Nagysallói csata

	Nagysallói csata
	Az 1848–49-es magyar szabadságharc egyik csatája
Dátum	1849. április 19.
Helyszín	Nagysalló, Felvidék, Magyar Királyság
Eredmény	Magyar győzelem
	Harcoló felek
Magyar Királyság	Habsburg Birodalom
	Parancsnokok
Damjanich János vezérőrnagy; Klapka György vezérőrnagy; Gáspár András vezérőrnagy	Ludwig von Wohlgemuth altábornagy; Felix Jablonowski altábornagy; Anton Csorich altábornagy
	Haderő
23 784 fő	20 601 fő
	Veszteségek
606 fő	1538 fő

Nagysallói csata az 1848–49-es szabadságharc egyik fontos csatája volt 1849. április 19-én.

Előzmények

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Felix Jablonowski altábornagy, miután 1849. április 12-én hadosztályát Kéméndnél újrarendezte, mely alkalommal az egyik dandárt Strasdil, a másikat Dreyhann ezredes parancsnoksága alá helyezte, április 13-ika és 14-ike folyamán a Garam völgyén fölfelé Kálnára, a magas vízállás és áradás folytán a magyarok e legvalószinűbb átkelő pontjára nyomult előre, miközben a zselizi átjáró szemmeltartására 1 lovas századot hagyott vissza. Kálnánál a hadosztály a Vácnál szenvedett veszteségek pótlása gyanánt a Teuchert dandártól 2 Mazzuchelli zászlóaljat, 1 császárvértes századot és 10 löveget kapott. Jablonowsky még alig helyezkedett el Kálnánál, midőn őt Jellacsics fenti elhatározása értelmében újból Kéméndre, onnan pedig Esztergomba rendelte vissza. Ez ellen Jablonowsky a kálnai átjáró fontosságára való tekintettel két ízben is felszólalt, de miután Jellasics hajthatatlan maradt, a hadosztály, a Bényén hagyott Nassau-zászlóalj és a hadosztály összes lovasságán kívül 17-én újból Kéménden volt, ahova időközben a Herzinger, Theissing és Teuchert dandárok is beérkeztek, míg a Veigl-dandár Esztergomot szállotta meg. 1848. április 16-án egyszersmind beérkezett Kéméndre Ludwig von Wohlgemuth altábornagy is, aki hivatva volt a Garam mentén IV. számú hadtestté összpontosuló haderők felett a parancsnokságot átvenni.

Az újonnan alakított hadtest állománya: a Jablonowsky-hadosztály (7 zászlóalj, 7 és fél lovas század és 27 löveg – mintegy 7 ezer fő), illetve a Herzinger, Teuchert és Theissing dandárok (összesen 9 zászlóalj, 6 lovas század és 18 löveg – mintegy 10 ezer fő). A Veigl-dandárnak eredetileg 3 és fél zászlóaljból, 4 lovas századból és 3 ütegből kellett volna alakulnia, a valóságban azonban csak 11 gyalog- 1 lovas századból és 2 ütegből alakították – mintegy 1800 főből. Ezek szerint a hadtest 18 zászlóaljból, 14 és fél lovas századból és 57 lövegből, 16 ezer fős gyalogságból és 2200 lovasból állott.

A magyar fősereg I. (Klapka György tábornok), III. (Damjanich János tábornok) és VII. hadteste (Gáspár András tábornok) 1849. április 15-17. között érte el a Garamot, majd hozzákezdett a partváltás előkészületeihez. Az I. hadtest Nagykálna, a III. Óbars, míg a VII. hadtest műszaki alakulatai Zsemlér mellett fogtak hídverési munkába. Az I. és a III. hadtest 1849. április 18-án átkelt a Garamon, míg a VII. hadtest csak másnap kezdte meg a folyamátkelést.

Április 19-én a Dessewffy hadosztály, mint a hadsereg jobb szárnyoszlopát Alsópélen át Nagysallóra irányították, ahol a Jászfalu felé előrenyomuló sereg zöméhez, az I. hadtest fennmaradó részéhez és a III. hadtesthez kellett csatlakoznia. A VII. hadtest két hadosztályának, mint a sereg balszárnyoszlopának, Zselízt kellett elérnie. Ezen kívül egy huszár különítmény Verebélyen át Nyitra felé portyázott.

A csata

„Fiúk! Ma van a fiatal osztrák császár nevenapja, jól lőjjetek ám a tiszteletére!”

– Táborkari tisztek (Karsa Ferenc nyomán)

A tavaszi hadjárat komáromi szakaszában, 1849. április 19-én Nagysalló mellett a magyar honvédek Klapka György tábornok vezetésével fényes győzelmet arattak az osztrák sereg felett. Görgei tábornok Léván maradt.^[1]

Az elővéd huszárjai jelentették Klapkának, hogy az ellenség megszállta Nagysallót. Erről a tábornok személyesen is meggyőződött, s látta ahogy az osztrák sereg csatarendbe fejlődött. Damjanichot a balra való felfejlődésre utasította, majd kezdetét vette a csata. Az osztrák sereg rendezett visszavonulását a VII. hadtest egyik lovasdandárjának Garam felőli oldalba támadása törte meg, így az fejvesztett menekülésbe csapott át. Magyar részről a tüzérség mellett a szegedi 3. (fehértollas), a kassai 9. (vörössipkás), a lévai 17., a debreceni 28. és a zalai 47. honvédzászlóaljak, a 19/III., a 39/III. és a 60/III. sorgyalog zászlóaljak, valamint a lengyel légió katonái tüntették ki magukat.

Báró Ludwig von Wohlgemuth altábornagy császári tartalék hadteste Érsekújvár irányában hátrált, így a honvédek számára megnyílt az út a komáromi erőd felé. A csatában részt vett Guyon Richárd is, akinek hadosztályát Görgei Artúr oszlatta fel, majd Kossuth Lajos nevezte ki Komárom várának parancsnokává. E tisztségét már másnap átvette.^[2]

A császáriak részéről a csata súlya szinte teljesen a Jablonowski-hadosztályra nehezedett, mivel a többi négy dandárt, vagyis a hadtest kétharmadát a csatához nem egyesítették. Utóbbiak közül az egyik dandár, parancsnokának közbelépésével avatkozott be. A Jablonowsky-hadosztály az óriási túlerőnek szívósan ellenállt. A magyar csapatok közül különösen a 3., 9., 28. és 47. honvéd, továbbá a 19., 39. és 60. sorezred 3. zászlóaljai tüntették ki magukat. A csata helyes tervezése Klapka György érdeme.

Ludwig von Welden táborszernagy a császáriak veszteségét, a hadifogságba eső elmaradt katonákkal együtt, mindössze 800–900 emberre tette, ellenben a magyar források azt, mindenesetre kissé túlozva 2 ezerre becsülték. A magyar csapatok vesztesége Klapka György szerint 600, Gelich Richárd szerint 700 fő volt.

Emlékezete

Léva
Léva
Léva
Nagysalló
Nagysalló
Barsendréd temető
Medve Imre festménye a csatáról (1851)
Than Mór festménye

1871-ben a lévai temetőben állítottak emlékművet a csatából megsebesült és Léván elhunyt honvédek emlékére
1876-ban Bars vármegye közönsége gránit-obeliszket állított Nagysallón, mely régóta a környék magyarságának fő emlékező helye^[3]
1939-ben a barsendrédi temetőben állítottak emlékművet
1999-ben a református templomnál állítottak emléket

Neves személyek

Ebben a csatában esett el Hamar Ernő (1828-1849) teológushallgató, főhadnagy.
Itt sebesült meg Patay Károly református tábori lelkész.
Itt sebesült meg Pálma Constantin (Pálmay Szilárd) honvédtiszt, 1869-től honvéd-főhadnagy.
Itt sebesült meg Sarlay János tanár, honvéd, tüzér, állami főreáliskolai tanár. Petőfi Sándor barátja.
A csatában részt vettek többek között:
- Asbóth Sándor (1810-1868) mérnök, alezredes, később amerikai dandártábornok és nagykövet
- Erdősi Imre (1814–1890) piarista szerzetes, tanár, honvéd tábori lelkész, a „branyiszkói hős”
- Fiala János vasúti mérnök, a magyar szabadságharc és az amerikai polgárháború katonája
- Görgei Artúr (1818-1916) honvédtábornok, hadügyminiszter
- Horváth János honvédezredes
- Illésy Sándor (1830–1886) nagykun-kerületi kapitány és Kisújszállás polgármestere
- Karsa Ferenc (1827–1915) hadnagy, Görgey parancsőrtisztje, emlékíró
- Knezić Károly honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú
- Kondor Gusztáv csillagász, geodéta, matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
- Mokry Endre (1827–1889) főmérnök és miniszteri osztálytanácsos
- Nagysándor József (1803-1849) honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú
- Pap Lajos (1826–1882) ezredes, országgyűlési képviselő
- Szende Béla (1823-1882) magyar politikus, honvédelmi miniszter
- Szikszai Lajos (1825–1897) Szilágy vármegye alispánja, az Országgyűlés tagja, királyi tanácsos és műgyűjtő
- Villási Pál (1820–1888) jogász, tanár, kertészeti szakíró

Jegyzetek

↑ Görföl Jenő 2023: A nyargonc - Takács Gyula volt negyvennyolcas honvéd naplója. Jóka, 38
↑ Szénássy Zoltán 1998: Beöthy Gáspár naplója 1849-ről. Új Forrás 30/6, 141.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye. Nagysalló.

Források

További információk

Kicsindi Enikő: A nagysallói csata
A Jó Pásztor – The Good Shepherd 26/18, 2 (1948. április 30.)
Besey László 1995: Emlékeimből - Egy szemtanú elbeszélése a nagysallói csatáról (1849. április 19.). Esztergom és Vidéke 10/18
ma7.sk

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[1] Görföl Jenő 2023: A nyargonc - Takács Gyula volt negyvennyolcas honvéd naplója. Jóka, 38

[2] Szénássy Zoltán 1998: Beöthy Gáspár naplója 1849-ről. Új Forrás 30/6, 141.

[3] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye. Nagysalló.

[1]

[2]

[3]