Ugrás a tartalomhoz

Sarmaság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sarmaság (Șărmășag)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségSarmaság
Rangközségközpont
Irányítószám457330
SIRUTA-kód142890
Népesség
Népesség3980 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság3806
Népsűrűség58,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság179 m
Terület68,38 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 20′ 41″, k. h. 22° 49′ 49″47.344813°N 22.830192°EKoordináták: é. sz. 47° 20′ 41″, k. h. 22° 49′ 49″47.344813°N 22.830192°E
Sarmaság weboldala
SablonWikidataSegítség

Sarmaság (románul: Șărmășag) falu Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Sarmaság Szilágy megye északi részén fekszik, Zilahtól 25 km-re északnyugatra a Zilah-patak jobb partján (annak a Kraszna folyóba való ömlésénél), a Szilágysági-dombvidéken.

A Nagykároly-Szilágysomlyó útból itt ágazik el a Zilah felé vezető út. Vasúti csomópont is. A Nagykároly-Zsibó vonalból innen ágazik el a Szilágysomlyó-Székelyhíd felé vezető vasút. Ugyancsak innen ágazik el a bányatelep rendes nyomtávú iparvasútja.

Északkeleten Szilágykövesd, délkeleten Szilágylompért, északnyugaton Kisderzsida, nyugaton Mojád, délnyugaton Krasznahídvég, délen Somlyógyőrtelek határolja.

Legközelebb eső nagytelepülések:

Természeti viszonyai

[szerkesztés]

A község felszíne alacsony dombvidék, 160 és 379 m (Kövesdmagasa) tengerszint feletti magasság között. Éghajlata mérsékelt. Itt gyakran találkoznak a páradús nyugati légtömegek a keleti száraz kontinentális és a Földközi-tenger felől jövő forró légtömegekkel. A januári középhőmérséklet –3 °C, a legalacsonyabb hőmérsékletet 1965. február 10-én mérték: –20,20 °C. A júliusi középhőmérséklet 21,1 °C, a legmagasabb hőmérsékletet 1967. augusztus 5-én mérték: 36,2 °C. Az évi átlagos csapadékmennyiség 627,2 mm.

A vidék legfontosabb ásványkincse a szén. A 28 ismert szénréteg alapján megállapítható, hogy korábban kis mélységű tenger nagy területen borította be a területet.

A környéken gyakoriak a földcsuszamlások. A csuszamlások mellett gyakori a talajfolyás is (szolifukkció).

Története

[szerkesztés]

Sarmaság területén már a vaskorban volt emberi település. Roska Márton régészprofesszor az 1941-ben végzett ásatások alkalmával ezüst leletekre bukkant.

Első írásos adatok 1355-ből származnak Sarmassagh néven, mint közép-szolnoki birtok. 1467-ben Sarmassagh, 1487-ben Sármáaságh néven említik a dokumentumok.

A hagyományok szerint a település lakossága eredetileg a Branyicska tatárdúláskor a Töklen erdőbe menekült, s visszatérve már a mai helyén épült fel újra a község, amely erdőkkel körülvéve védettebb volt. A település Sarmassághy Lászlóról kaphatta a nevét, aki a Báthoriaktól birtokolta a falut.

A szájhagyomány szerint azonban a környéken található sarma, vagy sarmás nevű (medvehagyma) növényről nevezhették el a települést. A már említett okirat arról tudósít, hogy Kont Miklós vajda és Közép-Szolnok vármegye főispánja uradalmat hagy az utódokra, s ettől kezdve Sarmaság birtokként szerepel.

1423-ban Zsigmond király parancsára a Kusalyi Jakcs György fiának, Jánosnak iktatják tulajdonába a vidéket. 1475-ben Sarnasághy Elek birtoka volt, aki már jobbágyokat tartott. 1543-ban mint közép-szolnoki birtok Sarmaságh néven szerepelt, Sarmasághy László és Mihály tulajdonában.

1549-ben 19 kapu után fizetnek adót, s összeírtak még 28 szegényt, kilenc szolgát (servitort), nyolc új házat és három nemesi udvarházat, melyek Sarmasághy András tulajdonát képezték. Ebben az időben Sarmaság a kövesdi jószághoz tartozott, amely a Sarmasághyak ősi birtoka volt – Derzsida, Majád és Lompért falvakkal együtt –, egész az 1600-as évek elejéig.

Sarmasághy János lánya, Anna Gyerőmonostori Kemény János felesége lesz, s így örökség – és vásárlás – révén a Kemény családra száll a birtok. Az 1799-es összeírás megemlíti Kemény Farkas grófot, Kemény Miklósné bárónőt, mint birtokosokat. A báró Kemény család volt a község földesura egész az 1800-as évek végéig. 1800-ban a birtok egy részét két csehországi főúr vette meg: Fröhlich Albin és báró Wessebe Hatwig. A második világháború végén tőlük államosították a földeket. A határ kisebb részét sarmaságiak vették meg.

1910-ben 1855, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.

1945-ben a Fröhlich Albintól államosított földbirtokot kiosztották a földnélkülieknek, akik általában egy-egy fél holdat kaptak.

Lignitbányája – a drasztikus korrupció és a fejlődési irányzat hiánya miatt – 2000 után bezárt.

Közigazgatás

[szerkesztés]
Külszíni szénfejtés Sarmaság mellett. Az egykori virágzó szénbányászat utolsó emléke

Sarmaság községhez tartozik:

2007-ben a fent említett települések kérvényezték az 1960-as évek előtti önállóságuk visszaadását (különben megszüntették volna az iskoláikat). Bár a helyi népszavazás sikeres volt, a törvénytervezetet 2008-ban a román parlament Szenátusa mégis elvetette.[1]

Népesség

[szerkesztés]

Az 1992-es népszámlálás szerint 4933 fő élt itt, ebből vallási hovatartozás szerint:

református ortodox római katolikus baptista unitárius egyéb ateista vallás nélküli
3583 918 264 120 10 11 1 7
  • A 2002-es népszámlálás szerint, a polgárok lélekszáma elérte a 6547-et.

Etnikai megoszlás szerint:

magyar román cigány ukrán német orosz/lipován
5168 1156 217 4 1 1

Vallási hovatartozás szerint:

református ortodox római katolikus baptista görögkatolikus pünkösdista unitárius Evangéliumi
keresztény
(wd)
evangélikus-lutheránus egyéb felekezeten kívüli ateista nem válaszolt
4635 1164 426 232 25 13 9 2 1 34 5 1 1

A 2011-es népszámlálás adatai alapján a község lakossága 6092 fő, ebből magyar 4812, román 941, cigány anyanyelvű 178.

A községközpont népessége 4362 fő, melyből magyar 3543, román 677, cigány 57.[2]

Már a két világháború között felfedezték Szilágymegye két legnagyobb barnaszén készletét amelyből egyik Sarmaságon a másik pedig Szurdokon található. A Sarmasági szén bányászatára alapított vállalat olyan mennyiségű szenet termelt, hogy a CFR ( Román vasút társaság) önálló vasútvonalat és rendező pályaudvart létesített a szén elszállítására. A Sarmasági szénnel főleg hőerőműveket fűtöttek Nagyváradon, Kolozsváron Bukarestben és további helyeken, köztök külföldön is. 1990-ben több mint 4000 ember dolgozott a bányavállaltnál. A bányászok jövedelme jóval magasabb volt az ipar más területein dolgozókéhoz viszonyítva, ezt jól tükrözte a településen épült lakóházak mérete és minősége.

Emlékművek

[szerkesztés]
  • 2005 augusztusában, a falu 650 éves évfordulójára emelt emlékművet a közösség. Kemény János mellszobra, melyet a zilahi Sepsi József álmodott bronzba, a néhai Kemény-kúria(kastély) előtt embermagasságú talapzaton nyugszik.

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Nevezetes sarmaságiak

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Sarmaság község átszervezéséről való törvénytervezet. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 12.)
  2. Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Sălaj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]