Szilágykövesd
Szilágykövesd (Chiesd) | |
Szilágykövesd fatemploma | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Szilágykövesd |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 457070 |
SIRUTA-kód | 140510 |
Népesség | |
Népesség | 1799 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 146 |
Népsűrűség | 41,43 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 186 m |
Terület | 43,42 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 22′ 55″, k. h. 22° 53′ 11″47.382033°N 22.886522°EKoordináták: é. sz. 47° 22′ 55″, k. h. 22° 53′ 11″47.382033°N 22.886522°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szilágykövesd (románul: Chieșd) falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágy megyében, Szilágycsehtől nyugatra, Szilágykorond és Hadadnádasd között fekvő település.
Története
[szerkesztés]Szilágykövesd neve az oklevelekben 1461-től fordul elő. Ekkor Kewesd néven írták nevét, majd 1475-ben Kebesd, 1549-ben Kewesd-nek írták.
A két részből álló település Magyar- és Oláh-Kövesd-re oszlott. Első ismert birtokosa az 1400-as évek közepe táján élt Sarmasági család volt.
A Sarmasági család tagjai közül 1475-ben Sarmansági Elek, 1547-ben Sarmansági László és András nevét említik az oklevelek.
1547-ben a kiskorú Sarmansági László gyámja somlyói Báthory István vajda özvegye Thelegdy Katalin és fiai András, Kristóf és István voltak, kiket Sarmansági András intett számadásra.
A 17. században Lónyay Anna fejedelemasszony leltára szerint Kövesden ekkor 22 jobbágycsalád és 10 puszta volt.
1715-ben Szilágykövesd fegyverforgató lakosságát Rákóczi lengyelországi hadjáratakor Kemény János személyesen vezette, mint saját jobbágyait, e jobbágyok valamennyien elestek, s maga Kemény János is csak később szabadulhatott ki fogságából. Kiszabadulása után a Maros és Meszes vidékéről telepített ide új lakosokat, melyekből később a Marosánok, Meszesánok lettek.
1720-ban végzett összeíráskor 3 kövesdi telek már 40 éve pusztaként feküdt.
1797-es összeíráskor birtokosok voltak itt gróf Kemény Farkas, báró Kemény Simon, báró Kemény Miklósné és báró Kemény Farkas.
1847-es összeíráskor 398 lakosa volt a településnek, melyből 3 római katolikus, 395 görögkatolikus volt.
1890-ben pedig az összeíráskor 1140 főt számoltak össze, melyből 202 magyar, 2 német, 935 oláh, 1 egyéb nyelvű volt, ebből római katolikus 7, görögkatolikus 937, evangélikus 8, református 158, izraelita 29, unitáriánus 1 fő, a település házainak száma ekkor 224 volt.
Kövesd vára
[szerkesztés]Szilágykövesden állt egykor Kövesd vára is. Azonban ennek mára már nem sok nyoma maradt.
A vár nyomai egy földrengés nyomán az 1800-as évek vége táján felszínre kerültek. Ekkor 3 méter széles alapfalak bukkantak felszínre. A falmaradványok 1910 körül még látszottak.
Kövesdi uradalom
[szerkesztés]Szilágykövesd volt egykor a Kövesdi uradalom központja is. A településen állt az uradalom két udvarháza, mely egyben az uradalmi központ volt.
1648 előtt a következő települések tartoztak a Kövesdi uradalomhoz:
Sarmaság, Szigeth, Kisderzsida, Nagyderzsida, Girókuta (Gyerőkuta) nevű falvak valamint Kis-Korond, Remete és Mojád nevű prediumok.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus kőtemploma - 1796-ban épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
- Szent Mihály és Gábriel arkangyalok-fatemplom[1]
Galéria
[szerkesztés]-
Szilágykövesd fatemploma
-
templomrészlet
-
templomrészlet
-
templomrészlet
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Sălaj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 694–699. o. Online elérés