Bádok
Bádok (Bădești) | |
Falukép, háttérben a református templommal | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Borsaújfalu |
Rang | falu |
Községközpont | Borsaújfalu |
Irányítószám | 407597 |
SIRUTA-kód | 60124 |
Népesség | |
Népesség | 129 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 14 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 389 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 58′ 11″, k. h. 23° 38′ 11″46.969840°N 23.636315°EKoordináták: é. sz. 46° 58′ 11″, k. h. 23° 38′ 11″46.969840°N 23.636315°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bádok témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bádok (románul: Bădești, korábban Badoc) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Földrajz
[szerkesztés]Kolozsvártól 32 kilométerre északra, a Borsa-patak mellékvizének, a Bádoki-patak-nak völgyfejében fekszik. Nyugaton, északon és keleten átlagosan a tengerszint felett 500 méter magas dombok határolják. 1943-ban határából 919 hold volt erdő, 701 szántó, 240 legelő és 182 rét.
Nevének eredete
[szerkesztés]Kiss Lajos véleménye szerint német eredetű személynévből keletkezett. Első említése 1306-ból származik, ekkor Baduc néven. További névalakok: Badug (1334), Badok (1430), Badog (1507), Báldog (1716), Badak (1767), Baduk (románul, 1808), Buduk (1831), Bodok és Badocu (1877). Mai román neve hivatalos névadás eredménye.
Népesség
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]Év | Lakossága | Magyar lakosság | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1850 | 474 | 139 | ||||||||||||
1881 | 511 | 159 | ||||||||||||
1900 | 546 | 179 | ||||||||||||
1920 | 555 | 159 | ||||||||||||
1941 | 672 | 195 | ||||||||||||
1956 | 552 | n.a. | ||||||||||||
1966 | 457 | 111 | ||||||||||||
1976 | 339 | 60 | ||||||||||||
1992 | 182 | 25 | ||||||||||||
2002 | 139 | 23 | ||||||||||||
2011 | 116 | 14 |
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]2002-ben 139 lakosából 116 volt román és 23 magyar nemzetiségű; 114 ortodox és 22 református vallású. 1850-ben még 474-en lakták, közülük 278 volt román, 139 magyar és 57 cigány; 315 görögkatolikus, 153 református és hat római katolikus.
Története
[szerkesztés]Roska Márton a falu melletti Boroshegyen neolitikumi település maradványait tárta fel. Bádok kezdetben kisnemesi falu volt Doboka vármegyében, az újkorban magyar kisnemesek, román jobbágyaik és zselléreik lakták. A település súlypontja a 18. században tevődhetett át a patak jobb partjára. Itt épültek fel a nemesi kúriák, amelyeket egymástól nemcsak kertek, de erdőrészletek is elválasztottak. Ezeket a facsoportokat 1880 körül kivágták, helyükön árvizes rétek maradtak. Református gyülekezete 1766-ban 48 férfiból és 42 nőből állt. A 18–20. században határában követ termeltek ki, amelyet lakóházak építésére használtak. (1900-ban házainak 55%-a kőből épült.) A Czikó család udvarháza mellé 1810-ben római katolikus házikápolnát építtetett. Nagyobb birtokuk a 19. században a Békéssy, Nagy, Török és Tunyogi-Csapó családoknak volt benne. Általában a Borsa völgye legarchaikusabb, bezárkózó településének számított, bár a magyar kisnemesek viszonylag városias kultúrát képviseltek. 1876-ban csatolták Kolozs vármegyéhez. Református iskoláját 1895-ben államosították. 1943-ban a falu összes macskáját Mihálynak (ill. Mihainak) hívták. Lakosságának többsége a második világháború után a városokba költözött.
Látnivalók
[szerkesztés]- Református temploma eredetileg a 13. század második felében épült. Tornya román stílusú, ikerablakos. Belsejének vakolata alól a 2000-es években értékes falfestmények kerültek elő. A hajó északkeleti sarkában, a diadalíven és a négyzetes záródású szentélyben a 14. századi, az itáliai trecento hatása alatt álló freskók a magyarfenesi és marosszentannai falfestményekkel rokoníthatóak. A hajóban egy Madonna látható, továbbá álló szentek csoportja Keresztelő Szent Jánossal, Szent Zsigmonddal és Alexandriai Szent Katalinnal. A diadalívet egykor borító és a falakra is átnyúló Utolsó ítélet-kompozícióból a feltárás eddig négy apostolt hozott napvilágra, Krisztus alakja az átalakítások miatt megsemmisült. A szentélyben a kutatók két apostol ábrázolását bontották ki. Az északi falon egy későbbi, talán a 15. század második feléből való Fájdalmas Krisztus látható, amely a Krisztus-ábrázolások egy a középkori Magyar Királyság területéről máshonnan nem ismert típusát, az ún. Vasárnapi Krisztus-t képviseli. Ezen a Krisztus körül látható és különböző mesterségeket jelképező szerszámok a vasárnap tiltott tevékenységekre hívják föl a figyelmet. A déli hajófalon kívülről késő gótikus, pálcatagos kerettel díszített ajtó nyílik. A templomot 1735-ben jelentősen átépítették, majd a 18. század végén és 1838-ban ismét helyrehozták. Berendezését, karzatát és kazettás mennyezetét 1773-ban id. Umling Lőrinc és fia, Asztalos Umling János készítették.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [2] Archiválva 2014. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
- K. Kovács László: A borsa-völgyi juhászat. Budapest, 2008
- Hodor Károly: Doboka vármegye' természeti és polgári esmértetése. Kolozsvártt, 1837, 581–82. o.
- Mikó Imre: Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Kolozsvár, 1932
- Márton Gyula: A kolozsmegyei Borsa-völgy állatnevei. Kolozsvár, 1945
- Jékely Zsombor: A Kolozs megyei Bádok falképei és az erdélyi falfestészet. In N. Kis Tímea (szerk.): Colligite Fragmenta!: Örökségvédelem Erdélyben. Budapest, 2010 [3]
- Dobokai dombvidék
További információk
[szerkesztés]- Kiss Loránd: A bádoki református templom falképei. Műemlékvédelem 2008/1
- Falutérkép