Fehérhegyi csata

	Fehérhegyi csata
	Peter Snayers (1592-1666) festménye a fehérhegyi csatáról (1620)
Konfliktus	harmincéves háború
Időpont	1620. november 8.
Helyszín	Prága mellett
Eredmény	A császári haderő győzelmet aratott a csehek felett.
	Szemben álló felek
Csehország; protestánsok: cseh, sziléziai és morva csapatok német zsoldosokkal kiegészítve + 800 magyar	Katolikus Liga; Német-római Birodalom; katolikus erők: német birodalmi katolikus kontingensek, spanyol csapatok + német zsoldosok + németalföldi és lengyel zsoldosok
	Parancsnokok
Anhalti Keresztély, Heinrich Matthias von Thurn	Bouquoy, Tilly és Bajor Miksa
	Szemben álló erők
30.000 fő	27.000 fő
	Veszteségek
4000 halott vagy sebesült	700 halott vagy sebesült
	Térkép
	Fehérhegyi csata Pozíció Prága térképén
	é. sz. 50° 04′ 42″, k. h. 14° 19′ 10″50.078333°N 14.319444°EKoordináták: é. sz. 50° 04′ 42″, k. h. 14° 19′ 10″50.078333°N 14.319444°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérhegyi csata témájú médiaállományokat.

A fehérhegyi csata a harmincéves háború első jelentős ütközete volt, és a Prága melletti Fehér-hegyen (Bílá Hora) zajlott. A hegy ma már Prága része. Az 1620. november 8-án vívott csata a cseh trón hovatartozását döntötte el.

Előzmények

II. Rudolfot a német-római császári trónon az ügyes diplomata Mátyás követte: de mivel ő is gyermektelen volt, 1617-ben unokatestvérét, Ferdinándot jelölte ki utódjául. Ő jezsuita-növendék és a korábbiaknál erélyesebb „eretneküldöző” volt. A cseh nemesség – amelynek köreiben a protestantizmus erősen terjedt, és amelyet a Habsburg-politika fokozatosan kiszorított a hatalomból – semmi jót nem várt. Így a cseh rendi gyűlés tagjai döntő lépésre szánták el magukat: nagygyűlést hívtak össze Prágába. A cseh protestáns rendek Heinrich Matthias von Thurn gróf vezetésével behatoltak a királyi várlakba (Hradzsin), és a helytartókat titkárukkal együtt – „az igazságszolgáltatás nemzeti módja szerint” – kidobták az ablakon. Ettől az eseménytől (1618. május 23.), az úgynevezett prágai defenesztrációtól szokták a 30 éves háború kezdetét számítani.

A cseh nemesek 30 tagú igazgatóságot választottak, amely megkezdte az ellenállás szervezését. Szövetségre hívták föl a magyar, morva és osztrák rendeket, összeköttetésbe léptek az Protestáns Unióval, s az ország elfoglalása után Ausztriába törtek be.^[1]

Miután II. Mátyás német-római császár meghalt, a csehek a pfalzi választófejedelmet, V. Frigyest koronázták cseh királlyá, II. Ferdinánd császár helyett. Amikor Bécset ostromolta, a választófejedelemnek csak Bethlen Gábor sietett a segítségére. Frigyesnek alig akadtak támogatói, mivel a Protestáns Unió a csehek belügyének tekintette a történéseket.

A csata

A csatában a protestánsok erői cseh, sziléziai és morva csapatokból, valamint nagyszámú német zsoldosból állt. A katolikus erőket a német birodalmi katolikus kontingensek, spanyol csapatok, szintén nagy számmal különböző német zsoldosok (akik között szintúgy álltak protestánsok), azonkívül németalföldi és lengyel zsoldosok is alkották. A cseheket, akiknek sorai közt 800 magyar is harcolt, Anhalti Keresztély, a császáriakat Charles-Bonaventure de Longueval, Bouquoy grófja; a liga csapatait Tilly és Bajor Miksa vezették.

A katolikus liga hadvezére, Tilly legyőzte a cseh protestáns rendek és a „téli király”, Pfalzi Frigyes hadseregét. Maga Frigyes elkésett a csatából, amely számára teljes vereséggel zárult. Bethlen Gábor is nagyszámú erdélyi könnyűlovassággal próbált részt venni a csatában, de szintén elkésett.

Az alig egyórás csatát a csehek elvesztették s ezzel 300 évre elveszett a cseh szabadság is.

Következmények

A cseh rendek veresége nyomán a győzelmes Habsburgok a cseh területeket átszervezték és örökös tartománnyá nyilvánították. V. Frigyes kénytelen volt elmenekülni. A Habsburgok által elindított erőszakos rekatolizáció elől a protestánsoknak el kellett hagyniuk az országot.

Ferdinánd hideg és kiszámított kegyetlenséggel számolta fel a cseh rendek jogait. A felkelés 24 vezetőjét kivégeztette. A cseh nyelv helyébe a németet tette hivatalos nyelvvé, az állam igazgatása a német feudális urak kezébe került.^[2]

Jegyzetek

↑ Dr. Molnár József: Középkor (1492-1640) Tankönyvkiadó, Budapest (1980) - 165. oldal
↑ Dr. Molnár József: Középkor (1492-1640) Tankönyvkiadó, Budapest (1980) - 166. oldal

Források

Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme - Folytatólagos hadműveletek a cseh hadszíntéren a hadjárat végéig - MEK
Magyar katolikus lexikon
Netlexikon^{[halott link]}
História 2004/08
Csikány Tamás: A harmincéves háború (Korona kiadó, 2005)

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Németország-portál
Csehország-portál

[1] Dr. Molnár József: Középkor (1492-1640) Tankönyvkiadó, Budapest (1980) - 165. oldal

[2] Dr. Molnár József: Középkor (1492-1640) Tankönyvkiadó, Budapest (1980) - 166. oldal

[1]

[2]

Sablon:Harmincéves háború m v sz Harmincéves háború (1618–1648)
Cseh rendi felkelés (1618–1620)	Prágai defenesztráció (1618) Pilsen(wd) (1618) Lomnitz(wd) (1618) Sablat(wd) (1619) Wisternitz(wd) (1619) ulmi szerződés(wd) (1620) Fehér-hegy (1620) Neu Titschein(wd) (1621)
Pfalzi hadjárat (1620–1623)	Bad Kreuznach(wd) (1620) Oppenheim(wd) (1620) Bacharach(wd) (1620) Mingolsheim(wd) (1622) Wimpfen(wd) (1622) Höchst(wd) (1622) Heidelberg(wd) (1622) Mannheim(wd) (1622) Frankenthal(wd) (1621–23) Fleurus(wd) (1622) Stadtlohn(wd) (1623)
Erdélyi Fejedelemség hadjáratai (1619–26)	Homonna (1619) nikolsburgi béke (1620) Érsekújvár Nagyszombat(wd) (1621) Hodonín (1623–24) bécsi béke (1624) pozsonyi béke (1626)(wd)
Dán–holland szakasz (1623–1629)	compiègne-i béke(wd) (1624) Breda(wd) (1624–25) hágai szerződés(wd) (1625) Genova(wd) (1625) Dessau(wd) (1626) Lutter am Barenberge(wd) (1626) franzburgi kapituláció(wd) (1627) Stralsund(wd) (1628) Wolgast(wd) (1628) lübecki béke(wd) (1629) restitúciós ediktum(wd) (1629)
Svéd szakasz (1630–1635)	stettini szerződés(wd) (1630) bärwaldei szerződés(wd) (1631) fontainebleau-i szerződés(wd) (1631) Frankfurt (Oder)(wd) (1631) Magdeburg (1630–1631) Werben(wd) (1631) Breitenfeld (1631) Bamberg Rain am Lech(wd) (1632) Wiesloch(wd) (1632) Nürnberg (1632) Alte Veste(wd) (1632) Fürth(wd) (1632) Lützen (1632) Bamberg (1633) Regensburg(wd) (1632–1634) Hessisch-Oldendorf(wd) (1633) Pfaffenhofen (1633) Steinau (1633) Konstanz (1633) Breisach (1633) Rheinfelden(wd) (1633) Liegnitz(wd) (1634) Nördlingen (1634) Willstätt(wd) (1634) prágai béke(wd) (1635)
Svéd–francia szakasz (1635–1648)	Les Avins(wd) (1635) Avesnes (1635) Leuven(wd) (1635) Ray-sur-Saône (1635) Dömitz(wd) (1635) Haselünne(wd) (1636) Raon (1636) Tornavento(wd) (1636) Somme(wd) (1636) Wittstock(wd) (1636) Hanau (1635–1636) Breda(wd) (1637) Rheinfelden(wd) (1638) Fuenterrabía(wd) (1638) Vlotho(wd) (1638) Breisach(wd) (1638) Wittenweiher(wd) (1638) Thann (1638) Saint-Omer(wd) (1638) Freiberg (1639) Mělník Chemnitz(wd) (1639) Thionville(wd) (1639) Salses(wd) (1639–1640) Cambrils(wd) (1640) Montjuïc(wd) (1641) Preßnitz(wd) (1641) Plauen La Marfée(wd) (1641) Dorsten(wd) (1641) Wolfenbütteli(wd) (1641) Honnecourt(wd) (1642) Kempen(wd) (1642) Schweidnitz (1642) Breitenfeld(wd) (1642) Freiberg (1642) Rocroi (1643) Tuttlingen(wd) (1643) Kolding(wd) (1644) Lister Tief (Listerdyb)(wd) (1644) Kolberger Heide(wd) (1644) Freiburg im Breisgau(wd) (1644) Fehmarn(wd) (1644) Jüterbog(wd) (1644) Bysjön(wd) (1644) Jankau(wd) (1645) Brünn (1645) Herbsthausen (Mergentheim)(wd) (1645) Alerheim (Nördlingen)(wd) (1645) Hulst(wd) (1645) Triebl (Třebel)(wd) (1647) Zusmarshausen(wd) (1648) Lens(wd)(wd) (1648) Wevelinghoven(wd) (1648) Dachau(wd) (1648) Prága(wd) (1648)
Lezáró egyezmények	linzi béke (1645) osnabrücki béke (1648) münsteri béke (1648) vesztfáliai béke (1648)
Párhuzamos háborúk	németalföldi szabadságharc („nyolcvanéves háború”, 1568–1648) francia–spanyol háború (1635–1659) katalóniai felkelés(wd) (1640–1659) Torstenson-háború(wd) (1643–1645)
A harmincéves háború nagyobb csatái