Krasznahosszúaszó
Krasznahosszúaszó (Huseni) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Kraszna |
Rang | falu |
Községközpont | Kraszna |
Irányítószám | 457086 |
SIRUTA-kód | 140645 |
Népesség | |
Népesség | 552 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 10′ 59″, k. h. 22° 48′ 13″47.183021°N 22.803627°EKoordináták: é. sz. 47° 10′ 59″, k. h. 22° 48′ 13″47.183021°N 22.803627°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Krasznahosszúaszó település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágysomlyótól délre, Szilágysomlyó, Szilágynagyfalu és Ráton közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Nevét az oklevelek 1341-ben említették először Huzyazo néven.
1425-ben Hozywazo, 1421-ben Hozzywazó, 1533-ban Hoszuaszo, 1556-ban Hosszúaszó néven írták.
1341-ben az akkor Kraszna vármegyéhez tartozó Huzyazo település Bánffy Dénes birtoka volt.
1536-ban Werbőczi István szerezte meg Hosszuaszót.
1553-tól Báthori birtok volt, majd 1648-ban a Rákócziaké lett.
1759 előtt a Bánffyaké; Bánffy Ferenc és Bánffy Boldizsár birtoka, akik 1759-ben osztozkodtak meg egymás közt: két egyenlő részre osztva Hosszúaszót.
1808-ban végzett összeíráskor a gróf Bánffy, báró Bánffy, és gróf Petki családoké volt.
A Pragmatica sanctio alatt végzett összeíráskor nem szerepelt a jegyzékben, tehát egészen lakatlan volt.
1847-ben végzett összeíráskor 213 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus.
1890-ben 236 lakosából 21 volt magyar, 173 román, 42 egyéb nyelvű volt, melyből görögkatolikus 215, református 18, izraelita 3 volt. A házak száma ekkor 43.
Krasznahosszúaszó a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus temploma
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 530–533. o. Online elérés