Közfalu
Közfalu (Chizeni) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Galgó |
Rang | falu |
Községközpont | Galgó |
Irányítószám | 457143 |
SIRUTA-kód | 141170 |
Népesség | |
Népesség | 89 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 16′ 36″, k. h. 23° 38′ 23″47.276610°N 23.639643°EKoordináták: é. sz. 47° 16′ 36″, k. h. 23° 38′ 23″47.276610°N 23.639643°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Közfalu település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Szamos bal partján, a Szamos melletti hegyoldal, Oroszmező és Oláhfodorháza közt fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Nevét valószínű onnan vette, hogy a község a mellette levő Szamos kanyarjába és egy hegyoldal közé ékelődve fekszik, ezáltal a folyót megtörni látszik.
Története
[szerkesztés]Nevét 1538-ban említették először az oklevelek Keuzfalu néven. A falut még a Bánffyak ősei alapították.
1571-ben Kendy Mihály birtoka volt, de a Kendy család egyik tagjának hűtlensége miatt II. János királynak is volt itt birtokrésze.
1575-ben a Losonczi Bánffy család tagjainak birtoka. 1577-1590 között a Kendy családé.
1595-ben Keresztes András kolozsi sókamarás volt itt birtokos.
1598-ban A Szilvási családé, 1606-ban az Almádyaké, majd ismét Szilvási birtok.
1620-ban Cserényi Farkasé majd a Cserényi örökösöké.
1648-ban Bánffy György, Deésy Alvinczy István deák volt birtokosának írva, 1684-ben pedig Szamosfalvi Mikola László és János, 1694-ben pedig Csáky István és Mikola László Cserényi jogon.
1696-ban Közfalu a török hódoltsághoz tartozott.
1786-ban gróf Bánffy György, majd József birtoka volt. 1898-ban pedig a Miháli és Vajda családoké volt.
1891-es összeíráskor 161 lakosából 157 görögkatolikus, 1 görögkeleti ortodox, 3 izraelita volt.
1910-es összeíráskor 235 lakosa volt, melyből 3 magyar, 7 német, 225 román volt. Ebből 215 görögkatolikus, 10 görögkeleti ortodox, 8 zsidó volt.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma, melyet az arkangyalok tiszteletére szenteltek fel.
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 511–515. o.