Egregyborzova

Egregyborzova (Borza)
Egregyborzova görögkatolikus fatemploma
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Karika
Rang	falu
Községközpont	Karika
Irányítószám	457091
SIRUTA-kód	140690
Népesség
Népesség	186 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	208 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 13′ 11″, k. h. 23° 16′ 25″47.219798, 23.273483
Sablon • Wikidata • Segítség

Egregyborzova település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Szilágy megyében, Zsibótól délre, az Egregy patak mellett, Szamosőrmező és Farkasmező közt fekvő település.

Története

A templom tornáca

Egregyborzova nevét 1322-ben említették először az oklevelekben, 1469-ben Berzowa, 1722-ben Borsva néven írták. Neve szláv eredetű és Sebes folyót jelent.

1322-ben az Aba nemzetségből származó Czente János János nevű fia volt birtokosa, aki azt Hosszúmezővel együtt Elefánti Dezső sebesvári várnagynak adta cserébe 1330-ban Dellő-Apáthiért, később azonban ismét visszakerült hozzá, ekkor ugyancsak Hosszúmezővel együtt sógorának Vas Miklósnak és fiainak adta abból a célból, hogy amíg él gondozzák

1469 előtt Zombori Péteré volt.

Csendélet, haranggal

1602 előtt Zombori Farkas birtoka volt, majd 1602-ben Básta György generális és Kövendi Székely Mihály tiszántúli kapitány Trogeri Lodi Simonnak adták érdemei elismeréséül.

1837-ben birtokosai voltak: Kabós, Peley, Zsombori, Hatfaludi, Cserei nemesek. Lakói ekkor jómódú görögkatolikus oláhok voltak. Az összeírások szerint ekkor 52 házban 284 lakosa volt.

1890-ben 332 lakosa volt, melyből 11 magyar, 319 oláh, 2 egyéb nyelvű volt. Ebből 1 római katolikus, 315 görögkatolikus, 1 görögkeleti, 1 református, 14 izraelita volt, a házak száma ekkor 77 volt.

Egregyborzova a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetességek

Templombelső

• Görögkatolikus fatemploma - Szent arkangyalok tiszteletére épült.

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 160–163. o. Online elérés