Döbörcsény
Döbörcsény (Dobrocina) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Galgó |
Rang | falu |
Községközpont | Galgó |
Irányítószám | 457144 |
Körzethívószám | 0x60 |
SIRUTA-kód | 141189 |
Népesség | |
Népesség | 205 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 3 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 239 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 15′ 50″, k. h. 23° 43′ 01″47.263829°N 23.717056°EKoordináták: é. sz. 47° 15′ 50″, k. h. 23° 43′ 01″47.263829°N 23.717056°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Döbörcsény (korábban Dobrocsina, románul: Dobrocina) falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyilondától délkeletre, a Szamos balparti lapályán, Tőkepataka és Oláhfodorháza között fekvő település.
Története
[szerkesztés]Döbörcsény és környéke már a bronzkorban lakott hely volt, melyet a határában talált bronzeszközök is bizonyítanak.
Neve elég későn, 1569-ben tünt fel először az oklevelekben Dobronzina néven. 1590-ben Dobrochyna, 1607-ben Dobraczina, 1808-ban Dobracsina, 1913-ban Döbörcsény néven írták.
1572 körül a Losonczi Bánffy család és a Kendyek birtoka volt.
1621-ben Szántai Mihályt és Petrucz Györgyöt irták a település birtokosának.
1696-ban Török hódoltsági falu volt.
1700-ban Szántai Ferenc birtokrésze az Alsó család-ra szállt, amely a birtokot Diószegi Istvánnak adta zálogba.
1736-ban az Alsó család tagjai osztoztak meg örökségükön.
1777-ben Alsó József és Henter Ádám birtoka volt.
1863-ban Vajda Pál, báró Henter József, Fejérdi Julianna, Daday István, János, Zsuzsanna és Sándor, Alsó Sándor részesültek úrbéri kárpótlásban.
1891-ben 367 lakosa volt, melyből 351 görögkatolikus román, 16 izraelita volt.
1898-ban Bányász István, Gávris János, Gerő és Marosán István birtoka volt.
A falut a Szamos árvizei gyakran okoztak károkat a településen.
Döbörcsény a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 345–349. o.