grafikák, térképek és életrajzi adatok révén. A III. terem további részében az osztrák birodalmat megrázó 1848/49-es forradalmak története, főleg az itáliai harcok áttekintése látható.

IV. terem – Radetzky marsall és kora (1848–1866)

[szerkesztés]

Ez a terem nagy részében a legendás osztrák hadvezérnek, Joseph Wenzel Radetzky marsallnak állít emléket tevékenysége részletes bemutatásával. Már 1784-ben belépett kadétként a császári hadseregbe és harcolt az utolsó török háborúban. 72 év szolgálat után, 90 éves korában vonult csak nyugállományba. Öt császár alatt szolgált és 17 hadjáratban vett részt. Összesen 146 bel- és külföldi kitüntetésben részesült. A Szárd Királyság ellen aratott győzelmei, köztük a custozzai csata (1848) és a novarai csata (1849) biztosították az ifjú Ferenc József császár uralmát itáliai birtokai felett. Franz Grillparzer osztrák lírikus ódát is írt a marsallhoz, amiért a költő egy serleget kapott – ez is ki van állítva a teremben. Számos kortárs művész festményei is illusztrálják Radetzky győztes hadjáratait.

Radetzky halála után 1859-ben a solferinói csata, amelyben Ferenc József maga volt a fővezér, már súlyos osztrák vereséggel zárult. Ennek a csatának a tömeges emberi áldozatai, a tehetetlen sebesültek látványa ösztönözte Jean Henri Dunantot a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítására, valamint vezettek a genfi egyezmények megkötéséhez.

1864-től az osztrák tüzérség olyan új fegyvereket kapott, amelyek felülmúlták az ellenfelek ágyúit mind a pontosság, mind pedig a mozgathatóság terén. Ezeket képviseli az itt kiállított M 1863 jelű tábori ágyú. A gyalogsági fegyverek, az elöltöltős osztrák puskák elmaradtak azonban a porosz hátultöltős fegyverekhez képest. A teremben látható az 1866-os königgrätzi csatában a poroszoktól elszenvedett vereséget ábrázoló monumentális festmény is.

E teremben állították ki a tragikus sorsú I. Miksa mexikói császárnak, Ferenc József testvérének a részben a Miramare-kastélyból származó személyes tárgyait, valamint halotti maszkját is.

V. terem – A kiegyezéstől Szarajevóig

[szerkesztés]

A Ferenc József-teremnek is nevezett kiállításrészben megtekinthető a Császári és Királyi Hadsereg különböző egyenruháinak ábrázolása Oskar Brüch 34 képén, amelyek a budapesti 1896-os millenniumi ünnepségekre készültek. A kiállítás egy része Bosznia-Hercegovina 1878-as elfoglalását mutatja be. A középső tárlóban láthatók a hadsereg 1914-es új technikai eszközei, köztük az első rendszeresített géppuska, a Schwarzlose MG M.07/12 és egy tábori konyha modellje. A kiállítás foglalkozik a katonai repülés kezdeteivel, itt van kiállítva az Etrich Taube modellje is, valamint a k.u.k. M 1896 katonai léggömb.

A kiállítás egyik legérdekesebb része a Ferenc József személyes tárgyait bemutató tárló. Láthatók itt egyenruhái, rendjelei és egy cvikkere. Egy további részben az uralkodói testőrség egyenruhái állnak szemben a k.u.k. hadsereg közönséges egyenruháival, amit a katonák az első világháború kitörésekor viseltek. Megtekinthetők itt Franz Conrad von Hötzendorfnak, a k. u. k. hadsereg vezérkari főnökének személyes tárgyai is.

A kiállítás külön tárgyalja a szarajevói merényletet is, ami közvetlenül vezetett az első világháború kitöréséhez. Itt látható a trónörököst és feleségét szállító Gräf & Stift típusú gépkocsi is a támadás nyomaival, a főherceg akkor viselt egyenruhája, a támadók fegyverei.[16] Az akkori történéseket fényképeken és filmen is nyomon lehet követni.

VI. terem – Az első világháború és a Habsburg-monarchia bukása

[szerkesztés]

A kiállításnak ezt a részét 2012 és 2014 között teljesen átépítették, modernizálták. Annak érdekében, hogy a kiállítóteret a korábbi 1000-ről 1400 m2-re növelhessék, a terem szintjét lesüllyesztették és beépítettek egy közbülső emelvényt, galériát, így most már ez a kiállítás három szinten helyezkedik el. Ezzel sikerült további kétezer, az első világháborúból származó tárgyat bemutatni, azaz megduplázni a korábbi számot.[16]

Egy sor tárló mutatja be az első világháború hadviselő államai katonáinak egyenruháit, fegyverzetét és felszerelését. Külön teret kapott az olaszok ellen 1915–1918 között vívott hegyi háború. Érdekesség az a 7 cm-es M 1899 hegyi ágyú, amit az Ortler csúcsa közelében 3850 méter magasan állítottak fel. A kiállítás a közvetlen katonai vonatkozásokon túl foglalkozik a mindennapi élet egyes jelenségeivel is, így a nők helyzetével a háború idején, k.u.k. katonai igazságügy szerepével, a menekülés, üldöztetés, ínség és propaganda, a sebesültek ellátása, a vallás, a hadifogság, a rokkantság és halál témáival. A digitalizált fotók és filmek százai tekinthető meg monitorokon.[31]

A kiállítás centrumában helyezték el az M.1916-os ostromtarackot, ami 38 cm-es kaliberű csövéből 750 kg-os gránátokat tudott kilőni több mint 15 km-es távolságra. Korabeli mintára kialakítottak a kiállítótéren belül egy állásrendszert, amiben bemutatják az 1916-os év felszerelését, technikai újításait, köztük az első osztrák acélsisakot, amit német mintára készítettek. Különösen figyelemre méltó az Albatros B.II iskola- és felderítő repülő, annak az 5200 gépnek az egyike, amit az osztrák haderő a háborúban bevetett. Mindezeken felül még a hadi sajtó és a háborús művészet is kapott kiállítóhelyet ebben a térben.[32]

VII. terem – Köztársaság és diktatúra (1918–1955)

[szerkesztés]

Ez a terem az első osztrák köztársaság mozgalmas történetével és a második világháborúval foglalkozik. Bemutatja az 1927-es júliusi lázadás valamint az 1934. februári harcok fő eseményeit, például a schattendorfi merényletben használt puskát, amivel a nagynémet érzelmű merénylő két embert lelőtt egy szociáldemokrata gyűlésen, és egy M 1918-as tábori ágyút, amit az 1934-es bécsi harcokban a Republikanischer Schutzbund, az osztrák szociáldemokrata párt paramilitáris szervezete ellen bevetettek. Ez a kiállítási rész mutatja be az osztrák köztársasági fegyveres erők fejlődését az 1918-1920-as népfelkelői szervezettől a szövetségi hadsereg felállításáig. Megtekinthetők az Engelbert Dollfuß kancellár elleni merénylet körülményei, valamint az Anschluss eseményei és az osztrák haderő betagozódása a Harmadik Birodalom hadseregébe, a Wehrmachtba. A kiállítás foglalkozik a nácizmus elleni ausztriai ellenállással is.

A második világháborús német egyenruhák, a hadsereg, a haditengerészet és a légierő uniformisai mellett bemutatja a kiállítás az ellenfelek felszerelését is. Különösen sok érdekes technikai eszköz látható itt, mint az álcázó színekre festett BMW R 12 motorkerékpár, egy 8,8-cm-es légvédelmi ágyú, az Sd.Kfz. 2 típusú lánctalpas motorkerékpár, a VW Typ 82 típusú Kübelwagen („csille”) elnevezésű katonai terepjáró személygépkocsi, az Fi 156 futárrepülőgép, a Goliath automata robbantó páncélos, a V–2 hajtóművének darabjai, a Raupenschlepper Ost páncélos vontató, valamint a részben a magyar határon kiépített Südostwall bunkereinek részletei. 2012-ben helyezték el a kiállításon a Borgward IV nehéz automata robbantó páncélos egy példányát, ami az egykori bécsi déli pályaudvar bontási munkálatai során került a felszínre.[33][34] További fontos téma az 1945. áprilisi bécsi csata, amivel kapcsolatban láthatók a háború legvégén a csapatokhoz került modern német fegyverek és felszerelések, mint a Raketenpanzerbüchse 54 kézi páncéltörő rakéta, a Sturmgewehr 44 gépkarabély.

A kiállításon kitér a sztálingrádi csata, az Ausztria feletti légi háború, a polgári lakosság megpróbáltatásai, a totális háború, a nácizmussal szembeni ellenállás, a holokauszt témáira is. A kiállítás foglalkozik a háború utáni szövetséges megszállás időszakával is.

VIII. terem – Az osztrák haditengerészet

[szerkesztés]

A haditengerészeti kiállítás felöleli az osztrák vízi haderők egész történetét az első dunai flottilláktól a Császári és Királyi Haditengerészet 1918-as végéig. Számos hajómodell, valamint történelmi hajók orrdíszei(wd) tekinthetők itt meg. Nagyszabású olajfestmények örökítik meg az osztrák haditengerészet nagy csatáit, mint a lissai csata egyes jeleneteit. Láthatók a legendás admirális, Wilhelm von Tegetthoff személyes tárgyai és a zászlóshajójának, az SMS Erzherzog Ferdinand Max makettje is.

Az osztrák haditengerészet kiemelkedő tudományos eredménye volt a Novara-expedíció (1857–1859) világ körüli útja és a osztrák–magyar északi-sarki expedíció (1872–1874). A teremben láthatók még az 1900-as kínai bokszerlázadás fényképei, az ott zsákmányolt tárgyak, a nemzetközi flottaegység bevetése Kréta szigeténél 1897–98-ban, az első világháború haditengerészeti vonatkozásai. Különösen érdekes a K.u.K. haditengerészet zászlóshajójának, a SMS Viribus Unitisnak az 1:25-ös méretarányú, hat méteres, részleteiben is hiteles metszet-modellje, amit a trieszti Stabilimento Tecnico Triestino hajógyár nyolc szakembere készített 1913 és 1917 között. Még a tiszti ebédlőt díszítő festményeket is olajfestékkel, vásznon rekonstruálja a modell.

Az első k.u.k. haditengerészeti repülő, Gottfried von Banfield emlékei mellett képet ad a kiállítás az osztrák tengeralattjáró-flotta első világháborús történetéről is. Itt látható az 1918-ban a Tagliamento torkolatánál elsüllyedt U–20-as tengeralattjáró tornya is, amit 1962-ben emeltek ki a tengerből. Azoknak a dunai monitoroknak a modelljei, amiket 1918. december 31-én a szerb-horvát-szlovén államnak kellett átadni, logikus befejezését jelentik a kiállításnak.

Harckocsik, repülőgépek

[szerkesztés]

A múzeum épülete mögötti területen a közönség számára március és október között látogatható a harckocsik kiállítása. Itt tekinthetők meg az Osztrák Szövetségi Hadsereg páncélozott harceszközei 1955-től a 21. századig. Az első osztrák harckocsizó egységek a szövetséges megszálló hatalmak fegyverzetéből kaptak, ilyenek voltak az amerikai M8 Greyhound, a félig lánctalpas M3 páncélos vagy az M24 Chaffee könnyű harckocsi.

A szovjet páncélosokat a legfontosabb típusok képviselik, így a T–34 és a SZU–100 rohamlöveg, mely utóbbi eredetileg a Schwarzenbergplatzon álló bécsi szovjet hősi emlékműnél(wd) volt felállítva. Számos osztrák gyártású páncélos is látható a kiállításon, így a Saurer 4K4FA(wd), az SK-105 Kürassier, utóbbit az új A1-es változat képviseli. Ezek ma is rendszeresítve vannak az osztrák hadseregben, csakúgy, mint az M109, amelyik szintén megtekinthető itt. A gyűjtemény legnagyobb, legnehezebb harckocsija egy M60-as, ami sok éven szolgált a szövetségi hadseregben.

A múzeumépület mellett, szintén a szabad téren tekinthető meg két, az osztrák légierőnél szolgált repülőgép is, a Saab 29 Tunnan, és a J 35 Draken.

Tüzérség

[szerkesztés]

A múzeum összesen mintegy 550 darab csöves tüzérségi eszközt őriz, és ezzel a világ legjelentősebb ágyú-gyűjteményei közé tartozik. Az állomány legnagyobb része a régi császári fegyvertárból származik. A készlet korábban még ennek a kiemelkedő mennyiségnek is csaknem a kétszerese volt, de a második világháborús fémhiány idején sok történelmileg értékes ágyút is beolvasztottak.

Az ágyúk, mozsarak, tarackok nagy része, történelmi szerepüknek megfelelően, a múzeum különböző termeiben van elhelyezve, de legnagyobb számban külön épületekben (az Arsenal 2. és 17. számú objektumában, az Arsenal korábbi parancsnoki épületeiben) láthatók. Az állomány további része a múzeum falánál, a szabad ég alatt áll. A 2. objektum kiállítása a 18. századig követi a tüzérség fejlődését. Ennek egy oldaltermében láthatók a gyűjtemény történelmileg legértékesebb tárgyai, a középkori kovácsoltvas lövegek. Közöttük van a világhírű, 88 cm-es kaliberű „Pumhart von Steyr“, ami a korai 15. században 690 kilogrammos kőgolyókat volt képes kilőni. A 17. objektumban főleg külföldi eredetű ágyúk láthatók, a Velencei Köztársaság meg az Oszmán Birodalom fegyverei. A korabeli francia tüzérséget főleg a napóleoni háborúkban zsákmányolt lövegek képviselik. Az oldalsó termekben osztrák fegyverek is láthatók, köztük az első hátultöltős ágyúk.

A tüzérségi csarnokok falait nagyrészt neves 20. századi osztrák művészek freskói díszítik.

Képzőművészeti gyűjtemények

[szerkesztés]
Bécs ostroma, 1683

Festmények

[szerkesztés]

A múzeumban megtalálható egy sor neves, a 16. század végétől a 20. századig tevékenykedett festő jelentős, katonai témával foglalkozó alkotásainak gyűjteménye. Sok közülük monumentális méretű. Az egyik kiemelkedő alkotás a Bécs 1683-as ostromáról készült festmény. Ezeket a koruknak és a témájuknak megfelelő termekben helyezték el.

Grafikák

[szerkesztés]

A múzeumban őrzik Ausztria egyik legnagyobb grafikai gyűjteményét, mintegy 200 000 lappal. A császári ház már jóval a fényképezés feltalálása előtt nagy súlyt fektetett a történelmi események magas színvonalú képi dokumentációjára, ezért sok rajzot és metszetet készíttetett. A különböző hadi eseményekről nagy számban készültek térképek és vázlatok. A hadtörténeti jelentőségű események mellett az udvar és a hadvezérek által foglalkoztatott művészek sok más társadalmi eseményt is megörökítettek, mint esküvők, koronázások, temetések, ezért számos ilyen, művészi és dokumentum-értékkel egyaránt rendelkező alkotás is megtalálható a gazdag gyűjteményben. A gyűjtemény jelentős részét képviselik a különböző korszakok egyenruháinak rajzai. A császári hadsereg mindig nagy gondot fordított arra, hogy a felszereléseket és a változó uniformisokat művészi szinten dokumentálja.

A múzeum termeiben többfelé, állványokon elhelyezett, nagy, lapozható mappákban lehet megnézni a terem témájához kapcsolódó rajzokat, térképeket, vázlatokat.

A múzeum állandó kiállításán alkotásaikkal szereplő képzőművészek listája

[szerkesztés]

I. terem / 1600–1700

II. terem / 1700–1789

III. terem / 1789–1848

IV. terem / 1848–1867

V. terem / 1867–1914

VI. terem / 1914–1918

VII. terem / 1918–1945

VIII. terem / Haditengerészet

Rendezvények

[szerkesztés]
Mundér és puskaporfüst, 2007
Kerekeken és lánctalpakon, 2010
Modell a „Projekt & Entwurf“ kiállításon, 2011

A múzeumban az eseti rendezvények mellett évente rendszeresen ismétlődő nagyobb eseményeket is szerveznek, amelyeken a látogatók ezrei vesznek részt.

  • A Go Modelling rendezvényre általában március derekán kerül sor. Ekkor a modellezés iránt érdeklődők számára rendez kiállítást az International Plastic Modellers Society Austria (IPMS) osztrák szervezet.
  • Az Auf Rädern und Ketten (Kerekeken és lánctalpakon) rendezvény általában június elején kerül megrendezésre. Ez alkalommal történelmi katonai járműveket mutatnak be az 1969-es gyártási évig bezárólag, tankoktól a kerékpárokig, száz körüli számban.
  • A Montur und Pulverdampf (Mundér és puskaporfüst) című három napos rendezvényre általában július közepén kerül sor. Ekkor középkori és újkori hadijátékokat tartanak a múzeum körüli szabad téren, kézművesek bemutatóival, gyermekprogramokkal.
  • A Mittelalterlicher Adventmarkt (Középkori adventi piac) december elején évente mintegy 20 000 látogatót vonz.

A múzeum külső bemutatóhelyei, filiáléi

[szerkesztés]

A királyhidai erődrendszer (Bunkeranlage Ungerberg)

[szerkesztés]

A királyhidai kaszárnyák mellett a hidegháború idején az Osztrák Szövetségi Hadsereg által a Magyarország felől várt támadások ellen létesített erődítményrendszer. Hivatalos katonai elnevezése: Feste Anlage Ungerberg 3, rövidítve FAN U3 volt. 2014 óta a HGM kezelésében lévő szabadtéri múzeum.[35]

Híradó eszközök gyűjteménye a Starhemberg-laktanyában (Fernmeldesammlung/Starhemberg-Kaserne)

[szerkesztés]

A szomszédos bécsi 10. kerületben lévő Starhemberg-laktanyában elhelyezett gyűjtemény nagy számban tartalmaz és mutat be történelmi katonai híradó eszközöket a 19. századtól, a hidegháború hírközlési és kriptográfiai (rejtjelző) eszközeit, egészen a 21. századi katonai kommunikációs eszközökig.[36]

A katonai repülőgépek múzeuma (Militärluftfahrtmuseum Zeltweg/Hangar 8)

[szerkesztés]

A katonai repülőgépek múzeuma a zeltwegi katonai repülőtér 8. számú hangárjában 2005 óta működik. 5000 m2-es területen 23 történelmi repülőgép látható itt a Jak–18-től a J 35 Draken-ig. A repülőgépeken kívül számos kiegészítő repülési eszköz is megtekinthető, repülőgépmotorok, sugárhajtóművek, radarberendezések, légvédelmi ágyúk, a légierő történelmi járművei, a repülők és a híradó csapatok híradó eszközei, egyenruhák, különleges pilótaöltözetek, modellek, jelvények, történelmi fotók.[37]

Az őrhajók bázisa (Patrouillenbootstaffel Korneuburg/Alte Werft)

[szerkesztés]

A korneuburgi őrhajóbázison helyezték el 2006-ban az Osztrák Szövetségi Hadsereg szolgálatból kivont, és a múzeum tulajdonába átadott Niederösterreich(wd) és Oberst Brecht(wd) dunai őrhajóit.[38]

Időszaki kiállítások, programok

[szerkesztés]

A múzeumban rendszeresen szerveznek időszaki kiállításokat is. 2017. március 28. és október 29. között az elmúlt tíz évben beérkezett új szerzeményekből rendeztek kiállítást „MUSEUMSDING – gekauft, geschenkt, vermacht” (Múzeumi dolgok – vásárolva, ajándékozva, örökül hagyva) címmel.[39] A múzeum gyűjteménye ugyanis évente átlag 4000 tárggyal bővül, amelyek egy része jelenkori, és beszerzésük azt célozza, hogy a mai állapotokat dolgozza fel múzeumi formában a jövő generációi számára.[39] A múzeum bejárati csarnokában emellett egy állandó, külön kis tárló mutatja be a legfrissebb szerzemények közül a legérdekesebbeket.

A múzeumban a modern tendenciáknak megfelelően igyekeznek szoros kapcsolatot ápolni a közönséggel, amibe ebben az esetben beletartoznak a katonai iskolák hallgatói, nyugállományú és aktív katonák is. Heti legalább egy-két alkalommal rendeznek előadásokat, könyvbemutatókat, speciális tárlatvezetéseket különböző hadtörténelmi témák részletesebb feldolgozására.[39]

A 2007 és 2017 közötti évek időszaki kiállításai, fordított időrendben

[szerkesztés]
  • MUSEUMSDING – gekauft, geschenkt, vermacht. Neuerwerbungen der Jahre 2007 – 2017 (Múzeumi dolgok – vásárolva, ajándékozva, örökül hagyva) (2017. március 28. – október 29.)[40]
  • 125 Jahre Heeresgeschichtliches Museum (A Hadtörténelmi Múzeum 125 éve) (2016. május 25. – szeptember 11.)[41]
  • Seelen der gewesenen Zeit – Historische Schätze der Bibliothek (Régmúlt idők lelkei – A könyvtár történelmi kincsei)(2013. december 3. – 2014. augusztus 31.)[42]
  • Dröhnende Motoren (Dübörgő motorok) (2013 szeptember 7. – október 20.), Fliegerhorst Hinterstoisser[43]
  • Fliegen im Ersten Weltkrieg (Repülés az első világháborúban) (2013. április 26. – október 20.), Fliegerhorst Hinterstoisser, Hangar 8[44]
  • WoMen at War – k.u.k. Frauenbilder 1914–1918 (Nők a háborúban – k.u.k. női képek 1914–1918) (2013. március 14. – szeptember 29.)
  • Alexander Pock – Militärmalerei als Beruf (Alexander Pock – Katonai festészet mint hivatás) (2012. szeptember 12. – 2013. január 13.)
  • Kaiser Karl I. – Gesalbt, Geweiht, Gekrönt (I. Károly osztrák császár – Felkenve, megszentelve, megkoronázva) (2012. április 12. – 2012. augusztus 19.)
  • Projekt & Entwurf – Militärische Innovationen aus fünf Jahrhunderten (Projekt és tervezés – Öt évszázad katonai újításai (2011)
  • Schutz und Hilfe – 50 Jahre Auslandseinsatz (Védelem és segítség – a szövetségi hadsereg külföldi bevetéseinek 50 éve) (2010)
  • Bulgarien – Der unbekannte Verbündete (Bulgária – az ismeretlen szövetséges) (2009)
  • Spätsommer 68 – Der Einsatz des Österreichischen Bundesheeres (Prágai tavasz – Az osztrák haderő 1968 augusztusában) (2008/09)
  • Anschluss – Militärhistorische Aspekte des März 1938 (Az Anschluss – katonai aspektusok) (2008)
  • Im Keller – Österreich im Zeichen des Luftschutzes (Pincében – Ausztria és a légvédelem a második világháborúban) (2007/08)
  • Your Buddy – Das Jagdkommando des Österreichischen Bundesheeres (Jagdkommando – Az osztrák haderő kommandósai) (2007)

Eredetkutatás, a jogtalanul szerzett műtárgyak visszaszolgáltatása

[szerkesztés]

A múzeum egy 1998-as osztrák törvény (BGBl. I Nr. 181/1998) alapján aktívan kutatja műtárgyai eredetét. E kutatások eredményeképpen megállapították, hogy az Anschluss után bizonyos mértékben a Hadtörténeti Múzeum is részesült a Wehrmacht által Európa különböző országaiban lefoglalt javakból.

A múzeum megjelenítése a kultúra más ágaiban

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Gerhard Roth osztrák író Eine Reise in das Innere von Wien (Utazás Bécs belsejében) című esszéjében leírja a Hadtörténeti Múzeum egy tárlatvezetésén szerzett élményeit is.[45]
  • 1993-ban Ernst Trost történész készített dokumentumfilmet Zwingburg und Ruhmeshalle. Das Wiener Arsenal (Zwingburg és a Dicsőség terme. A bécsi Arzenál) címmel, ami túlnyomórészt a Hadtörténeti Múzeumról, mint az Arzenál szívéről szól.[46]
  • A Rudolf trónörökös utolsó szerelméről készült 2006-os tv-filmet nagyrészt a Hadtörténeti Múzeum termeiben forgatták.
  • 2013 januárjában az ORF III-as osztrák közszolgálati tv-csatorna az Aus dem Rahmen című dokumentumfilm-sorozat keretében sugárzott műsort a múzeumról.[47]
  • 2014 júliusában ugyancsak műsort készített az ORF III az Aus dem Rahmen sorozatban a múzeumról, ezúttal az első világháborúval foglalkozó, újjáalakított termek megnyitása alkalmából.[48]

Gyakorlati információk

[szerkesztés]

A múzeum naponta reggel 9 és délután 17 óra között tart nyitva. Zárva van újév napján, húsvét vasárnap, május 1-jén, Mindenszentek napján, valamint december 25-én és 31-én. Minden hónap első vasárnapján valamint az október 26-i osztrák nemzeti ünnepen ingyenes a belépés. Minden vasár- és ünnepnap a múzeum munkatársai tárlatvezetést tartanak. A múzeum nagy figyelmet fordít a fiatalokra, gyermekekre, sokféle programot kínálnak a különböző korú ifjú látogatóknak.[49] A múzeum termei, beleértve a Hadvezérek csarnokát és a Dicsőség csarnokát is, bérbe vehetők esküvők, rendezvények céljára.[50]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Republik Österreich/Bundesministerium für Landesverteidigung und Sport (Hrsg.): Viribus Unitis. Jahresbericht 2015 des Heeresgeschichtlichen Museums, Wien 2016, ISBN 978-3-902551-66-5, S. 116
  2. a b c d e f g HGM honlap1
  3. Alice Strobl: Das k. k. Waffenmuseum im Arsenal. Der Bau und seine künstlerische Ausschmückung, in: Schriften des Heeresgeschichtlichen Museums in Wien, herausgegeben von der Direktion. Graz/Köln, 1961, S. 72 f.
  4. a b Johann Christoph Allmayer-Beck: Das Heeresgeschichtliche Museum Wien. Das Museum und seine Repräsentationsräume. Salzburg 1981, S. 12 f.
  5. * Heeresgeschichtliches Museum / Militärhistorisches Institut (Hrsg.): Das Heeresgeschichtliche Museum im Wiener Arsenal. Verlag Militaria, Wien 2016, ISBN 978-3-902551-69-6, S. 6
  6. 100 Jahre Heeresgeschichtliches Museum. Bekanntes und Unbekanntes zu seiner Geschichte. Heeresgeschichtliches Museum, Wien 1991, S. 8 f.
  7. Manfried Rauchensteiner, Manfred Litscher: Das Heeresgeschichtliche Museum in Wien. Graz, Wien 2000, S. 4 f.
  8. Heeresgeschichtliches Museum (Hrsg.): 100 Jahre Heeresgeschichtliches Museum. Bekanntes und Unbekanntes zu seiner Geschichte. Heeresgeschichtliches Museum, Wien 1991, S. 10.
  9. Manfried Rauchensteiner: Phönix aus der Asche. Zerstörung und Wiederaufbau des Heeresgeschichtlichen Museums 1944 bis 1955. Begleitband der Sonderausstellung des Heeresgeschichtlichen Museums 21. Juni bis 20. Oktober 2005, Wien 2005, S. 12–24.
  10. Heeresgeschichtliches Museum / Militärhistorisches Institut (Hrsg.): Das Heeresgeschichtliche Museum im Wiener Arsenal. Verlag Militaria, Wien 2016, ISBN 978-3-902551-69-6, S. 10
  11. Peter Broucek, Kurt Peball: Geschichte der österreichischen Militärhistoriographie, Böhlau, 2000, ISBN 3-412-05700-2, S. 510
  12. Peter Broucek, Erwin A. Schmidl (Hrsg.): Beck-Allmayer, J. C.: Militär, Geschichte und politische Bildung (aus Anlaß des 85. Geburtstags des Autors), Wien, Köln, Weimar: Böhlau 2003, ISBN 3-205-77117-6, Vorwort der Herausgeber, S. 7–13
  13. Zeitgeschichte (nach 1945), Cornelius Lehnguth: D. Rupnow u. a. (Hrsg.): Zeitgeschichte ausstellen in Österreich Rezension auf hu-berlin.de, abgerufen am 25. April 2013.
  14. a b Heeresgeschichtliches Museum / Militärhistorisches Institut (Hrsg.): Das Heeresgeschichtliche Museum im Wiener Arsenal. Verlag Militaria, Wien 2016, ISBN 978-3-902551-69-6, S. 10
  15. auf museumsguetesiegel.at Archiválva 2019. augusztus 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, abgerufen am 24. September 2013.
  16. a b c Die „Requisiten“ eines Schicksalstages auf orf. at, abgerufen am 2. Juli 2014.
  17. Weißbuch 2012. Amtliche Publikation der Republik Österreich/Bundesminister für Landesverteidigung und Sport, Wien 2013, S. 58 f.
  18. Viribus Unitis. Jahresbericht des Heeresgeschichtlichen Museum 2005. Wien 2006, S. 187.
  19. Viribus Unitis. Jahresbericht des Heeresgeschichtlichen Museum 2007. Wien 2008, S. 211.
  20. wien.orf.at: Besucher fliegen auf Heeresgeschichte'. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
  21. Viribus Unitis. Jahresbericht des Heeresgeschichtlichen Museum 2008. Wien 2009, S. 137.
  22. Viribus Unitis. Jahresbericht des Heeresgeschichtlichen Museum 2009. Wien 2010, S. 210.
  23. Wien Kultur Info – WIEN meistbesuchte Sehenswürdigkeiten 2013. wienkultur.info
  24. Besucherrekord im Heeresgeschichts-Museum. krone.at
  25. Heeresgeschichtliches Museum in Wien feiert Besucherrekord auf vienna.at, vom 9. April 2013, abgerufen am 15. April 2013.
  26. „Civil Servant of the Year“ 2012 Würdigung der Verdienste des Direktors des Heeresgeschichtlichen Museum Wien/ Militärhistorisches Institut um das österreichische Bundesheer, APA/OTS Aussendung vom 22. November 2012 auf ots.at, abgerufen am 23. Juni 2014.
  27. 2013: 15 Prozent mehr Besucher im Heeresgeschichtlichen Museum gegenüber Vorjahr auf bmlvs.gv.at, abgerufen am 23. Juni 2014.
  28. Heeresgeschichtliches Museum 2014 mit Besucherrekord Archiválva 2015. április 4-i dátummal a Wayback Machine-ben auf kurier.at, abgerufen am 27. März 2015.
  29. Wilhelm John, Wilhelm Erben: Katalog des k.u.k. Heeresmuseums, Wien 1903, S. 381.
  30. Heeresgeschichtliches Museum (Hrsg.): Das Heeresgeschichtliche Museum in Wien. Wien/Graz 1960, S. 62.
  31. Der Erste Weltkrieg als nüchterne Waffenschau Archiválva 2014. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben auf science.apa.at, abgerufen am 2. Juli 2014.
  32. vgl. dazu auch Elizabeth Clegg: Austria-Hungary´s War: the 1914–18 Centenary in Vienna, in: The Burlington Magazine, CLVI, September 2014, S. 595.
  33. Kampfzone Südbahnhof Archiválva 2012. december 30-i dátummal az Archive.is-en, in: Wiener Zeitung.at, 31. März 2010.
  34. Thomas Ilming: Die „Wunderwaffe“ unter dem Südbahnhof: Borgward B IV c. In: Viribus Unitis, Jahresbericht 2010 des Heeresgeschichtlichen Museums. Wien 2011, ISBN 978-3-902551-19-1, S. 150–156, S. 150 f.
  35. Bunkeranlage Ungerberg Archiválva 2015. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben auf hgm.or.at, abgerufen am 11. September 2014.
  36. Viribus Unitis, Jahresbericht 2013 des Heeresgeschichtlichen Museums. Wien 2014, ISBN 978-3-902551-57-3, S. 70.
  37. auf hgm.or.at Archiválva 2014. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, abgerufen am 13. August 2013.
  38. http://www.hgm.at/ausstellungen/aussenstellendependancen/patrouillenbootstaffel-korneuburg-alte-werft.html
  39. a b c HGM
  40. auf hgm.at Archiválva 2017. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, abgerufen am 8. Februar 2017
  41. 125 Jahre Heeresgeschichtliches Museum Archiválva 2016. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben auf hgm.at, abgerufen am 10. März 2016
  42. auf hgm.or.at Archiválva 2014. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, abgerufen am 4. März 2014.
  43. Dröhnende Motoren – Flugplatzrennen Archiválva 2013. november 12-i dátummal a Wayback Machine-ben auf ogst.at, abgerufen am 13. August 2013.
  44. Heeresgeschichtliches Museum eröffnet Militärluftfahrtausstellung Zeltweg auf bundesheer.at, abgerufen am 13. August 2013.
  45. Gerhard Roth: Die Archive des Schweigens, Band 7: Eine Reise in das Innere von Wien, S. 181–284, „Im Heeresgeschichtlichen Museum“. Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main 1993, ISBN 3-596-11407-1.
  46. Das blieb vom Doppeladler auf archivverlag.de, abgerufen am 5. September 2013.
  47. Aus dem Rahmen: Heeresgeschichtliches Museum Wien Archiválva 2020. július 16-i dátummal a Wayback Machine-ben auf tv.orf.at, abgerufen am 5. September 2013.
  48. Aus dem Rahmen: 100 Jahre Erster Weltkrieg – Der Beginn des großen Krieges Archiválva 2017. május 24-i dátummal a Wayback Machine-ben auf tv.orf.at, abgerufen am 14. März 2015
  49. vgl. kinderwiki.at Archiválva 2014. április 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, abgerufen am 20. März 2012.
  50. Hochzeit im HGM Archiválva 2017. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben auf hgm.at, abgerufen am 27. April 2016

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Heeresgeschichtliches Museum című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • HGM honlap1: Geschichte des Hauses. www.hgm.at. (németül) HGM (2017) (Hozzáférés: 2017. március 19.) arch (angolul) is
  • Johann Christoph Allmayer-Beck: Das Heeresgeschichtliche Museum Wien. Das Museum und seine Repräsentationsräume, Kiesel Verlag, Salzburg 1981, ISBN 3-7023-0113-5
  • Manfried Rauchensteiner – Manfred Litscher (Hg.): Das Heeresgeschichtliche Museum in Wien. Graz, Wien 2000
  • HGM: A múzeum ingyenes tájékoztató anyagai

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Heeresgeschichtliches Museum
A Wikimédia Commons tartalmaz Hadtörténeti Múzeum (Bécs) témájú médiaállományokat.

Német nyelvű szakirodalom a múzeumról és az osztrák, illetve osztrák-magyar hadtörténelemről

[szerkesztés]
  • Johann Christoph Allmayer-Beck: Das Heeresgeschichtliche Museum Wien. Das Museum und seine Repräsentationsräume. Kiesel Verlag, Salzburg 1981, ISBN 3-7023-0113-5.
  • Johann Christoph Allmayer-Beck: Das Heeresgeschichtliche Museum Wien. Saal I – Von den Anfängen des stehenden Heeres bis zum Ende des 17. Jahrhunderts. Kiesel Verlag, Salzburg 1982, ISBN 3-7023-4007-6.
  • Johann Christoph Allmayer-Beck: Das Heeresgeschichtliche Museum Wien. Saal II – Das 18. Jahrhundert bis 1790. Kiesel Verlag, Salzburg 1983, ISBN 3-7023-4012-2.
  • Johann Christoph Allmayer-Beck: Das Heeresgeschichtliche Museum Wien. Saal VI – Die k.(u.)k. Armee von 1867–1914. Wien 1989.
  • BMLVS (Hrsg.): Die dritte Dimension. Militärluftfahrtausstellung Zeltweg, Wien 2013, ISBN 978-3-902551-41-2
  • Christoph Hatschek: „Ein solches Verhalten wäre sehr zu verurteilen…“ Das Schicksal der Sammlungen des Heeresgeschichtlichen Museums im Verlauf und Ende des Zweiten Weltkrieges. In: Viribus Unitis. Jahresbericht 2000 des Heeresgeschichtlichen Museums, Wien 2001, S. 9–40.
  • Christoph Hatschek: „Geschenkt, gekauft, ersteigert – gesichert“. Die Erweiterung der Sammlungen des Heeresgeschichtlichen Museums. In: Viribus Unitis. Jahresbericht 2006 des Heeresgeschichtlichen Museums, Wien 2007, ISBN 978-3-902551-04-7, S. 31–36.
  • Christoph Hatschek, Johann Prikowitsch: „Ohne Funk geht’s nicht…“ Die Fernmeldesammlung des Heeresgeschichtlichen Museums. In: Viribus Unitis. Jahresbericht des Heeresgeschichtlichen Museums 2012, Wien 2013, ISBN 978-3-902551-37-5, S. 73–78.
  • Heeresgeschichtliches Museum / Militärhistorisches Institut (Hrsg.): Das Heeresgeschichtliche Museum im Wiener Arsenal. Verlag Militaria, Wien 2016, ISBN 978-3-902551-69-6
  • Heeresgeschichtliches Museum (Hrsg.): 100 Jahre Heeresgeschichtliches Museum. Bekanntes und Unbekanntes zu seiner Geschichte. Heeresgeschichtliches Museum, Wien 1991. [1]
  • Heeresgeschichtliches Museum (Hrsg.): Das Heeresgeschichtliche Museum in Wien. Wien/Graz 1960.
  • Wilhelm John, Wilhelm Erben: Katalog des k.u.k. Heeresmuseums, Wien 1903.
  • M. Christian Ortner: Die österreichisch-ungarische Artillerie von 1867 bis 1918. Verlag Militaria, Wien 2007, ISBN 978-3-902526-12-0.
  • M. Christian Ortner: Die k.u.k. Armee im Ersten Weltkrieg. Uniformierung und Ausrüstung, Verlag Militaria, Wien 2013, 2 Bände, ISBN 978-3-902526-63-2.
  • M. Christian Ortner: Das Auto von Sarajevo. Der geschichtsträchtigste Oldtimer der Welt, Verlag Edition Winkler-Hermaden, Wien 2014, ISBN 978-3-9503611-4-8.
  • M. Christian Ortner: Sturmtruppen. Österreichisch-ungarische Sturmformationen und Jagdkommandos im Ersten Weltkrieg – Kampfverfahren, Organisation, Uniformierung und Ausrüstung. Verlag Militaria, Wien 2005, ISBN 3-9501642-7-8.
  • M. Christian Ortner, Erich Artlieb: Mit blankem Säbel. Österreichisch-ungarische Blankwaffen von 1848 bis 1918. Verlag Militaria, Wien 2003, ISBN 3-9501642-2-7.
  • M. Christian Ortner, Hermann Hinterstoisser, Erwin A. Schmidl, Winfried Beimrohr, Meinrad Pizzinini: Die k.k. Landwehr-Gebirgstruppen. Geschichte, Uniformierung und Ausrüstung der österreichischen Gebirgstruppen von 1906 bis 1918. Verlag Militaria, Wien 2006, ISBN 3-902526-02-5.
  • M. Christian Ortner, Stefan Rest, Thomas Ilming: Des Kaisers Rock im Ersten Weltkrieg – Uniformierung und Ausrüstung der österreichisch-ungarischen Armee von 1914 bis 1918. Verlag Militaria, Wien 2002, ISBN 3-9501642-0-0.
  • Liselotte Popelka: Heeresgeschichtliches Museum Wien. Verlag Styria, Graz/Köln 1988, ISBN 3-222-11760-8.
  • Liselotte Popelka, Heeresgeschichtliches Museum (Hrsg.): Vom „Hurra“ zum Leichenfeld. Gemälde aus der Kriegsbilderausstellung 1914–1918. Ausstellungskatalog, Wien 1981.
  • Manfried Rauchensteiner, Manfred Litscher: Das Heeresgeschichtliche Museum in Wien. Verlag Styria, Graz/Wien 2000, ISBN 3-222-12834-0.
  • Manfried Rauchensteiner: Phönix aus der Asche. Zerstörung und Wiederaufbau des Heeresgeschichtlichen Museums 1944 bis 1955. Begleitband der Sonderausstellung des Heeresgeschichtlichen Museums 21. Juni bis 20. Oktober 2005, Wien 2005, ISBN 3-85028-411-5.
  • Manfred Rauchensteiner: Das Heeresgeschichtliche Museum in Wien. In: Hans-Martin Hinz (Hrsg.): Der Krieg und seine Museen. Für das Deutsche Historische Museum, Campus, Frankfurt am Main u. a. 1997, ISBN 3-593-35838-7, S. 57 ff.
  • Gerhard Roth: Die Archive des Schweigens, Band 7: Eine Reise in das Innere von Wien, S. 181–284, „Im Heeresgeschichtlichen Museum“. (németül) Frankfurt am Main: Fischer Taschenbuch Verlag. 1993. ISBN 3-596-11407-1  
  • Alice Strobl: Das k. k. Waffenmuseum im Arsenal. Der Bau und seine künstlerische Ausschmückung (= Schriften des Heeresgeschichtlichen Museums in Wien. Bd. 1). Böhlau, Graz/Köln 1961.

  1. Permalink Deutsche Nationalbibliothek.