Máron
| Máron (Marin) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Kraszna |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kraszna |
| Irányítószám | 457087 |
| SIRUTA-kód | 140654 |
| Népesség | |
| Népesség | 684 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Népsűrűség | 55,12 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 288 m |
| Terület | 12,41 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 07′ 39″, k. h. 22° 48′ 38″47.127535°N 22.810546°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 39″, k. h. 22° 48′ 38″47.127535°N 22.810546°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Máron (románul: Marin) falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Szilágysomlyói-medencében, Szilágysomlyótól 22 km-re délre, Zilahtól 29 km-re délnyugatra fekszik. A Krasznára vezető utat 2008-ban aszfaltozták.
Története
[szerkesztés]1312-ben Maryn, 1458-ban Maron, 1497-ben Marony néven említették. Már a 15. században és később is főként a losonci Bánffy család birtoka volt.
Bánfi László és Báthory István misék végzésének kötelezettségével a nagyfalusi pálos kolostornak ajándékozták. A pálosok mároni jobbágyait Izabella királyné fel is mentette az adózás alól. 1556-ban János Zsigmond egy mároni részbirtokot losonci Bánfi Istvánra ruházott át. 1563-ban a zárda priorja a Báthoryaknak adta. 1571-ben a birtok felosztásáról szerződést kötött Báthory István erdélyi vajda, fivére Báthory Kristóf, valamint Bánffy Farkas (†1591) és fivére, Bánffy Kristóf (†1578).
1677-ben Bánffy Dénes özvegye, Bornemissza Katalint iktatták be a mároni birtokba. 1699-ben Báthory Zsófia rendelkezése szerint mint a somlyai birtok tartozéka évenként 336 sótömböt tartozott kiállítani és 4 ökörrel adózott.
1658-ban huszonhat jobbágycsaládot és tizenöt puszta háztelket írtak össze. 1708-ban a környéken folyó csatározások miatt lakosai elmenekültek, és még 1715-ben is lakatlanul állt. 1720-ban azonban már 64 jobbágy- és 23 zsellércsaládot írtak össze. 1750-ben 151 görögkatolikus (román), 1785-ben 436 lakosa volt.
1759-ben Bánffy Ferenc és Boldizsár osztoztak meg birtokán; két egyenlő részre osztva azt. 1876-ig Kraszna vármegyéhez tartozott, akkor Szilágy vármegye krasznai járásához csatolták.
Korábban híres volt az itt főzött nagy mennyiségű cujkáról.
Görögkatolikus lelkészét 1950-ben letartóztatták, és a nagyenyedi börtönben halt meg. 1780-ban épült fatemplomát 1967-ben rombolták le. Az újraéledt görögkatolikus egyház 1998-ban új, saját templomot szentelt fel a faluban.
Népessége
[szerkesztés]- 1850-ben 529 görögkatolikus vallású román lakosa volt.
- 1910-ben 702 lakosából 689 volt román és 12 német (jiddis) anyanyelvű; 689 görögkatolikus és 11 zsidó vallású.
- 2002-ben 995 román nemzetiségű lakosából 895 volt ortodox és 97 görögkatolikus vallású.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 49–52. o. Online elérés
- Falutérkép
Szilágy megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
