Alsóbán
Megjelenés
Alsóbán (Bănișor) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Alsóbán |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 457030 |
SIRUTA-kód | 140217 |
Népesség | |
Népesség | 580 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 3 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 294 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 06′ 17″, k. h. 22° 50′ 15″47.104839°N 22.837403°EKoordináták: é. sz. 47° 06′ 17″, k. h. 22° 50′ 15″47.104839°N 22.837403°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Alsóbán (románul: Bănișor) település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágy megyében, Krasznától délnyugatra, Márton, Csizer, Felsőbán és Pecsely között fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Alsóbán nevét egykori telepítőjéről; a Losonczi Bánffy család ősétől vette: Bani, Ban, Bántelke. Előneve az egymásmellett fekvő két Bán nevű község megkülönböztetése: Alsó-, Felsőbán néven.
Története
[szerkesztés]- Bán nevének első nyomait Bani, Ban néven 1205-1235 között a Váradi regestrum-ban találhatjuk meg egy tüzesvas próbával végződő per kapcsán.
- 1205-1235 között Bani, Ban, 1341-ben Bantheluke, 1481-ben pedig már Alsoban, Felsewban, 1580-ban Bánháza néven írták nevét.
- 1341-ben Bántelek jobbágytelkes birtok volt, és Valkó várához tartozott.
- 1481-ben Losonczi Bánffy család birtoka volt mindkét Bán nevű település.
- 1523-ban II. Lajos király mindkét Bán nevű faluba Somlyói Szaniszlófi Istvánt iktattatta be a leleszi konvent által, majd 1537-ben, Báthory István vajda halála (1534) után annak fiait is: Andrást, Kristófot és Istvánt, s Bánffy István netaláni ellentmondását a káptalannak átadni tartozik.
- 1550-ben I. Ferdinánd magyar király bizonyító levele szerint a két Bán birtok örök jogon volt idősebb Bonchidai Losonczy Bánffy István birtoka.
- 1570-ben Losonczy Bánffy Farkast és Kristófot, az István fiait iktatták be mindkét Bán birtokába.
- 1646-ban Bánffy Ferenc és Bánffy Péterné Somlyai Krisztina halála után Alsó- és Felsőbán birtokon Bánffy Mihály fiai Zsigmond, György és Dénes osztoztak meg.
- 1648-ban I. Rákóczi György fejedelem fiának, II. Rákóczi György fejedelemnek és nejének Báthory Zsófiának adományozta.
- 1701 előtt Alsóbánon Horváth Mihálynak volt részbirtoka, melyből Guthi Farkas Zsófiát elégítették ki.
- 1808-ban végzett összeíráskor gróf Bánffy, báró Bánffy, Boros, Lakatos, gróf Teleki, Balog és Nemes családok birtoka volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma - Építési idejét a XVI. század közepére, vagy végére teszik, s valószínűsítik, hogy ez a fatemplom szolgált a Szilágyság más fatemplomainak is mintájául.
- Leírása:
- Gerendái négyszögletesek és ácsoltak; végeik az összerovás után kiállnak.
- A templom hossza 11 méter, szélessége 4 1/2 méter, szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, a templom másik végét egyenes zárású fal határolja.
- A torony törpe, négyszögletű: oldalai nyiltak. Erre nyolcoldalú, négy oszloptestre nehezedő sisak következik, melynek alsó része csonka gúlához hasonlít; a felső rész karcsú, és magas.
- Faliképei közül kiválnak Krisztus kinszenvedését az utolsó vacsorától haláláig ábrázoló stáczióképek. Képei között régi patriarchák és szentek alakjai is előfordulnak.
- A templom régi híres búcsújáróhely.
- Az egyház anyakönyvét 1824-től vezetik.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 101–110. o. Online elérés