Ugrás a tartalomhoz

Bethleni járás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bethleni járás
Közigazgatás
Ország Magyarország
VármegyeSzolnok-Doboka vármegye
Járási székhelyBethlen
Népesség
Teljes népesség40 985 fő (1941)
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1

Bethleni járás (románul: Bethlen District vagy Beclean District) a Magyar Királyság megszűnt közigazgatási egysége, mely 1876 előtt Belső-Szolnok, 1876-tól pedig Szolnok-Doboka vármegye, része volt. Közigazgatási hovatartozástól függetlenül székhelye mindvégig Bethlen település volt. Területe jelenleg Románia Beszterce-Naszód megyéjében fekszik.

Fekvése

[szerkesztés]
Szolnok-Doboka vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

A Szolnok-Doboka vármegyét 1910-ben közigazgatásilag hét járás (és két rendezett tanácsú város) alkotta. A Bethleni járás a megye keleti határa mentén terült el, közvetlenül érintkezett a Magyarláposi, Dési és a Kékesi járásokkal. A szomszédos Beszterce-Naszód vármegye határán annak Naszódi és Jádi járásával volt határos.
A járás déli részén feküdt Bethlen, mely több vízfolyás találkozásánál terül el: a Sajó, a Szamos, a Nagy-Szamos és a Melles-patak összefolyása esik a járásra, valamint észak-déli irányban középütt az Ilosva-patak (Târlișua) szeli ketté, mely Csicsókeresztúrnál éri el a Nagy-Szamost.[1]

Lakossága

[szerkesztés]

Fényes Elek 1857-es összeírása szerint 25 község és 14 035 lakó alkotta.[2] 1910-ben 13 körjegyzőség 46 településén 37 232-en éltek.[3] Bár a második bécsi döntés következtében a megye - s így a Bethleni járás is - visszakerült Magyarországhoz, az 1941. évi népszámlálást követően járási összesítést nem tettek közzé,[4] ugyanakkor a Kereskedelmi- és Közlekedésügyi Minisztérium nyilvántartása (feltehetően az 1941-es népszámlálásból kiindulva) a járásban 40 985 lakost mutat.[5] A járás formálisan 1950-ben szűnt meg, amikor Romániában a megyék helyett régiókat hoztak létre, Bethlen és környéke Kolozs régió része lett, ezen belül Dés központtal alakítottak ki egy körzetet.

Története

[szerkesztés]

A járás létrejöttének pontos dátumáról nincs adatunk. Belső-Szolnok vármegye 1721-ben csak két járásra (felső és alsó) volt felosztva,[6] feltehetően az 1784–1787 között zajló első magyarországi népszámlálás során is hasonló lehetett a helyzet, mivel Bethlen ekkor még község volt, és csak két mezővárost jegyzetek fel a vármegyében (Dés, Szamosújvár).[7] 1843-ban a járás már létezett[8] 1876-ban a megye jelentős részét Szolnok-Doboka néven új vármegyébe csoportosították, így a Bethleni járás is átkerült oda.[9] Az első világháborút követően a járás - a megye egészével együtt - 1918-tól román fennhatóság alá került, s a trianoni békeszerződés következtében 1920-tól Románia része lett. Neve ekkor Plasa Beclean volt.[10] az 1940-es második bécsi döntés ismét Magyarországnak ítélte a megyét, s ezzel együtt a járást is, ami 1944-ig volt az ország része, majd visszakerült Romániához.

Települései

[szerkesztés]

1913-ban - az első világháború előtti utolsó békeévben - történt összeírás szerint (azok a települések, melyek 1913 óta lettek önállóak, ebben a listában még nem szerepeltek).[3]

település körjegyzőség lélekszám
Alsóilosva Alsóilosvai kj. 693
Kiskaján Alsóilosvai kj. 929
Nagydebrek Alsóilosvai kj. 516
Nagykaján Alsóilosvai kj. 764
Almásmálom Apanyagyfalui kj. 1006
Apanagyfalu Apanyagyfalui kj. 1021
Fellak Apanyagyfalui kj. 645
Felsőoroszfalu Apanyagyfalui kj. 411
Árpástó Árpástói kj. 1255
Magyardécse Árpástói kj. 1666
Omlásalja Árpástói kj. 584
Alsóoroszfalu Bethleni kj. 357
Bethlen Bethleni kj. 3070
Egreshely Felsőilosvai kj. 1077
Felsőilosva Felsőilosvai kj. 1485
Lonkafalva Felsőilosvai kj. 515
Dögmező Ispánmezői kj. 941
Ispánmező Ispánmezői kj. 1504
Kisdebrek Ispánmezői kj. 567
Szita Ispánmezői kj. 367
Kerlés Kerlési kj. 1066
Sajósárvár Kerlési kj. 520
Szászszentjakab Kerlési kj. 629
Bethlenkörtvélyes Középfalvai kj. 814
Diófás Középfalvai kj. 275
Jávorvölgy Középfalvai kj. 139
Kőfarka Középfalvai kj. 562
Középfalva Középfalvai kj. 1043
Árokalja Sajómagyarósi kj. 877
Cegőtelke Sajómagyarósi kj. 538
Sajómagyarós Sajómagyarósi kj. 1167
Bethlenkeresztúr Sajószentandrási kj. 744
Kentelke Sajószentandrási kj. 924
Sajószentandrás Sajószentandrási kj. 562
Alsóegres Sajóudvarhelyi kj. 200
Felsőegres Sajóudvarhelyi kj. 200
Füge Sajóudvarhelyi kj. 457
Magyarberéte Sajóudvarhelyi kj. 411
Sajóudvarhely Sajóudvarhelyi kj. 872
Somkerék Somkeréki kj. 1098
Szamoskócs Somkeréki kj. 851
Szamosmagasmart Somkeréki kj. 305
Virágosberek Somkeréki kj. 512
Csicsókeresztúr Várkudui kj. 830
Szészárma Várkudui kj. 952
Várkudu Várkudui kj. 663

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Szolnok-Doboka vármegye térképe, 1910
  2. Fényes Elek: Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leirása. Pest: Heckenast Gusztáv. 1857. 168. o.  
  3. a b A magyar szent korona országainak Helységnévtára. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1913. 214. o. (fizetős hozzáférés)  
  4. 1941. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Demográfiai adatok községenként: Országhatáron kivüli terület. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1990.  
  5. Tóth-Bartos András: Szórványkérdés és birtokpolitika Észak-Erdélyben 1940–1944 között. In Tóth Ágnes (szerk.): Önazonosság és tagoltság. Budapest: Argumentum Kiadó. 2013. 310. o.  
  6. Jakó Zsigmond: Belső-Szolnok és Doboka magyarsága az újkorban. In Szolnok-Doboka magyarsága. Szerk. Szabó T. Attila. Dés–Kolozsvár: (kiadó nélkül). 1944. 119. o.  
  7. Danyl Dezső – Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás: 1784-1787. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1960. 286–293. o.  
  8. Fogaras vidéke közgyűlése. Múlt és Jelen, 32. sz. (1843. április 21.) 126. o.
  9. 1. §, 1876. évi 23. törvény némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről  (Magyar nyelven) (Hozzáférés ideje: 2020. április 12.)
  10. Erdély statisztikája: A Romániához csatolt egész volt magyar terület lakosságának nemzetiségi, felekezeti és kulturális községenkénti statisztikája az 1910. és 1920. évi hivatalos adatok alapján. Közzéteszi Jakabffy Elemér. Lugos: „Magyar Kisebbség” Nemzetpolitikai Szemle. 1923.