Sd.Kfz. 2
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2024 januárjából) |
| Sd.Kfz. 2 | |
 | |
| Sd. Kfz. 2 | |
| Típus | könnyű féllánctalpas vontató |
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Harctéri alkalmazás | |
| Gyártó | NSU Motorenwerke |
| Gyártási darabszám | 8345 |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 1 + 2 utas |
| Hosszúság | 3 m |
| Szélesség | 1 m |
| Magasság | 1,2 m |
| Tömeg | 1235 kg |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | - |
| Elsődleges fegyverzet | - |
| Másodlagos fegyverzet | - |
| Műszaki adatok | |
| Motor | 4 hengeres, vízhűtéses benzinmotor |
| Teljesítmény | 36 LE (3400 ford./perc) |
| Sebesség | 70 km/h |
| Hatótávolság | 260 (úton), 190 (terepen) km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sd.Kfz. 2 témájú médiaállományokat. | |
Az Sd.Kfz. 2, vagy más nevén a Kleines Kettenkraftrad HK 101, rövidítve Kettenkrad (magyarul lánctalpas motorkerékpár), a Harmadik Birodalom által a második világháborúban használt jármű, pályafutását az ejtőernyős alakulatok könnyű tüzérségi vontatójaként kezdte. A járművet a Ju 52 repülőgépes szállításra tervezték, ejtőernyős célbejuttatása azonban nem volt lehetséges. A jármű előnye, hogy ez volt az egyetlen tüzérségi vontató, amely elég kicsi volt ahhoz, hogy elférjen a Junkers Ju 52 belsejében.
Története
[szerkesztés]Tervezését és gyártását a neckarsulm-i NSU Motorenwerke AG végezte. Az első tervezet 1939 júniusában készült el, első bevetésére az 1941-es Szovjetunió elleni hadjárat során került sor. A háború későbbi szakaszában a stettini Stoewer cég is gyártotta a típust licenc alapján.
A Kettenkradok többségét a keleti fronton használták, ahol kommunikációs kábeleket fektettek, terheket vontattak és katonákat szállítottak az orosz sáron keresztül. A háború későbbi részében reptereken is alkalmazták a Kettenkradokat repülőgépek vontatására, leggyakrabban Me 262 sugárhajtású vadászgépeket vontattak. Üzemanyagtakarékosságból a gépeket a kifutópályára vontatták ahelyett, hogy önerőből gurultak volna oda.
A járművet az észak-afrikai hadszíntéren és a nyugati fronton is alkalmazták.
A Kettenkradhoz kifejlesztettek egy speciális utánfutót is (Sd.Anh. 1), amellyel szállítási kapacitását növelték.
Mindössze két jelentősebb altípusát gyártottá a járműnek, a gyártást pedig 1944-ben abbahagyták, ameddig 8345 darabot gyártottak belőle. A háború után az NSU folytatta a gyártást egészen 1949-ig, de ezeket a járműveket már csak mezőgazdasági és erdészeti használatra szánták. A háború után nagyjából további 550 darab Kettenkrad készült.
Technika
[szerkesztés]A Kettenkrad messze meghaladta az oldalkocsis motorok és az összes kerekes jármű terepjáró képességét és kiválóan alkalmas volt kisebb lövegek vontatására. A Kettenkrad kormányzását a kormányrúddal végezték: kisebb forduláshoz (kb. 8 °-ig) elég volt a kormányrúddal elfordítani az első kereket, nagyobb forduláshoz azonban a lánctalpakat is fékezni kellett. A váz önhordó acéllemezből sajtolt idomokból készült, amelyre a hajtásláncot és futóművet rögzítették ez kisebb tömeget és jobb torziós (csavarodási) merevséget eredményezett. Nyitott felső rész elejére egy motorkerékpár-szerű villát szereltek első kerékkel. A villák megfeleltek az akkori motorkerékpárok szokásos kialakításának. A korai változatokat mechanikusan tompították, 1944 közepétől egy megerősített villát használtak hidraulikus lengéscsillapítóval. A váz mindkét oldalán oldalanként lánctalpakat helyeztek elülső hajtókerékkel, négy köztes kerékkel és hátul egy vezetőkerékkel. A kerekek függesztett karokkal és torziós rudakkal vannak felfüggesztve. Lánctalpas jármű lévén a Kettenkrad 24°-os emelkedőn képes volt felmászni laza homokon, szilárd talajon vagy meredekebb lejtőn is, ha a vezetőnek volt elég bátorsága hozzá. A motort a jármű közepére helyezték előtte a sebességváltó, mögötte a hűtő kapott helyett a hátsó ülés alatt. A vezető a motor előtt ült egy motorkerékpár-nyeregben mögötte menetiránnyal ellentétesen két másik ember számára volt kialakítva ülőhely. Ez taktikai hátrányt jelentett a katonai használat során, mivel az utasok nem tudtak előrenézni. A féllánctalpas vontatokhoz hasonlóan a láncszemeken gumi párnák voltak, a láncszemek tűcsapágyakkal voltak egymáshoz rögzítve. A meghajtásról az Opel Olympia autóból származott amely az 1235 kg-os járművet 70 km/h végsebességre gyorsította. A maximális vontatható teher 450 kg lehetett, 325 kilónyi terhet tudott szállítani amit még ki lehetett egészíteni egy Sonderanhänger 1 (Sd.Anh.1) utánfutóval ami további 350 kilónyi teherbíró kapacitást jelentett.
Változatok
[szerkesztés]A szokásos Kis Kettenkrad Sd.Kfz.2 mellett a prototípusokon és a tervezett változatokon kívül két változat is épült. Mindkét verziót kifejezetten a helyszíni telefonkábelek beépítésére tervezték, és elsősorban a keleti fronton használták őket.
- Sd.Kfz. 2/1: Kis lánctalpas motorkerékpár távoli terepi kábelekhez
- Sd.Kfz. 2/2: Kis lánctalpas motorkerékpár nehéz terepi kábelekhez
A sofőr mögött a járműveket egy nagy kerettel felszereltek a motorháztető fölött, hogy a megfelelő kábeltípushoz kábeleket dobjanak. A Feldfernkabel (FFkb) árnyékolt négyvezetékes kábel a távoli kommunikációhoz. A nehéz terepi kábel (Fkb) egy árnyékolás nélküli kétmagos kábel (sodrott pár) rövidebb kommunikációhoz.
A terepi távoli kábel kábeldobjai jelentősen nagyobb és nehezebbek (kb. 45kg), mint a nehéz terepi kábelek kábeldobjai (kb. 14kg).
Kettenkraftrad HK 102
[szerkesztés]
A jól ismert HK 101 kis lánctalpas vontatóval egyidőben az NSU kifejlesztette a típus nagyobb testvérét a HK 102-es vontatót. Úgy tervezték, hogy hat embert (vezetővel együtt) szállíthasson, szükség esetén az első sárvédőn utazva akár nyolc embert is. Annak érdekében, hogy elbírja a nagyobb súlyt a HK 101-hez képest 30 cm-rel meghosszabbították a lánctalpát (három külső és két belső kerék mindkét oldalon, a HK 101 egy külső és két belső kereke helyett). A további ülések elhelyezése miatt 15 cm-rel szélesebb felső karosszériát kapott. A váz alsó része gyakorlatilag megegyezett a kisebb HK 101-ével. A motor és a sebességváltó között volt egy rövid kardántengely, ez megteremtette a lábterét a vezető oldalán ülő utasok számára. A meghajtásról Ford L8, 2,2 literes 65 Lóerős motorját szerelték bele. Körülbelül 30 prototípus épült. Nem volt sorozatgyártásban.
Galéria
[szerkesztés]-
Sd.Kfz. 2 egy pótkocsival az olasz csatatéren 1943-ban. -
Sd.Kfz. 2 a német 1. gyaloghadosztály divízió katonái telefonvonal telepítése közben 1944 februárjában a Keleti front (második világháború) Keleti fronton. -
Kettenkrad Sd.Anh.1 utánfutóval a Szovjetunióban 1943. -
Egy Kettenkrad 1943-44 telén a Szovjetunióban.
Érdekesség
[szerkesztés]- A „ Ryan közlegény megmentése ” című filmben az elfogott Sd.Kfz. 2-et a híd védelmére használták, mint egy könnyű felderítő járművet.
- A " Csillag " filmben egy szovjet felderítő csoport egy német járőrrel találkozik az Sd.Kfz. 2-en, és a lövedék eredményeként elveszíti a rádiót
- A manga és a „ Shoujo Shuumatsu Ryokou ” néven szereplő anime főszereplői egy módosított Sd.Kfz. 2-en utaznak.
- A sztálingrádi játékfilm egyik részében a német kapitány ( Thomas Kretschmann ) Sd.Kfz. 2-et hajt .
- A „ Battlefield 1942 ”, „ Battlefield V ”, „ Heroes & Generals ” számítógépes játékokban .
Lásd még
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Abel, Friedhelm: Sd.Kfz.2 típusú HK 101 kicsi lánctalpas motorkerékpár , 88. kötet a Waffen-Arsenal sorozatból, Podzun-Pallas-Verlag GmbH, 1984.
- OKH : Szolgáltatási specifikáció D 624/1: Kis lánctalpas motorkerékpár (Sd.Kfz. 2), eszközleírás és 1942. október 28-i keltezési útmutató .
- Pawlas, Karl R .: NSU Kettenkrad , W126 különszám a Waffen-Revue sorozatból, kiadó: Karl R. Pawlas Kiadó, Nürnberg. Kb. 1974.
- Pawlas, Karl R .: Waffen-Revue , 104-110 számú kiadás. Hét részből álló cikksor "Az NSU Kettenkrad és annak változatai", Journal-Verlag Schwend GmbH, Schwäbisch Hall, 1997–1998.
- Spielberger, Walter J .: A német hadsereg féllánctalpas járművei 1909-1945 . 6. kiadás, Motorbuch Verlag, Stuttgart 2003, ISBN 3-87943-403-4.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a SdKfz 2 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
