Jean Béraud
| Jean Béraud | |
 | |
| Jean Béraud (1901) | |
| Született | 1849. január 12.[1] Szentpétervár, Oroszország |
| Elhunyt | 1935. október 4.(86 évesen) Párizs, Franciaország |
| Állampolgársága | francia[2] |
| Nemzetisége |  francia |
| Foglalkozása | festőművész |
| Tisztsége | elnökhelyettes (Société nationale des beaux-arts) |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | a francia Becsületrend tisztje (1894. április 3.)[3] |
| Sírhelye | Montmartre-i temető |
 | |
| Jean Béraud aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Béraud témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jean Béraud (Szentpétervár, 1849. január 12.[1] – Párizs, 1935. október 4.) francia festő, a francia akadémikus festészet neves alakja.
Élete
[szerkesztés]Apja, Jean Béraud, szobrász volt, fia születésének idején éppen a szentpétervári Szent Izsák székesegyházon dolgozott. Anyja, Geneviève Eugénie Jacquin; férje halálát követően a családjával Párizsba költözött.
A Condorcet Gimnázium elvégzése után, Párizs 1870-es német megszállásáig, jogásznak készült; ezt követően azonban Léon Bonnat festőművész növendéke lett. Első kiállítása 1872-ben volt, sikert azonban csak 1876-ban ért el, Hazatérés a temetésről című festményével. Az 1889-es párizsi világkiállításon együtt állított ki a Francia Akvarellisták Szövetségével.
Számos illusztrációt készített. Gyakran választott bibliai témát, saját korszakába átültetve. Az olyan festményei, mint például Mária Magdolna a farizeusok házában, kiállításukat követően éles vitákat provokáltak. A 19. század végén párizsi életképeket kezdett festeni. Közel 200 képen örökítette meg a párizsi utcákat, a polgárok és kisiparosok mozgalmas életét, a bisztrók és kávézók hangulatát. A zsánerfestőt kortársai "giccses" gúnynévvel illették, és – bár odatartozott – nem sorolták az impresszionisták közé. Leghíresebb festménysorozatának címe: La Belle Époque (A szép korszak). Franciaországban ezt a 19. és 20. század fordulójára értik – megfelel a nálunk boldog békeidőkként emlegetett időszaknak.
1887-ben a Becsületrend lovagja, majd 1894-ben tisztje lett.
Egyike volt Marcel Proust segédeinek, amikor ő Meudon-ban Jean Lorrain íróval párbajozott.
Sohasem nősült meg, gyermekei nem voltak. Anyja mellé temették el a Montparnasse-i temetőben.
Képgaléria
[szerkesztés]-
A körúton átkelő fiatal hölgy -
A polgár kiruccanása -
Boulevard Saint-Denis -
Boulevard des Capucines -
A Pont des Arts erős szélben -
A bisztróban -
A zálogház -
Vétkezés után
Bibliográfia
[szerkesztés]- Patrick Offenstadt, The Belle Epoque: A Dream of Times Gone by Jean Béraud, Taschen – Wildenstein Institute, Paris, 1999.
Megjegyzés
[szerkesztés]- ↑ a b A Julián naptár szerint 1848. december 31-én, ami miatt a születési évszám körül bizonytalanság van. Sok forrásban ez utóbbi dátum szerepel, sőt előfordul az 1849. december 31. is.
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 13.)
- ↑ [LH//185/3 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
További információk
[szerkesztés]- Tate Collection | Jean Béraud (angolul)
- Jean Béraud (angolul)
- Jean Béraud-képek (franciául)
- Jean Béraud-festmények (angolul)
- Artcyclopedia
