Méra (Kolozs megye)

Méra (Mera)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Kisbács
Rang	falu
Községközpont	Kisbács
Irányítószám	407057
SIRUTA-kód	55865
Népesség
Népesség	1346 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1055 (2011)
Népsűrűség	88,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	365 m
Terület	15,14 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 48′ 55″, k. h. 23° 27′ 15″46.815253, 23.454047
Sablon • Wikidata • Segítség

Méra (románul: Mera) erdélyi falu Kolozs megyében, Kalotaszeg tájegységben.

Fekvése

Kolozsvártól 14 km-re északnyugati irányban (a Kolozsvár–Zilah-főút mellett), a Kolozsvár-almási hegyek által bezárt völgyben található. A Nádasba északról siető Pataka két partján fekszik, 365 m tengerszint feletti magasságon.

Környező települések

Kolozsvár (14 km), Magyarvista (5 km), Szucság (4 km), Kisbács (6 km).

Története

A falu határában vezet át a Napoca–Sargentum közötti római út, melynek darabjai és nyomvonala most is láthatók. A honfoglalás előtt kb. 450–600 között virágzó gepida település volt. Méra nevét az Árpád-házi oklevelek 1299-ben említették először Mera alakban írva, a templom felszentelése kapcsán.

A település a Mérai nemesek birtoka volt, akik mint megbízottak szerepeltek az erdélyi közéletben.

1310-ben per tárgya volt a határához tartozó Nádas-menti rész, a későbbi Andrásháza felett. Ekkor a Mikola-fiak (Mikola fia Miklós és Illés fia László) és Mérai Miklós és Féltő fia András – Andrásháza névadója – úgy egyeztek meg, hogy a Nádason levő malom Andrásé lesz, a hozzá tartozó halastón pedig András engedélye nélkül senki sem halászhat.

1314-ben Nádasmelléki Lovas András megölte Mérai János szerviensét, ezért Nádas-melléki malma tartozékaival bírság fejében a kolozsi ispánra szállt, aki eladta Felteu fia Andrásnak 6 M-ért.

1320 körül András ispán panaszára az alvajda tiltotta Jánost és Miklóst, valamint jobbágyait földje használatától, és eltiltotta erdejének kivágásától.

1334-ben Miklós kolozsi ispán megvette Kóród negyedét.

1387–1390 között oláh eredetű főnemesek: Balk és Drág, Szász vajda fiai, máramarosi és szatmári főispánok a székely ispánok. A XV. században a Kanizsai, Perényi, Maróthi, Csáki, Nádasi, pelsőczi Bebek, kusalyi Jakcs, losonci Bánfi, dengelegi Pongrácz, Rozgonyi, guthi Ország, a Szentgyörgyi és Bazini grófok előkelő családjainak tagjai a székely ispánok. Majd monoszlai Csupor, mérai Magyar Balázs (szobra ott áll a Mátyás királyé mellett), a bélteki Drágfi család tagjai s a század végén a kenyérmezei hős, Báthori István vajda a székelyek ispánja.

Látnivalók

• Református (eredetileg római katolikus) temploma a 13. század végén épült, később többször újjáépítették. Valószínű, hogy Szent Miklós tiszteletére szentelték fel 1299-ben. A templomban 1560-ból származó nagyharang van, szép öblös kongással.
• Tájház (évente többször néphagyományőrző tevékenységeket szerveznek; mérai falunapok májusban)
• Kós Károly által tervezett tejcsarnok (a 20. század elején épült)

Források

• Vistai András János: Tekintő – erdélyi helynévkönyv, Online hozzáférés
• Szádeczky-Kardoss Lajos