Ugrás a tartalomhoz

Sajó (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajó (Șieu)
A sajói fatemplom
A sajói fatemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióMáramaros
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségSajó
Rangközségközpont
Irányítószám437320
SIRUTA-kód108687
Népesség
Népesség2240 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)
Népsűrűség289,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság381 m
Terület8,11 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 43′ 23″, k. h. 24° 13′ 32″47.723064°N 24.225532°EKoordináták: é. sz. 47° 43′ 23″, k. h. 24° 13′ 32″47.723064°N 24.225532°E
Sajó weboldala
SablonWikidataSegítség

Sajó (románul: Șieu, jiddisül שיעף) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése

[szerkesztés]

Máramarosszigettől 35 kilométerre délkeletre, az Iza folyó bal partján fekszik. Egybeépült Rozávlyával. A 2006-ban házcsoportból névszavazással faluvá nyilvánított, 60-70 házból álló Șieuțon kívül két, 20-25 házas külterületi lakott hely tartozik hozzá: Garbova és Barlaia.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Az ómagyar saβ + szavak összetételéből való, amelyek sós vizű folyóra utalnak. Először Sayo alakban, 1373-ban említették.

Története

[szerkesztés]

Kezdetben a Szász-leszármazottak, 1411-től 1550 előttig részben a Dolhai, részben a szarvaszói Gerhes család birtoka volt. Később kisnemesi többségű falu – 1720-ban hét egytelkes nemesi és két jobbágyportát írtak benne össze.

2002-ben vált ki Rozávlyából és alakult önálló községgé.[1]

1838-ban 810 görögkatolikus és 62 zsidó lakosa volt.

1910-ben 1771 lakosából 1295 volt román és 445 német (jiddis) anyanyelvű; 1323 görögkatolikus és 440 zsidó vallású.

2002-ben 2513 lakosából 2506 volt román anyanyelvű; 2214 ortodox, 151 görögkatolikus és 148 adventista vallású.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Az Istenszülő elszenderülése ortodox (korábban görögkatolikus) fatemplom 1760-ban épült. Hajója négyzet alaprajzú, szentélye sokszög záródású. Héjazata a hajón kétszeres, a szentélyen egyszeres. Nyugati bejárata elé tornácot építettek. Eredeti festését a dragomérfalvi Ioan Plohod 1825-ben készített festményei borítják. Korábbi fatemplomából fennmaradt a királykapuk melletti két, 17. században festett ikon: egy Mária a gyermek Jézussal és egy Deiszisz.

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1837-ben Dunka Miklós az olasz és amerikai szabadságharcok résztvevője.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]