Kővárfonác
Kővárfonác (Fânațe) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Csernefalva |
Rang | falu |
Községközpont | Csernefalva |
Irányítószám | 437088 |
SIRUTA-kód | 107626 |
Népesség | |
Népesség | 519 fő (2021. dec. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 32′ 05″, k. h. 23° 45′ 29″47.534638°N 23.757919°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 05″, k. h. 23° 45′ 29″47.534638°N 23.757919°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kővárfonác (Fânațe) település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Kápolnokmonostortól északkeletre, Csókás és Csernefalva közt fekvő település, amelyen a balázsszegi patak folyik át.
Története
[szerkesztés]Kővár várához tartozott, de Kővár 1566. évi urbáriumában még nem fordul elő. 1583-ban Báthory Zsigmond ezüstbányászat céljából haszonbérbe adta előbb 2, majd 12 évre báró Herberstein Feliciánnak. 1602-ben Giorgio Basta alatt, majd 1661-ben Kemény János fejedelem idejében a sokat szenvedett. 1840-ben görögkatolikus templomot építettek, amelyet 1844-ben szenteltek fel Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére.
Lakossága 1603-ban 16 jobbágy és 5 szabad nemes családból állt. 1700-ban 23 jobbágy, 12 zsellér, 8 szegény lakott itt, összesen 14 házban. 1720-ban 2 szabad nemes és fiaikkal együtt 56 jobbágy s egy szegény lakosa volt 24 házban. 1770-ben fiaikkal együtt 135 jobbágy, 2 zsellér, 4 szabados nemes lakosa volt 62 házban.
1831-ben 360 görögkeleti lakosa volt, 1886-ban 643 lakosból 13 görögkatolikus, 620 görögkeleti és 10 zsidó. 1891-ben 727 lakosból 14 görögkatolikus, 705 görögkeleti és 8 izraelita. 1910-ben 796 lakosából 12 német, 779 román volt. Ebből 32 görögkatolikus, 747 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott.
Nevezetesség
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Maramureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 461–465. o.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.