Ugrás a tartalomhoz

Kőfrinkfalva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőfrinkfalva (Frâncenii de Piatră)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségGalgó
Rangfalu
KözségközpontGalgó
Irányítószám457147
SIRUTA-kód141205
Népesség
Népesség7 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság227 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 19′ 19″, k. h. 23° 40′ 44″47.321894°N 23.678951°EKoordináták: é. sz. 47° 19′ 19″, k. h. 23° 40′ 44″47.321894°N 23.678951°E
SablonWikidataSegítség

Kőfrinkfalva (románul: Frâncenii de Piatră) település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagyilondától keletre, Kisborszó, Szamossósmező és Nagyilonda közt fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Kőfrinkfalva nevét 1592-ben említették először az oklevelek Frinkfalva néven.

1597-ben Fringfalwa, 1789-ben Kőfrinkfalva néven írták.

A település Kővár tartozéka, mivel 1567-ben Kővár tartozékainak felsorolásánél még nem szerepelt neve, tehát 1567-1592, vagy 1571-1592 közt keletkezhetett, mivel ez a vidék 1571-ben Kővár várához csatlakozott.

A település alapítója a Frank család volt, melynek egyik tagja Frank Péter 1592-ben Frinkfalva kenéze volt.

Frinkfalva 1597-ben Báthory Zsigmond fejedelem birtokai közé tartozott.

1614-ben alsómezei erdélyi császári biztosok Frinkfalvát új adományba adják a sómezei Vajda családnak.

1673-ban Sómezei Vajda Balázs Márián és Vajda Balázs Tódor, 1771-ben Csákói György és a vajdák birtoka.

1898-ban nagyobb birtokosai Barbul János, Kriszte János és Vajda Demeter részben öröklés és vásárlás útján.

1891-ben 218 lakosából 5 római katolikus, 203 görögkatolikus, 2 református, 8 izraelita volt.

1910-ben 235 lakosa volt, ebből 8 német, 226 román, ebből 224 görögkatolikus, 3 görögkeleti ortodox, 8 izraelita.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Görögkatolikus kőtemplomát – Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték fel 1825-ben.

Források

[szerkesztés]
  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  

Jegyzetek

[szerkesztés]