Semesnye
Semesnye (Șimișna) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Semesnye |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 457294 |
SIRUTA-kód | 142541 |
Népesség | |
Népesség | 640 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 23° 37′ 21″47.231696°N 23.622435°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 23° 37′ 21″47.231696°N 23.622435°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Semenye település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Csákigorbótól északkeletre, Almáshagymás, Kabalapatak és Déskörtvélyes közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Nevét az oklevelek 1314-ben említették először Kisscemesnya néven.
A település először két helységből állt, melyek közül az egyik Kis-Semenye volt.
Kis-Semenye első ismert birtokosai az Aba nemzetségből származó Czente (Chenthe) családból származó János és fiai: János és István voltak, akik birtokukat 1314-ben zálogba adták Récsei Lőrincnek, majd újra visszaváltották.
A másik Semenye nevű település a Kökényes-Radnót nemzetség tagjaié volt. Az e nemzetségből való Renold fia János, majd Jánosnak fia Benedek volt birtokosa, egészen a család kihaltáig.
1322-ben a Kökényes-Radnótok kihalta után Károly Róbert király Semesnyét odaajándékozta a Kacsics nemzetséghez tartozó Mihály fia Simonnak, a székelyek ispánjának és nővérének, aki Renold özvegye volt.
A Kachicok kihaltával a Bánffyak örökölték.
1381-ben Régeni (Bánffy) István fiai osztoztak meg a birtokon, mely Györgynek jutott.
1428-ban Mátyás király Simon székely ispán hagyatékát a kincstárnak ítélte.
1511-es összeírás szerint az itteni birtokrész Bethlen Miklós fiainak: Jánosnak és Farkasnak a birtoka volt.
Az 1500-as évek elejétől a Bánffyak a fő birtokosai, mellettük a Kendyek is birtokosok itt.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott. 1910-ben végzett népszámláláskor 1565 lakosa volt, melyből 118 magyar, 1247 román, 1446 görögkatolikus, 27 református, 85 izraelita volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.