Szalonnapatak

Szalonnapatak (Solona)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Szurduk
Rang	falu
Községközpont	Szurduk
Irányítószám	457318
SIRUTA-kód	142818
Népesség
Népesség	193 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 15′ 50″, k. h. 23° 24′ 31″47.263815, 23.408659
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalonnapatak témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szalonnapatak (románul: Solona) település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Zsibótól keletre, Szurduk keleti szomszédjában, a Szamosba folyó Szalonnapatak mellett fekvő település.

Nevének eredete

Neve a szláv slanina szóból ered, eredeti jelentése: sós, sáros víz, a mellette elfolyó Szalonnapatakra utalva.

Története

Nevét az oklevelek 1554-ben említették először Zalonna néven.

1591-ben Nagy-Zalonna-patak, 1594-ben Nagy-Szalonna, 1607-ben Zalonna, 1622-ben Nagy-Szalonna, 1830-ban Szalonna.

A település kezdetektől fogva a kolozsmegyei Almásvárához tartozott. Balassa Imre özvegye Somi Anna a birtok negyedrészét 1554-ben férjének Patócsi Boldizsárnak adományozta.

1560-ban II. János király a birtok felét Bebek Ferenctől elkobozta, és Báthory Kristófnak adományozta. A birtok másik fele Balassa Zsófiáé volt.

1585-ben Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferenctől való fiának néhai Zsigmondnak itteni részébe beiktatta.

1595-ben Bellő, másképp Balassi György volt a település birtokosa.

1622-ben a kolozsmonostori konvent átírta Báthory Zsigmond által Móra Mártonnak adományozott itteni rész adománylevelét.

1658-ban Csáky István és Sárközy György és az Oláh család birtoka volt.

Szalonnapatak a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

1696-ban Szalonna török hódoltsági falu volt.

1722-ben a Sárközi családé; Sárközi György gyermekeié volt.

1727-ben gróf Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet gyermekei osztoztak meg itteni birtokukon.

1783-ban alőri Sárközi György leányáé Sáráé és nagyenyedi Salánki család birtoka volt.

1810-ben Gyárfás József, Jósika Miklós, Székely Elek, Keczeli Sándor, Mohai Farkas, Salánki József és Simai Lukács részbirtoka.

1820-ban báró Jósika Miklós, Székely Elek, Keczeli Sándor, Mohai Farkas, Salánki Józsefné Csikós Julianna és Gyárfás Elek birtoka volt.

1886-ban 292 lakosa volt, ebből 5 zsidó, a többi román volt.

1891-ben 329 lakosából 326 görögkatolikus, 3 izraelita volt. A házak száma ekkor 63 volt.

1900-ban 369 lakosából 186 férfi, a lakosok közül 6 magyar, 363 görögkatolikus román, Református 2, izraelita 4. Ebből magyarul beszélni tudott 8, irni-olvasni 12 tudott. A településházainak száma ekkor 71 volt.

Nevezetességek

• Görögkatolikus fatemploma 1894-ben épült, 1895-ben szentelték fel.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.