Gottfried Heinrich zu Pappenheim

Gottfried Heinrich zu Pappenheim
Született	1594. május 29. Treuchtlingen
Meghalt	1632. november 17. (38 évesen) Lipcse
Sírhely	Prágai Strahov kolostor
Állampolgársága	német
Rendfokozata	tábornok
Csatái	harmincéves háború fehérhegyi csata lützeni csata
Kitüntetései	Aranygyapjas rend lovagja
Halál oka	bevetésben esett el
Házastársa	Anna Elizabeth von Oettingen-Oettingen
Gyermekei	Wolfgang Adam Pappenheim
Szülei	Veit zu Pappenheim
Iskolái	Tübingeni Egyetem Altdorfi Egyetem ingolstadti egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Gottfried Heinrich zu Pappenheim témájú médiaállományokat.

Gottfried Heinrich zu Pappenheim, gróf, (Treuchtlingen, 1594. május 29. – Lipcse, 1632. november 17.) német katonatiszt, császári tábornok, a harmincéves háború jelentős hadvezére.

Életpályája

Családja a Pappenheim nemzetség treuchtlingeni ágához tartozik. Tanulmányainak Tübingenben végezte, ezután beutazta Franciaországot, Angliát, Spanyolországot és Itáliát. 1614-ben visszatért Németországba, ahol katolikus hitre tért, és Mátyás császár birodalmi udvari tanácsossá nevezte ki. Ezt követően III. Zsigmond lengyel király hadseregében szolgált, elkísérte az Ál-Dmitrijt Oroszországba; ezután pedig I. Miksa bajor választófejedelemnek, a Katolikus Liga fővezérének szolgálatába állt. 1620-ban a Fehérhegy mellett vívott csatában Schlick gróf gyalogezredét megtámadta, és fontos szerepet játszott a győzelemben; ő maga 20 sebbel leesett lováról, és csak másnap akadt rá egy vallon katona.

Az 1623. évi regensburgi birodalmi gyűlésen maga a császár avatta őt lovaggá és egy vértesezred parancsnokává tette. 1626-ban négy véres ütközetben (Efferding, Gmunden, Vöcklabruck és Wolfseck, november 15. és 30. között) a bajor uralom és a katolikus ellenreformáció miatt elkeseredett parasztokat győzte le Felső-Ausztriában. Ezután az alsószász-dán háborúban vett részt. Wallenstein első lemondása, majd Tilly császári generalissimussá történt kinevezése után Pappenheimet lovassági tábornokká nevezték ki.

1631. május 20-án (Julián-naptár szerint május 10-én) katonái fontos szerepet játszottak Magdeburg csellel való bevételében és kifosztásában. Az 1632-es lützeni csatában a már-már győzedelmeskedő svédeket visszaszorította, de két golyótól súlyosan megsebesült. Lipcsébe szállították, ahol másnap meghalt.

Emlékezete

Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban. Egy mellszobra a Heldenberg emlékhelyen a hősök sétányán látható.

A General Poppenheimer című dal

Bár a dal eredetét pontosan nem ismerjük, őt idézi fel a General Poppenheimer (németül: Der Pappenheim) című diáknóta. A nóta magyar változatában az eredeti német verziótól eltérően már csak a cím utal Pappenheim-re. Németül a dal számos változata él, magyar szövege egy változatban terjedt el. A dalt hagyományőrző diákrendezvényeken rendszeresen éneklik, refrénje éneklésekor korsójukkal bal- és jobboldali szomszédjaikat köszöntik az éneklők.

Magyar szövege:

Mi lenne, hogyha együtt innánk most,

Vagy egy fél kupával még?

Aztán mért ne innánk fél kupával pajtások,

Aztán mért ne innánk két kupával mondjátok?

Rajta, hát igyunk vígan!

||: Cimbora rád köszöntöm fél kupámat,

Cimbora kívánom, hogy élj soká! :||

A sör és a bor, Bacchusnak is ízlett mindenkor,

A bor és a sör minden cseppje nékünk is gyönyör.

||: Cimbora rád köszöntöm fél kupámat,

Cimbora kívánom, hogy élj soká! :||

Német szövege:

Wir trinken einen Halben um die Wett',

einen Halben um die Wett'.

||: Warum sollen wir nicht trinken einen Halben um die Wett' :||,

einen Halben um die Wett'.

||: General Pappenheimer, der soll leben,

General Pappenheimer lebe hoch! :||

Beim Bier und beim Wein,

lust’ge Pappenheimer woll’n wir sein.

Beim Wein und beim Bier,

lust’ge Pappenheimer, das sind wir!

||: General Pappenheimer, der soll leben,

General Pappenheimer lebe hoch! :||

A dal magyar változata elhangzik a Leányvári boszorkány és a Krampampuli című filmekben is.

Források

• Bokor József (szerk.). Pappenheim, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X