Kosztafalva
| Kosztafalva (Costeni) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Kupsafalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kupsafalva |
| Irányítószám | 437131 |
| SIRUTA-kód | 107948 |
| Népesség | |
| Népesség | 429 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 32′ 13″, k. h. 23° 54′ 53″47.537054°N 23.914646°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 13″, k. h. 23° 54′ 53″47.537054°N 23.914646°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kosztafalva (Costeni), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Magyarlápostól északra, Láposdebrek északi szomszédjában fekvő zsákfalu.
Története
[szerkesztés]Kosztafalva nevét 1603-ban említette először oklevél Kostafalu néven. 1613-ban Kosztafalva, 1733-ban és 1750-ben Kosteny, 1760–1762 között Koszta, 1808-ban és 1913-ban Kosztafalva néven írták.
A hagyományok szerint e falut a biharmegyei Petrosa helységbeli Koszte János alapította, kinek vitézségéért engedték meg, hogy itt községet építhessen. 1602-ben a falu Kamuthi Farkas birtoka volt, 1603-ban pedig mint Lápos vidékéhez tartozó falu fordul elő. Mivel a vidék tartozékainak 1584 évi összeírásában neve még nem fordult elő, valószínű, hogy az 1584–1602 közti években keletkezett.
1613-ban Báthory Gábor Deési Mihály deákot erősítette meg itteni birtokában, és még 1629-ben is a Deésiek birtoka; ekkor Deési Szőcs Ferencz és István voltak itt birtokosok. 1694-ben birtokosai Rácz János és Zilahi András. 1703 körül Kosztafalva az elpusztult falvak közt volt feltüntetve. 1713-ban birtokosa Rácz Péter, 1726-ban pedig nemes Nemes Ferenc. 1750-ben Rácz István, Váradi Zsigmond, Szabó Péter és Bogdán János, 1752-ben pedig Burján János volt a település birtokosa.
1910-ben 717 lakosából 681 román, 29 német volt. Ebből 558 görögkeleti ortodox, 130 görögkatolikus, 29 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Ortodox fatemploma 1855-ben épült.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Maramureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}