Csiglen
Csiglen (Ciglean) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Karika |
Rang | falu |
Községközpont | Karika |
Irányítószám | 457094 |
SIRUTA-kód | 140725 |
Népesség | |
Népesség | 158 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 311 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 13′ 24″, k. h. 23° 14′ 40″47.223241°N 23.244555°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 24″, k. h. 23° 14′ 40″47.223241°N 23.244555°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csiglen falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágy vármegyében, Zsibótól délre fekvő település.
Története
[szerkesztés]Csiglen nevét az oklevelek 1545-ben említették először Cheglyen néven, 1559-ben Csiglen, 1564-ben Cieglen-néven fordult elő.
1545-ben Kusalyi Jakcs Mihály-t iktatták be Csiglen birtokába. A falu ekkor Hadad várának tartozéka volt.
1564-ben Sulyok György volt a település földesura.
1570-ben Miksa császártól Jakcsi Boldizsár és Kusalyi Jakcs Mihály kapta új adományként.
1582-ben Kusalyi Jakcs Boldizsár utódnélküli halála miatt István lengyel király Wesselényi Ferencnek adta érdemei jutalmául Hadad vára többi tartozékával együtt.
1690-ben Wesselényi Pál itteni birtokát elzálogosította Szűcs Bálint és neje Varga Erzsébet zilahi lakosoknak.
A falu lakosságának a fő foglalkozása a mészégetés volt, s az volt még az 1900-as évek elején is.
Csiglennek 1750-ben tartott összeírás szerint 140 görögkatolikus lakosa volt.
1890-ben 354 lakosa volt a településnek, melyből magyar 2, német 1, oláh 351 fő. Római katolikus 2, görögkatolikus 349, református 1, izraelita 2 fő volt. A település házainak száma: 70.
Csiglen a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye zsibói járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 234–236. o. Online elérés