Kővárberence
Kővárberence (Berința) | |
Régi görögkeleti templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Kápolnokmonostor |
Rang | falu |
Községközpont | Kápolnokmonostor |
Irányítószám | 437101 |
SIRUTA-kód | 107751 |
Népesség | |
Népesség | 633 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 242 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 32′ 26″, k. h. 23° 40′ 37″47.540669°N 23.676929°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 26″, k. h. 23° 40′ 37″47.540669°N 23.676929°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kővárberence település Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Nagybányától délkeletre, Kővárfüred és Kápolnokmonostor közt fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Nevét a szláv bernica, bernye szóból eredőnek tartják, mely magyar nyelven az iszap, sár szónak felel meg.
Története
[szerkesztés]Kővárberence nevét 1405-ben említették először az oklevelek Berencha néven.
1424-ben Berenche, 1470-ben Berencze, 1475-ben Berencher néven írták.
Berene Kővárhoz tartozó "oláh" falu volt, 1405-ben Zsigmond király Kővárt tartozékaival együtt Balk fiainak; Demeternek, Sandrinnak és Drág fiainak Györgynek és Sandrinnak adományozta tartozékaival és ottani vámjával együtt.
1424-ben a birtokon való osztozáskor Berence Balk fiainak Jánosnak és Lászlónak jutott.
1470-ben Mátyás király a birtokot elvette Bélteky Sandrin fiától Mihálytól, mivel az feleségét megölte, e vétségéért összes birtokait elkobozta és Drágffy Miklós fiának bertalannak adta.
1556-ban a Drágffyak kihalása után Izabella királyné Berencét bátori (ecsedi) Báthori György tárnokmesternek, nejének Báthory Annának és fiuknak Istvánnak (†1605) adományozta, majd Lónyay Menyhért, Bethlen Gábor, majd Sándor Mátyás, később a Teleki család birtoka volt.
1809-ben a gróf Mikes és Teleki család volt a főbb birtokosa.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott.
1910-ben végzett népszámláláskor 987 lakosa volt, ebből 18 magyar, 25 német, 934 román volt, melyből 221 görögkatolikus, 734 görögkeleti, 32 izraelita volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görög keleti templom
- Görögkatolikus templom – Szent Miklós tiszteletére szentelve, három harangját az 1850-es években Kolozsváron öntötték. Anyakönyvet 1858-tól vezetnek.
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.