Prodánfalva
Prodánfalva (Prodănești) | |
Prodánfalva görögkatolikus fatemploma | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Karika |
Rang | falu |
Községközpont | Karika |
Irányítószám | 457098 |
SIRUTA-kód | 140752 |
Népesség | |
Népesség | 245 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 13′ 19″, k. h. 23° 16′ 03″47.222039°N 23.267521°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 19″, k. h. 23° 16′ 03″47.222039°N 23.267521°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Prodánfalva település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágy megyében, a Meszes-hegység északi lejtőin, az Egregy-patak bal oldalán, Karika és Csiglen között fekvő település.
Története
[szerkesztés]A szláv eredetű személynévből származó falu mindig Középszolnok vármegyéhez tartozott, s körülbelül a Hunyadiak korában kezdett feltünni.
Prodánfalva nevét az oklevelek egy 1475 körüli adóösszeírásban Varasitó és Náprád közti helyként említették először Prodwfalwa néven.
A falu a Kusalyi Jakcsok birtoka volt.
1549-ben Kővárhoz, 1564-ben pedig a hadadi várhoz tartozott.
Prodánfalva a Jakcsiak birtoka volt egészen a család kihaltáig, nevük alatt 1582-ben említik utoljára az oklevelek, majd a Wesselényi család kezébe került.
1690-ben Wesselényi Pál két évre elzálogosította Szűcs Bálint és felesége Varga Erzsébet zilahi lakosoknak.
1797-ben végzett hadi összeíráskor birtokosa báró Wesselényi Miklós volt.
1847 évi összeíráskor 230 görögkatolikus lakosa volt.
1890-ben 236 lakosából 10 magyar, 224 oláh, 2 egyéb nyelvű lakosa volt, melyből 7 római katolikus, 216 görögkatolikus, 13 izraelita volt. A házak száma ekkor 48.
Prodánfalva a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma.
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 264–266. o. Online elérés