Gurzófalva
Gurzófalva (Fetindia) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Magyarkecel |
Rang | falu |
Községközpont | Magyarkecel |
Irányítószám | 457247 |
SIRUTA-kód | 142104 |
Népesség | |
Népesség | 230 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 2 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 08′ 29″, k. h. 23° 00′ 55″47.141365°N 23.015336°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 29″, k. h. 23° 00′ 55″47.141365°N 23.015336°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gurzófalva (románul Fetindia) település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Zilahtól délkeletre, Oláhkecel, Egrespatak és Zilah közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Nevét az oklevelek 1549-ben említették először Gurzofalva néven, ekkor a váradi püspök birtokának írták.
Az 1570. évi adóösszeíráskor császári birtok volt, ekkor 5 "kapuszárnnyi" adóval adóztatták meg a császár jobbágyait.
1589-ben Báthory Zsigmondé volt, aki Sarmasághy (Sarmasághi) Miklósnak adományozta, később Sarmasághy Miklós özvegyéé, Révai Annáé lett.
1593-ban Kende Gáborné Révai Kata birtoka volt, aki 1595 évi végrendeletében leányaira, Annára és Margitra hagyta.
Az 1600-as évek első felében Jenyczei Szunyogh Gáspárné Losonczi Bánffy Zsuzsa volt Gurzófalva birtokosa, aki pénzszűke miatt 1641-ben eladta Kemény Jánosnak (aki erdélyi fejedelemként lett nevezetes) és örököseinek.
1797-ben végzett összeíráskor Kemény Simont írták a település birtokosának.
1847-ben 378 görögkatolikus lakost számoltak itt össze.
1890-ben 256 lakosa volt, melyből 5 magyar, 251 román, ebből 249 görögkatolikus, 7 izraelita. A házak száma ekkor 51 volt.
Gurzófalva a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma.
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 464–467. o. Online elérés