Almásszentmihály
Almásszentmihály (Sânmihaiu Almașului) | |
Almásszentmihály görögkeleti fatemploma | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Almásszentmihály |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 457305 |
SIRUTA-kód | 142685 |
Népesség | |
Népesség | 992 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 5 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 02′ 11″, k. h. 23° 16′ 11″47.036312°N 23.269657°EKoordináták: é. sz. 47° 02′ 11″, k. h. 23° 16′ 11″47.036312°N 23.269657°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Almásszentmihály település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágy megyében, Zilahtól délkeletre, az Almás vize mellett, Hidalmás és Vaskapu között fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]A falu nevét Szent Mihály tiszteletére szentelt temploma után kapta.
Története
[szerkesztés]Almásszentmihály neve az oklevelekben 1334-ben tűnt fel először Zenmichal néven.
1452-ben Nagzenthmyhal, 1459-ben Zenthmyhal, 1466-ban Zenthmihal, 1546-ban Naghzent Mihal, 1587-ben Zentt Mihally, 1750-ben Puszta Szent Mihály, néven írták nevét. 1400-as években birtokosok voltak itt a Szentmihályi, Gyulakúti, Nagy, Lovas, Tompa, Farkas, Jakab, Sámsoni, Polyák családok. 1522-ben NaghzenthMyhal Somi Gáspár birtoka volt. 1552-ben Naghzenthmyhalon Bonyhai Dezsőffy László volt a birtokos. 1554-ben a település birtokosa Somy Anna volt.
1658-ban a fennmaradt írások szerint még állt Szent Mihályról elnevezett temploma, a 17. században azonban a templom és a falu lakossága is elpusztult, ekkor kapta a puszta előnevet. 1730-tól görögkeleti vallású lakosok telepedtek le a faluba. Az 1900-as évek adatai szerint a régi lakosság emlékét a határ-, dűlő- és utcanevek őrzik, mint például: Magyar utca, Kis utca, Kisgána, Kosárvölgy. A trianoni békeszerződés előtt Almásszentmihály Kolozs vármegye Hidalmási járásához tartozott. 1910-ben 1441 lakosából 59 magyar, 1338 román volt. Ebből 1351 görögkatolikus, 30 református, 30 görögkeleti ortodox, 19 izraelita volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkeleti fatemploma.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 184. o. ISBN 973-9203-57-4
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.