Ugrás a tartalomhoz

Felsőcsobánka

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőcsobánka (Ciubăncuța)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségRécekeresztúr
Rangfalu
KözségközpontRécekeresztúr
Irányítószám407483
SIRUTA-kód59176
Népesség
Népesség120 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 08′ 33″, k. h. 23° 33′ 12″47.142402°N 23.553200°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 33″, k. h. 23° 33′ 12″47.142402°N 23.553200°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőcsobánka témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Felsőcsobánka románul: Ciubăncuța, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Alsócsobánkától délnyugatra fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Felsőcsobánka, Csobánka nevét 1554-ben említette először oklevél Chyobanka néven. További névváltozatai: 1560-ban Felső-Chobánka, 1625-ben Felseo Chiobanka, 1733-ban Felső Csobánka, 1808-ban Csobánka (Felső-), Csubanká, 1861-ben Felső-Csobánka, 1913-ban Felsőcsobánka.

A falu kezdettől fogva a Kolozs megyei Almásvárához tartozott. 1378-ban Lajos király Bebek György királynői tárnokmesternek s Bebek Imrének és fiainak adományozta, akiknek utódnélküli halála után 1470-ben Mátyás király Dengelegi Pongrác János vajdának adományozta, mint Csáki-Gorbó és Almásvára tartozékát.

1554-ben Somi Annáé Balassa Imre özvegyéé, aki e birtok negyedrészét férjének Patócsi Boldizsárnak hagyományozta. 1560-ban II. János király e birtok felét néhai Bebek Ferenctől elkobozva, azt Báthory Kristófnak és nejének Domisko Katának adományozta. A birtok másik fele Balassa Zsófiáé lett. 1574-ben Balassa Andrást, Somi Borbála lindvai Bánffy Lászlóné, Balassa Zsófi Csáky Lászlóné, és Margit özv. Bornemissza Benedeknét (ekkor Kendy Gábornét) az almási és búzai uradalomba és így e birtokba is beiktatták. 1592-ben Báthory Zsigmond itteni birtokrészét, mely eddig Csáky Dénes fia Mihályé volt, annak örökös nélküli halála után szállt rá, Csáky Istvánnak adományozta, másik itteni birtokosa Kendy Sándor volt.

1616-ban a fejedelemé, aki itteni részét Haller Zsigmondnak és nejének Kendy Krisztinának adta. 1694-ben pedig birtokosai Bethlen Gergely és Nagy Pál, 1820-ban pedig gróf Csáky József, báró Miske József.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott. 1910-ben 242 lakosából 3 német, 231 román volt. Ebből 52 görögkatolikus, 186 görög keleti ortodox, 3 izraelita volt.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • 1829-ben épült, Szent Miklósnak szentelt fatemploma a romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07567 sorszámon szerepel.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]