Láposbánya

Láposbánya (Băița)
Közigazgatás
Ország	Románia
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Rang	falu
Községközpont	Miszmogyorós
Irányítószám	437346
SIRUTA-kód	106489
Népesség
Népesség	1579 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	520
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 42′ 16″, k. h. 23° 29′ 32″47.70452, 23.4922
Sablon • Wikidata • Segítség

Láposbánya település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

Máramaros megyében, Nagybányától északnyugatra fekvő település.

Története

Láposbánya a Láposi völgy ősi bányászó helye volt. A pápai tizedszedők adólajstromában már 1332-ben szerepelt neve.

1490-ben Lapusbánya, 1493-ban Lapysbanyaként írták nevét.

Részben Szinér várához tartozott, részben pedig Nagybányáé volt.

1329-ben Károly Róbert királytól Nagybánya városa kapott rá királyi adományt.

Láposbánya község fölött levő Tirnicza-hegyben egykor gazdag arany-erek voltak. Ezüstöt is sokat bányásztak. Itt voltak a bányavidék legértékesebb ezüsttelepei.

A kincstárnak is voltak itt kohói, azonban amikor a fernezelyi telepet megnyitották, ezeket beszüntették.

1475-ben a Bélteki család nyert rá adományt.

A meggyesaljai Moróczok után a birtokot a Báthoryak örökölték, akik Herberstein Felicián-nak adták bérbe.

A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg. A 19. század maradt a Károlyi családé.

A 20. század elején főbb birtokosa a királyi kincstár, és Nagybánya városa volt.

Láposbánya a trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegyéhez tartozott.

Nevezetességek

• Római katolikus templom - 1826-ban készült.
• Görögkatolikus templom - 1804-ben épült.

Források

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.