Ugrás a tartalomhoz

Semesnye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Semesnye (Șimișna)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségSemesnye
Rangközségközpont
Irányítószám457294
SIRUTA-kód142541
Népesség
Népesség640 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 23° 37′ 21″47.231696°N 23.622435°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 23° 37′ 21″47.231696°N 23.622435°E
SablonWikidataSegítség

Semenye település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Csákigorbótól északkeletre, Almáshagymás, Kabalapatak és Déskörtvélyes közt fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Nevét az oklevelek 1314-ben említették először Kisscemesnya néven.

A település először két helységből állt, melyek közül az egyik Kis-Semenye volt.

Kis-Semenye első ismert birtokosai az Aba nemzetségből származó Czente (Chenthe) családból származó János és fiai: János és István voltak, akik birtokukat 1314-ben zálogba adták Récsei Lőrincnek, majd újra visszaváltották.

A másik Semenye nevű település a Kökényes-Radnót nemzetség tagjaié volt. Az e nemzetségből való Renold fia János, majd Jánosnak fia Benedek volt birtokosa, egészen a család kihaltáig.

1322-ben a Kökényes-Radnótok kihalta után Károly Róbert király Semesnyét odaajándékozta a Kacsics nemzetséghez tartozó Mihály fia Simonnak, a székelyek ispánjának és nővérének, aki Renold özvegye volt.

A Kachicok kihaltával a Bánffyak örökölték.

1381-ben Régeni (Bánffy) István fiai osztoztak meg a birtokon, mely Györgynek jutott.

1428-ban Mátyás király Simon székely ispán hagyatékát a kincstárnak ítélte.

1511-es összeírás szerint az itteni birtokrész Bethlen Miklós fiainak: Jánosnak és Farkasnak a birtoka volt.

Az 1500-as évek elejétől a Bánffyak a fő birtokosai, mellettük a Kendyek is birtokosok itt.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott. 1910-ben végzett népszámláláskor 1565 lakosa volt, melyből 118 magyar, 1247 román, 1446 görögkatolikus, 27 református, 85 izraelita volt.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.