Szamoskócs
Szamoskócs (Cociu) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Somkerék |
Rang | falu |
Községközpont | Somkerék |
Irányítószám | 427324 |
SIRUTA-kód | 34958 |
Népesség | |
Népesség | 1067 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | < 3 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 266 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 11′ 48″, k. h. 24° 13′ 50″47.196692°N 24.230522°EKoordináták: é. sz. 47° 11′ 48″, k. h. 24° 13′ 50″47.196692°N 24.230522°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szamoskócs (románul: Cociu) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Bethlentől északkeletre, a Nagy-Szamos és a Sajó egybefolyásánál fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Kádár József magyarázata szerint valamennyi Kócs helység két folyó össze- vagy szétfolyásánál fekszik s így valószínűleg e település is innen vette nevét, ahol két folyó összekapcsolódik. Különben Koch, mint személynév is előfordul. Kot, Kat a szláv nyelvben szegletet, éket jelent.
Története
[szerkesztés]Szamoskócs, Kócs nevét 1329-ben p. Koch néven említette először oklevél.
Későbbi névváltozatai: 1476-ban Kocz, 1506-ban Kaach, 1609-ben Kacz (Kádár IV. 382), 1733-ban Kots, 1750-ben Kocs, 1808-ban Kócs, Kocsu, 1888-ban Kocs (Kolcs, Kocsiu, Kocsu), 1913-ban Szamoskócs.
A település kezdettől fogva a Becsegergely nemzetségből származó Somkereki család birtoka volt. Utóbb e birtokot az ugyanezen nemzetségbeli Apaffy Jakab fia András foglalta el, de 1329-ben azt Apaffy Somkereki Giléth fiainak László, Mihály és Becsének visszaadta. 1392-ben utódaik e birtokot 3 részre osztották maguk közt: Virágosberki Becse fia István; Nemegyei Mihály fia János és Somkereki Gilét fia László; László fia László, Miklós fiai: János és Antal és András fia Márton között.
A települést a 16. század végéig valószínűleg magyarok lakták, román lakosai pedig a Básta pusztításai után telepedtek le itt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.
1910-ben 851 lakosából 19 magyar, 796 román, 31 cigány volt. Ebből 828 görögkatolikus, 16 izraelita volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Források
[szerkesztés]- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája