Ugrás a tartalomhoz

Joseph Gallieni

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Simon Gallieni
Született1849. április 24.
 Franciaország, Saint-Béat (Haute-Garonne)
Meghalt1916. május 27. (67 évesen)
 Franciaország, Versailles
SírhelyAlphonse-Karr cemetery
Állampolgárságafrancia
NemzetiségeFranciaország francia
RendfokozataVezérőrnagy (halála után posztumusz marsall)
CsatáiPorosz–francia háború
Első világháború
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Franciaország marsallja
  • Godfather promotion of Special Military School of Saint-Cyr
Halál okaprosztatarák
Iskolái
  • Prytanée national militaire
  • Saint-Cyr-i Katonaiskola
Civilbenhadügyminiszter
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Simon Gallieni témájú médiaállományokat.

Joseph Simon Gallieni (Saint-Béat (Haute-Garonne), 1849. április 24.Versailles, 1916. május 27.) francia tábornok, 1914-ben a Párizst védelmező francia seregek parancsnoka.

Élete

[szerkesztés]

Ifjúkora

[szerkesztés]

Dél-Franciaországban született, a Pireneusok lábai között fekvő Saint-Béat községben. A hadsereg által fenntartott Prytanée Nemzeti Iskolába járt, mely a katonai akadémia előkészítőjének számított akkoriban.

Pályafutása

[szerkesztés]

Alhadnagyként szolgált az 1870-es francia-porosz háborúban. 1873-ban főhadnagy lett, 5 évvel később százados.

A kor szokásának megfelelően gyarmati szolgálatra vezényelték. Martinique után Francia-Szudán katonai kormányzója lett, mely során sikerrel verte le a lázadó Mahmadu Lamine felkelését. 1892-től kezdve négy évig Vietnámban szolgált, majd Madagaszkár következett. 1905-ig volt a sziget kormányzója, sikerült békét teremtenie a szigeten.

1911-ben a francia hadsereg főparancsnokának jelölték, de egészségi állapotára hivatkozván elutasította a felkérést. Maga helyett Joseph Joffre-t javasolta. 1914 áprilisában kilépett a hadseregből és nyugállományba vonult. 1914 augusztusában Gallienit visszahívták a hadseregbe, hogy a Párizs felé közelgő német támadás elhárításában működjön közre. Joffre vetélytársának tartotta a betegeskedő Gallienit, igyekezett parancsnoki hatásköreiben korlátozni.

Sikeres védekező taktikája mentette meg Párizst a német ostromtól, amikor szeptemberben a frissen felállított 6. francia hadsereget támadásra küldte a fővárostól keletre a jobbszárnyát védelem nélkül hagyó 1. német hadsereg ellen. Gallieni parancsára a katonákat a párizsi taxik szállították a frontra. 1915-től francia hadügyminiszter. Súlyos veszekedéseket folytatott Joffre-val, főként a Verdun körül követendő védekező taktikáról. Megromlott egészsége vezetett halálához 1916 májusában.

Emlékezete

[szerkesztés]

1916-ban temették el Saint-Raphaël-ben.

1921-ben posztumusz Franciaország marsalljává nyilvánították.

Források

[szerkesztés]