Szészárma

Szészárma (Săsarm, Weizhorn)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Középfalva
Rang	falu
Községközpont	Középfalva
Irányítószám	427063
SIRUTA-kód	33168
Népesség
Népesség	623 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	6 (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	265 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 12′ 42″, k. h. 24° 13′ 10″47.211703, 24.219409
Sablon • Wikidata • Segítség

Szészárma (románul Săsarm), település Romániában, Beszterce Naszód megyében.

Fekvése

Bethlentől északkeletre, a Nagy-Szamos mellett, Középfalva és Nagykaján közt fekvő település.

Nevének eredete

Szészárma neve Kádár József szerint: Zev, Scei, Zez előneve sekély víz, vagy vízvidéken előforduló gázlókra vonatkozó szikes, átkelő, vámszedőt őrhelyet jelent a vármegyék szélén. Nevének utolsó részét fekvése után orom, zorom, zorma vette. Neve mai jelentés szerint: végorom, végorma, Székorma lehetne.

Köpeczi Béla szerint: Fehértülök ~ Fehérkürtő; szé ~ szö = fehéres, ma = szőke + szarm (a) ~ szarv L: 1055: kokuzarma.

Története

Nevét 1300 körül Weizhorn vagy Sceizorma, 1332-1337 között Zevzarma, 1355-ben Zeyzorma, 1439-ben Zezarman, 1611-ben Szeszerma, 1830-ban Szeszárma néven írták.

Szészárma, legrégebbről fennmaradt német neve Weiszhorn mutatja, szász telepítésű helység lehetett. Első birtokosai az Árpád-korban élt híres Radnai főúri család tagjai és a későbbi voltak.

1279-1290 között IV. László király Zeyzorma birtokkal kapcsolatban ad ki oklevelet [Radnai] Brendolius fia Henc comes javára.

1291-1292-ben a Radnaiak osztozkodásakor Weizhorn ~ Sceizarma falu Benus (Benes) comes fiainak jutott.

1332-1337 között a pápai tizedjegyzék adatai szerint egyházának János nevű papja évente 32 dénár pápai tizedet fizetett.

1334 körül [Harinnay] Farkas család kapta királyi adományba. 1449-ben Harinnai Farkas Tamás fia János végrendeletében a Szent Miklós tiszteletére épült templom szükségleteire 100 aranyat hagyott.

Szészárma egy régi, az 1700-as évekből való térképen

1360-ban I. Lajos király szerdai vásárjogot ad a falunak.

1458-ban az itteni kastély és egész birtok Harinnai Farkas Tamásé és Miklósé.

Az 1500-as évek elején várát is említik; 1548-ban Szentgyörgyi Kemény László, Csernátoni Bernáld Balázs, Paniti Alárd Ferenc és Sámsodi Erdélyi Mihály a királytól nekik ajándékozott Zezarma várát 4000 Ft-ért Méhes, Kisnyulas, Faragó, Sóspatak, Kapus, Pusztaszentmiklós birtokrészekért eladták Bethleni Farkasnak.

A reformáció idején a falu magyar lakossága kálvinista hitre tért át.

1601-1603 között a falu lakosságát legyilkolták vagy elűzték. Később Kőfaluhoz hasonlóan moldvai románokkal népesítették újra., majd 1664-ben a romos templomot a Bethlen család építtette újjá.

A település birtokosai a későbbiekben is a Bethlen család tagjai voltak.

1910-bn 952 lakosából 67 magyar, 24 német, 861 román volt. Ebből 856 görögkatolikus, 64 református, 23 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 440. o.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.