Felsőszék

Felsőszék (Sâg)
Ortodox templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Felsőszék
Rang	községközpont
Irányítószám	457300
SIRUTA-kód	142621
Népesség
Népesség	653 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	3
Népsűrűség	7,43 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	87,88 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 04′ 40″, k. h. 22° 47′ 00″47.077777777778, 22.783333333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőszék témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Felsőszék (románul: Sâg) település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Szilágy megyében, Krasznafüzes, Füzespaptelek, Tuszatelke és Bánháza között fekvő település.

Története

Felsőszék nevét az oklevelek 1341-ben említették először Zeek néven.

1481-ben Zek, 1523-ban Zik, Zyk, 1546-ban Zeekh, 1760-ban Felső- és Alsó-Szék, 1808-ban Felső-Szék néven írták.

Két Szék nevű település volt a régi Kraszna megyében. Az egyik Alsó-Szék volt, amely Márka településsel nőtt össze. Ma Márkaszék néven nevezik, a másik a máig meglevő Felsőszék (Felső-Szék).

1341-ben az oláh lakosságú Zeek Valkóvár tartozéka volt, s mint a Valkóvárhoz tartozó birtokba ekkor Dancs mestert iktatták be, de ez ellen Gergely fia Jakab tiltakozott.

1564-ben Felsőszék birtokába II. János király Nagyfalusi Losonczi Bánffy Farkasnak adományozta.

1574-ben a Losonczy Bánffy család tagjai elcserélik egymás között birtokaikat, később Rákóczi birtok lett.

1795-ben Wolkenstein-Trostburgi gróf felesége Aspermont Anna vallomása szerint Szék Krasznához tartozott, s mint Rákóczi Ferenc féle birtokot a Kincstár magának tartotta meg..

1847-ben Felsőszéknek 683 lakosa volt, valamennyien görögkatolikusok.

1890-ben 967 lakosa volt, melyből 18 magyar, 939 oláh, 10 egyéb nyelvű volt, ebből 948 görögkatolikus, 1 görögkeleti, 1 református, és 17 izraelita. A házak száma 190 volt.

Nevezetességek

• Görögkatolikus fatemploma - 1721-ben épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 495–498. o. Online elérés